fbpx Nem Orbán volt a csúcs győztese - érdektelen a magyar ügy | CIVILHETES

h i r d e t é s

Nem Orbán volt a csúcs győztese - érdektelen a magyar ügy

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Nem Orbán volt a csúcs győztese - érdektelen a magyar ügy

2020. július 23. - 06:28

 

Nem a magyarok és a lengyelek érték el a legnagyobb sikert azzal, hogy a dokumentum felvizezve tartalmazza a jogállami követelményt.

Forrás: Dursun Aydemir/Anadolu Agency via Getty Images

Úgy tűnik, a jogállamisági kritérium, amelyet a magyar és a lengyel miniszterelnök mindenáron ki akart radírozni az EU-csúcs megállapodásából, messze nem a legfontosabb kérdés az unió jövőjével kapcsolatban. Ráadásul nem ők érték el a legnagyobb sikert azzal, hogy a dokumentum felvizezve tartalmazza a jogállami követelményt. - írja a Napi.hu

A július 17-étől négy napon át tartó európai uniós csúcsértekezleten akkor érkezett el a mélypontjához, amikor Sanna Marin finn miniszterelnök élesen nekitámadt spanyol kollégájának Pedro Sáncheznek (mindketten szociáldemokraták, egyébként). Az EU állam- és kormányfőinek egyik ebédjén a 34 éves ifjú hölgy éles hangon kérte számon a spanyol vezetőn a kompromisszumkészséget: "Vagyunk egy páron ennél az asztalnál, akik a semmitől eljutottunk 350 milliárd euróig, önök mit csináltak? Most önökön van a sor!"

Ezzel arra célzott, hogy az EU takarékosnak nevezett kicsi gazdag államai a tárgyalás addigi szakaszában már belementek abba, hogy az unió közösen felveendő 750 milliárd eurós hiteléből 350 milliárdot támogatásként osszanak szét a tagországok között (ez végül 390 milliárd lett). A jelen lévő tanácsadók, tisztviselők, diplomaták későbbi beszámolói szerint ekkor úgy tűnt, nem lesz megállapodás az EU- csúcson. Ezzel a sztorival vezeti fel a Financial Times a tárgyalások hátterébe bepillantást nyújtó cikkét, amelyből kiderül, mi volt a csúcs igazi tétje, mit oldott meg és mit nem.

Öt lett a négyből

Ez volt az a pillanat, amikor a takarékos négyek (Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország) kiegészült Finnországgal takarékos ötté. Ezen az ebéden úgy tűnt, összeomlanak a tárgyalások - összegezte a lényeget egy vezető diplomata -, ám ehelyett az öt ország vezetője elvonult külön tárgyalni Angela Merkel német kancellárral és Emmanuel Macron francia államfővel. Az egyeztetés csikorgó kerekét azzal tudták megzsírozni, hogy emelték azt az összeget, amelyet a közös pénzből az öt "kekeckedő" tagállam visszakap.

Ekkor éppen július 21-én kedden éjjel 4 óra volt, az egyezséget végül reggelre sikerült tető alá hozni, ami lehetővé tette, hogy lezáruljon az EU történetének második leghosszabb csúcsértekezlete. A résztvevők pozitív választ adtak Merkel és Macron két hónappal ezelőtti kezdeményezésére, miszerint az EU vegyen fel közös kölcsönt a koronaválság gazdasági következményeinek orvoslására, és annak legalább egy részét adja vissza nem térítendő támogatásként a rászoruló országoknak.

Ez hihetetlen

Ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy az EU fel fog venni egy jelentős összegű közös kölcsönt, amiből közös költségvetési kiadást fog finanszírozni, azt feleltem volna, hogy álmodik - értékelte a végeredményt Maria Demertzis, a Bruegel kutatóintézet igazgatóhelyettese. Az elfogadott csomag hivatalosan egy ideiglenes válságkezelő eszköz, ám valójában az EU állandó közös költségvetésének csírájává válhat, függetlenül a "takarékos" országok berzenkedésétől - tette hozzá.

Ezzel rámutatott arra, amiben az uniós vezetők még messze nem értenek egyet, mert eltérő filozófiát vallanak az uniós integrációról. Vannak akik szerint elkerülhetetlen a közös költségvetés, ami a mostani döntéssel megszületett, és innen nincs visszalépés, míg mások szerint ideiglenes intézkedésről van szó, amely a hitelek törlesztésével lezárul, akármilyen sokáig tartson is (ami azt illeti a 2058-ig tart a visszafizetés).

Macron szerint a 390 milliárdos támogatásként elosztott összeggel jelentős pénzügyi transzfer valósul meg az EU-ban a gazdagabbaktól a szegényebb országok felé, míg Mark Rutte holland miniszterelnök, a takarékos csapat vezéralakja kategorikusan tagadta, hogy egy állandó transzfermechanizmus jött volna létre.

A győztes

A megállapodást megelőző rossz hangulatú vitában az öttagúra bővült takarékosak egyre komolyabb szemrehányásokat kaptak, de ez csak felbátorította őket arra, hogy kössék az ebet a karóhoz. Sebastian Kurz osztrák kancellár (képünkön) különösen nagy fejfását okozott Mackronnak: a közel 400 milliárdos támogatási csomagért cserébe jókora pénzügyi visszatérítést követelt.

Végül kétszer annyit vihetett haza, mint amennyit eredetileg Ausztriának szántak. Ezért a teljesítményért még a visszatérítések bajnokai, a britek is megtapsolnák, sőt legendás miniszterelnökök Margaret Thatcher is megirigyelhetné, pedig a visszafizetési meccseket ő kezdte még 1984-ben. Merkel a csúcs után elismerte, hogy úgy tűnik, új országok léptek a befizetéseket mindig patikamérlegen mérő Egyesült Királyság helyére.

Giuseppe Conte olasz miniszterelnök kevésbé diplomatikusan úgy értékelte a történteket, hogy takarékos kollégái egész Európát zsarolták "szívózásukkal". Macron szerint a tanácskozáson különböző Európa-koncepciók kerültek szeme egymással. Az optimisták elkönyvelhetik, hogy a döntés nyomán megjelent a közös európai költségvetés és a közös eladósodás, ami a federalisták álma. Ugyanakkor az ideológiai különbségek, amelyek az integráció útjában állnak, nem tűntek el: a pandémia árnyékában kötött megegyezéssel elfedték a unió megosztottságát, de nem oldották meg.

napi.hu


 

Kommentek

h i r d e t é s