h i r d e t é s

Nem koronavírusban halnak meg sokan, hanem a megfelelő ellátás hiányától

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam

Nem koronavírusban halnak meg sokan, hanem a megfelelő ellátás hiányától

2021. április 13. - 07:03

 

Hiába szakadnak meg az orvosok és az ápolók a kórházakban, már nem bírják a terhelést, mert kevesen vannak. - írja a Szabad Európa

A kép illusztráció! - Forrás: MTI Fotó/Balogh Zoltán

Három olyan orvos mondta el tapasztalatait, akik segíteni mentek az intenzív osztályra.

„Konkrétan tele vagyunk, egyáltalán nem érezzük azt, hogy csökkenne az egészségügyre terhelődő nyomás. Rettenetes állapotok vannak” – mondta a Szabad Európának egy budapesti kórház Covid-osztályán dolgozó orvos. A neve elhallgatását kérő szakember szerint az ellátás minősége nagyon gyenge. Hiába tesznek meg mindent, annyira kevés a szakképzett egészségügyi dolgozó és olyan sok a súlyos állapotban lévő beteg, hogy fizikai képtelenség megfelelő színvonalú ellátást biztosítani.

„Műszakváltáskor sok kollégám zokog a fáradtságtól, frusztrált és csalódott, hogy nem tud többet tenni. Ez mindenkit megvisel” – mondta.

Nem jön ki a matek

„Az intenzív terápia arról szól, hogy egy nagyon súlyos állapotban lévő betegre egy szakképzett intenzíves nővér jut. Még elfogadható, ha speciális esetben két betegre jut csak egy szaknővér. Nálunk azonban a Covid-osztályon egy szakképzett nővérre 5 olyan beteg jut, akik mélyaltatásban, öntudatlanul fekszenek és lélegeztetőgépre vannak kötve” – mondta.

A Szabad Európának nyilatkozó orvos szerint a kórház, ahol ő dolgozik, a magyar egészségügy általános állapotához képest is komoly szakemberhiánnyal küzd, miután az intenzív terápiás osztályon sokan mondtak fel a március 1-től hatályos új egészségügyi szolgálati jogviszony miatt. A távozó orvosokat és nővéreket nem intenzív terápiás szakdolgozókkal pótolták.

A kórház az ellátás zavartalanságát házon belüli átcsoportosításokkal biztosította – legalábbis ez volt a hivatalos közleményben. Az orvos szerint ebbe az átcsoportosításba a nem intenzíves nővéreket és a beteghordót is beleszámolták, vagyis darabra stimmelt ugyan a személyzet létszáma, szaktudásban már nem.

„Egy intenzíves nővért nem lehet pótolni egy másik osztályon dolgozó nővérrel. Az intenzíves ápoló értéke az aranyban mért súlyával egyezik meg. Ezt a szakmát egy hosszú folyamat végén lehet csak megtanulni” – mondta. Hogy milyen széles egészségügyi ismeretekkel kell rendelkezni egy intenzív osztályon dolgozó nővérnek, a 444.hu-nak mondta el egy orvos.

Nehezítő körülmény a ruházat is

Az orvos szerint a szakorvosi intézetekből átvezényelt egészségügyi dolgozók a helyszínen értik meg, hogy mi vár rájuk a 12 órás műszak alatt. „A saját leheletedtől bepárázott szemüvegben, gumikesztyűvel a kezeden milliméter pontossággal kell beállítani az infúziós pumpát úgy, hogy soha életedben nem csináltál ilyet. Sokan már a beöltözéstől klausztrofóbiásak lesznek, és nem képesek elkezdeni a munkát sem” – mondta.

Az orvos szerint nagyon súlyos a helyzet: a lélegeztetőgépekre kötött betegek esetében a mortalitási ráta 95-98 százalékos, vagyis 10-ből kilenc beteg biztosan nem éli túl ezt a fajta intenzív ellátást.

„Jelentős részük még csak nem is koronavírusban hal meg, hanem a megfelelő ellátás hiányától és a kórházi fertőzéstől. A munkatársaim szívüket-lelküket kiteszik, de fizikai képtelenség, hogy egy szakápoló 5-6 beteget lásson el az elvárható színvonalon” – mondta.

Az orvos szerint, ha egy ápoló egynél
több beteget lát el, akkor szinte biztos, hogy valamilyen fertőzést átvisz egyikről a másikra. Nincs idő átöltözni egy pelenka, vagy foltos ágynemű kicserélése után. Egy Norvégiában dolgozó ismerőse azt mondta, hogy ott 15 százalékos a halálozási ráta az intenzíven. Svédországban még ennél is részletesebben, nemre és korra lebontva az állami televízió közli ezeket az adatokat.

Kevés a jó kórházi vezető

„Egy szombati napon kaptam határozatot, hogy jelenjek meg a vidéki kisváros kórházának az intenzív osztályán” – mondta lapunknak a szigorlat előtt álló orvostanhallgató. Lényegében ápolói feladatokat kapott, etetni, itatni kellett a lélegeztetőgépen lévő betegeket, és tisztába kellett tennie őket.

„Sokat nem tudtam hozzátenni, de így is tehermentesítettem a szakápolókat, akik hálásak voltak a legapróbb segítségért is” – mondta. A második hullám tetőzésekor 12-13 beteg volt az intenzíven, nagy volt a fluktuáció, ha megürült egy ágy, azonnal elfoglalta valaki. Elmondása szerint a kórházban 90 százalék felett volt a halálozási ráta.

„Amíg én ott voltam, két beteg jött le élve a lélegeztetőgépről. Pedig az orvosok és a nővérek mindent megtettek. Volt olyan műszak, ahol az egyik orvos egész nap szinte csak a legrosszabb állapotban lévő beteggel foglalkozott. Küzdött érte, de végül nem sikerült megmenteni az életét” – mondta.

Tapasztalatai szerint nagyon magas a mortalitás a magas vérnyomásban, cukorbetegségben szenvedők és a túlsúlyosak esetében. Számára hihetetlen volt megtapasztalni azt, hogy egy világjárvány idején az állam megtiltotta az orvosoknak az adatcserét: nem tudhatják, hogy milyen a helyzet a szomszédos kórházban.

Az orvostanhallgató most a szigorlatára készül, egyébként nem Magyarországon képzeli el a jövőjét. Ezt már a járvány előtt eldöntötte. „Nem gondoltam volna, hogy a kórház vezetői ilyen szinten nem foglalkoznak a saját munkatársaikkal, hogy olyan alapvető felszerelésért, mint a gumikesztyű is, könyörögni kell. Ez döbbentett meg a legjobban, nem szeretnék ilyen közegben dolgozni” – tette hozzá.

Alig éli túl valaki

Egyik budapesti kórház szemész szakorvosa egy nyilvános Facebook-bejegyzésben beszélt arról, hogy milyen állapotok uralkodnak. „Leegyszerűsítve azt tudnám mondani, hogy siralmas, de tényleg” – írta az orvos. Szemészként vagy a Covid-intenzíven dolgozik, vagy ő ad ügyeletet 15 izolációs ágyra, ahol telefonon kérhet segítséget a belgyógyász kollégáktól, esetleg a „csekély számú, intenzívről kikerült” beteget felügyeli a műszakja alatt.

„Igen, így van, sajnos nagyon kevesen élik túl az intenzív osztályt” – írta az orvos. A posztjában beszámol arról is, hogy amíg valakinek csak légzéstámogatásra van szüksége, egész jó esélyei vannak, de ha ez sem elég, akkor intubálni kell, azaz a gép lélegezteti. „Ebből a helyzetből alig éli valaki túl, valós szám a 95 százalék körüli halálozás, és ha valaki esetleg túl is éli, akkor is általában roncsember marad, mégis a statisztikában úgy fog megjelenni, hogy gyógyult” – tette hozzá.

Az orvos szerint a mostani mutáns törzsek nem nagyon válogatnak már, jelenleg a legérintettebb korosztály az 50 évesek, de bőven vannak 30 évesek is az intenzív osztályon. Mindenkit arra buzdít, hogy oltassa be magát.

A miniszter szerint minden rendben van a frontvonalon

Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője március 30-án töltött fel egy videót a Facebook-oldalára. Ebben jelentette be, hogy bejárja az ellátórendszer leginkább érintett, legmegterheltebb egységeit, hogy közvetlen tapasztalatot szerezzen az egészségügyi védekezés legkritikusabb időszakában.

A tárcavezető első útja az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetbe vezetett, ahol kollégái számos felemelő gyógyulásról számoltak be. Kásler találkozott egy olyan beteggel, aki 102 napot töltött lélegeztetőgépen. A tárcavezető fáradt, de elégedett kollégákat, illetve jól felszerelt intenzív osztályt látott, üres ágyakkal.

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter márciusban álhírnek nevezte azt, hogy kapacitásprobléma lenne az egészségügyben. Azt mondta, hogy intenzív kapacitás és lélegeztetőkapacitás is rendelkezésre áll, és az ehhez szükséges személyi állomány is biztosított.

Az egészségügyi kormányzat gyorsan cáfolt akkor is, amikor az ózdi kórház főigazgatója azt mondta, hogy olyan felvételeket kell elképzelni az ózdi kórházban, mint amit tavaly az olasz helyzet kapcsán látni lehetett.

(Szabad Európa)

„Copyright (c) 2020. RFE/RL, Inc. Az újraközlést engedélyezte: Radio Free Europe/Radio Liberty, 1201 Connecticut Ave NW, Ste 400, Washington DC 20036.”


 

Kommentek

h i r d e t é s