Elfogytak vidéken, főleg a kistelepüléseken, de azért létezik még valamilyen országos hálózatuk. Tisztújító kongresszust tart szombaton az MSZP négy elnökjelölttel, van olyan szocialista, aki szerint a párt az utolsó esélyét próbálja megragadni.

Létezhet-e ironikusabb kifejeződése az MSZP jelenlegi politikai válságának, mint hogy a párt befolyásos vezetői még az utóbbi időben elért kétségtelen politikai sikerekben is inkább kockázatokat látnak? Márpedig – háttérbeszélgetéseink alapján – jelenleg ez a helyzet. Amikor Rogán Antal április közepén a parlamentben bejelentette, hogy a kormány kezdeményezni fogja a vasárnapi boltzár eltörlését, az MSZP joggal mondhatta, hogy a Fidesz egyik szimbolikus politikai aktusát sikerült megfúrnia. Több szocialista vezető mégis azon búsongott a Magyar Nemzet Magazinnak, hogy Orbán Viktornak ezzel a taktikai visszavonulással sikerült ellehetetlenítenie az ellenzék egy ügy mentén mégiscsak összefogásra bíró kezdeményezését, hiszen a boltzár nélkül az emberek már úgysem fogják lelkesen aláírni a többi népszavazási kérdést.

Nagy pofon lesz

– Budapesten hogy győzködjem a választókat a földkérdés fontosságáról? – vetette fel például egy fővárosi politikus, aki szerint nagy pofont jelent majd a pártnak, ha nem sikerül összegyűjteni a népszavazáshoz szükséges minimum kétszázezer aláírást. Így aztán még inkább erősödhet az érzés saját választóikban is, hogy „ezek már semmire sem képesek”. A pesszimistáknak végül nem lett igazuk, Tóbiás József pártelnök a héten bejelenthette, hogy megvan a kétszázezer aláírás, ám ennek ellenére folytatják a gyűjtését, mert „nem lehet bízni a Nemzeti Választási Bizottságban”. Van ugyanakkor olyan szocialista vezető, aki ebben is veszélyt lát. „Rendben, kiírják majd a népszavazást. A kormányt ismerve valami lehetetlen időpontra. Mi van akkor, ha a miénkre alig mennek el, Orbánéra viszont a migrációról sokkal többen? Az is nagy pofon lesz nekünk” – mondta a politikus.

És akkor nem is beszéltünk még a 2018-as esélyekről, mert azzal kapcsolatban – egymástól teljesen függetlenül – két meghatározó MSZP-s is úgy vélekedett: akkor van sanszuk, ha találnak egy olyan miniszterelnök-jelöltet, aki egyszerre fiatal (mert ugye a „fiatalokat megszólítani” csak egy fiatallal lehet a magyar pártlogika szerint), de már széles körben ismert, és „komoly társadalmi beágyazottsággal rendelkezik”, ugyanakkor népszerű lehet az idősek körében (nincs győzelem a nyugdíjasok nélkül ugye, ez valóban kőkemény demográfia) is. Ezenkívül nem árt, ha külföldön is elismert, legyen olyan, aki a párt értelmiségi holdudvarának is megfelel, de képes megszólítani a vidékieket. Legyen lehetőleg sikeres vállalkozó, önálló egzisztenciával, amelyet a kormány nem tud ellehetetleníteni, ugyanakkor még csak véletlenül se hozhassák összefüggésbe semmilyen kétes gazdasági üggyel, és olyan kiemelkedően azért mégse legyen gazdag, hogy ne tudja „hitelesen megfogalmazni a bérből és fizetésből élők problémáit”. Ráadásul 2017 késő ősze előtt lehetőleg ne tűnjön fel a politikában, nehogy „a Fidesznek legyen ideje előre elhasználnia a személyét”.

Egyszerű képlet, ugye?

Legyen fiatal, ugyanakkor öreg is

Alig öt-hat egymásnak is ellentmondó szempont, mintha maga a kétfarkú kutyás Mogács Dániel rakta volna össze a receptet: „Az ideális jelölt fiatal, dinamikus, ugyanakkor idős és tapasztalt!”

És akkor csavarjunk még egyet a történeten: a hét végén tisztújító kongresszusát tartó MSZP új elnöke (bárki is legyen az) egy szintén „meghatározó” szocialista szerint azért van kedvező helyzetben, mert „mostanra olyan alacsonyak lettek a várakozások a párttal szemben, hogy az új pártvezetésnek elég lesz első körben néhány látványos gesztust tennie”. Elég lesz szerinte másképp kommunikálni, mint a jelenlegiek, és „akkor a választóink már ezt is értékelni fogják, és talán elkezdenek visszaszivárogni”.

A „termék nélküli termékhűség” régóta tapasztalható a baloldalon, ahogy ezt politikai szakértők találóan megfogalmazták. Az MSZP egymillió fős törzsszavazói mellett még legalább ennyien vannak, akik baloldali preferenciákkal bírnak, a jelenlegi kínálatot látva azonban elmegy a kedvük az egésztől. A felmérések szerint a teljes lakosságra vetítve az MSZP jelenleg 11 százalék körül áll, ami éppen fele a Fidesz 22 százalékának. A szocialisták ezzel már régóta a „ki a legnagyobb ellenzéki párt Magyarországon?” küzdelmét vívják a Jobbikkal, amely most éppen a „mi aztán annyira kormányképesek leszünk 2018-ra, hogy…” jelszavával szeretne legalább az egyre távolabbinak tűnő 17-18 százalékos sávba visszakapaszkodni.

Első körben beérnék pár százezer új szavazóval is

Fő kérdés, hogy az MSZP 2017-re el tud-e jutni legalább 16-17 százalékra, az ugyanis már olyan különbség (feltételezve persze, hogy addig a Fidesz jelentősen nem erősít, ám erre utaló jelek nincsenek most), amelyet egy választó is leküzdhetőnek tart. Így meglehet az a felhajtóerő, amely szükséges ahhoz, hogy a kormányból kiábrándultak 2018-ban a baloldalt válasszák. A logikát természetesen az MSZP vezetésében is osztják – nyilván könnyebb optimistának lenni, ha első körben „csak” pár százezer szavazó megnyerése a cél.

– Az MSZP új elnökének „csak” azokra az oly sokszor megfogalmazott dilemmákra kellene végre választ adnia, amelyekkel régóta nem tud mit kezdeni a párt – mondja a Magyar Nemzet Magazinnak Kiszelly Zoltán. A politológus szerint az MSZP még mindig nem tud mit kezdeni azzal, hogy baloldali pártként neoliberális gazdaságpolitikát kötnek a nevéhez, és az értelmiség egy része továbbra is ezt várná el tőle.

– Ez azért is alapvető kérdés, mert mára maga az MSZP tagsága és aktivistái is láthatóan beleuntak, hogy ők addig fontosak, amíg hozzák a szavazókat, majd kormányra kerülve az MSZP baloldali párttól idegen gazdaságpolitikába kezd.

Mindez ráadásul összefügg az MSZP szervezeti gondjaival is, hiszen sok alapszervezet éppen az ideológiai válság miatt üresedett ki. Kiszelly Zoltán szerint alapvető kérdés, hogy az új pártvezetés világosan állást foglaljon a „baloldali összefogás kontra önálló indulás” kérdésében is, de ebben ismét csak feszítő ellentmondásokat kellene feloldani: míg ugyanis a választási rendszer és a szélesebb választói igény az összefogás felé nyomná az MSZP-t, a párt tagsága sok helyen kifejezetten rossz viszonyban van a helyi DK-sokkal.

Anyagi gondok is sújtják

– Persze ha az új pártvezetés vesz egy nagy levegőt, ugrik egyet a sötétbe, és beleáll például a PM által sürgetett előválasztásba, ezt a dilemmát fel lehet oldani – véli Kiszelly Zoltán. – A súlyosan eladósodott MSZP-nek valahogyan gazdaságilag is rendbe kellene hoznia magát a választásokra. Szerintem minderre legföljebb egy éve lesz az új pártvezetésnek. Ha jövő ilyenkor az MSZP akár önállóan, akár egy szövetség tagjaként nem lesz képes demonstrálni a választóinak, hogy immár túllépett a belső problémákon, nem fog tudni elég embert maga mellé állítani – fogalmaz Kiszelly Zoltán.

Hogy szervezetileg milyen állapotban van az MSZP, arra a párt egyik régóta a politika élvonalába tartozó politikusa azt mondta: „Vannak egészen jól működő helyi szervezeteink is, mint például Székesfehérváron vagy Szombathelyen, de összességében mégiscsak be kell ismerni, hogy a városok szintje alatt elfogyott mára az MSZP. Régen szinte minden településhez volt telefonkönyvünk, még községekben, falvakban is voltak szimpatizánsaink, akikkel kapcsolatot tudtunk tartani. Mára ez eltűnt.”

Beszédes lehet a népszavazási aláírásgyűjtés: a Magyar Nemzet Magazin információi szerint a pártvezetés mind a 106 egyéni választókerületben minimum 2500 szignó begyűjtését írta elő a helyi szervezeteknek. Úgy tudjuk, volt olyan választókerület, ahol 8-9 ezer is összejött, és akadt, ahol csak pár száz. Igaz, egy forrásunk szerint a nagyon alacsony számok nem feltétlenül a helyi MSZP-sek impotenciáját jelzik: megesett, hogy a jelenlegi pártvezetés gyengítése érdekében egyszerűen szabotálták a munkát. Ha ez így történt, az önmagában is érdekes kérdéseket vet fel az MSZP kohézióját illetően, hiszen ez olyan, mint amikor egy csapat inkább sorozatban veszít, csak hogy megbuktassa az edzőt.

Azok a sokat emlegetett gyökerek

Az ideológiáról az előbb már idézett szocialista politikus csak annyit mondott, „szép, szép, hogy minden elnökjelölt vissza akar térni a baloldali gyökereinkhez, de vegyük már észre, hogy ezzel az egész európai baloldal küzd, miközben a most sikeres balos politikai mozgalmak éppen nem azokhoz térnek vissza, hanem teljesen új irányokról beszélnek”. A szövetségi politikával kapcsolatban pedig úgy fogalmazott, „[Gyurcsány] Ferit nyilván nem lehet figyelmen kívül hagyni, de olyan megoldást kell találni, amellyel hozni tudjuk az ő szavazóit is, ugyanakkor nem toljuk túlságosan előtérbe a személyét, hogy másokat ne taszítson”. Egyszerű, ugye? Igaz, egy másik befolyásos szocialista erről csak annyit mondott, „amíg minden belső ügyünket le nem zártuk, ezzel a kérdéssel nem szabad foglalkoznunk, és nem is kell róla beszélni”.

– Az új pártvezetés előtt álló legsürgetőbb feladat szerintem egy már évek óta fennálló probléma kezelése: az MSZP-nek végre karakteres párttá kell válnia. Az nem megy, hogy mindig megpróbál mindenkivel jóban lenni, ezért igazából nem foglal állást fontos ügyekben – ezt már Magyar Kornélia, a Magyar Progresszív Intézet igazgatója mondta a Magyar Nemzet Magazinnak. – Az új pártvezetésnek végre le kell tennie a voksot néhány alapvető kérdésben, hogy a potenciális választók lássák, mire szavaznának.

Magyar Kornélia is úgy gondolja, ha sokan elmennek szavazni a kvóta ellen, az ellenzéki referendumon viszont sokkal kevesebben vesznek részt, az súlyos problémát okozhat az MSZP-nek is. Éppen ezért nem jó stratégia a „hideg kampány”, a kvótaügyi népszavazás bojkottja. Ezzel szemben mind aktívabban kell az MSZP-nek kampányolnia, el kell jutnia választóihoz.

– Ez a nyár a sportról, az ősz viszont várhatóan a népszavazásokról szól, amelyek nagyon fontosak lehetnek az új pártvezetés szempontjából, mert azok lesznek az első jelentősebb akadályok, amelyeket jól kell venniük – vetíti előre Magyar Kornélia.

A többi baloldali párttal, elsősorban természetesen a DK-val ugyanakkor még „bőven ráérnek foglalkozni”, bármilyen együttműködés, szövetségkötés ugyanis csak közvetlenül a jelöltállítás időszakában lehet érdekes, addig – ha a pártok ezzel vannak elfoglalva – inkább azt a benyomást kelthetik a szavazókban, hogy „a baloldalon már megint saját magukkal foglalkoznak” és nem a választókkal.

mno.hu