h i r d e t é s

Nem teljesültek a Fidesz elvárásai az EP-választáson

Olvasási idő
7perc
Eddig olvastam

Nem teljesültek a Fidesz elvárásai az EP-választáson

2019. május 27. - 15:59

 

Az EP-választás következményei az európai színtéren

Forrás: kriptoakademia.com

  • Magasabb részvétel, erősödő legitimitás. Az EU-ban az összesített részvételi arány 1994 óta először meghaladta az 50 százalékot (a hétfő reggeli, még nem végleges adatok szerint 50,95%), ezzel nőtt az EP legitimitása. Ez részben annak is köszönhető, hogy ténylegesen összeurópai témák jelentek meg a kampányban, mint a migráció vagy a környezetvédelem.
  • A mainstream továbbra is erős; fragmentáltabb, de nem euroszkeptikus EP alakulhat. Az Európai Néppárt (EPP) és a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) az EPválasztások történetében először elvesztette többségét. Az euroszkeptikus pártok bár leginkább Matteo Salvini Ligája és Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése révén erősödtek, a hagyományos jobb- és balközép pártok gyengüléséből nemcsak a szélsőségesek, hanem a zöld és a liberális pártok is profitáltak. 182 mandátumával az EPP továbbra is az EP legerősebb csoportja maradt, többsége a Fidesz (13) és szlovén szövetségese, az SDS (3) nélkül is megkérdőjelezhetetlen: az ezüstérmes S&D jelenleg 147 mandátumra számíthat. Az ALDE stabil harmadik erővé vált, míg a Zöldek a Salvini fémjelezte Európai Népek és Nemzetek Szövetsége (EAPN) méretét közelítheti meg. Az ECR nem csak a brit toryk elvesztése, hanem az EAPN elszívó ereje miatt is gyengülni fog, de van esélye a túlélésre, mivel az ECR oroszellenes pártjai (pl. a lengyel PiS) nem szívesen ülnének be az oroszbarát pártokkal teletűzdelt EAPN-be. Az euroszkeptikus erőknek mérsékelt hatása lesz az EP döntéshozatalára, ugyanis az Európa-barát és euroszkeptikus erők körülbelül kétharmad-egyharmad arányban foglalják majd el a parlamenti helyeket, ráadásul utóbbiak frakciófegyelme hagyományosan sokkal lazább. Ezek az arányok döntően a Brexit után sem változnának.
  • A Fidesznek nem sikerült megszereznie a mandátumok kétharmadát, európai pozíciója pedig instabillá vált. Az EPP-n belül sok ellenséget szerzett magának, ugyanakkor a Salviniféle pártszövetséghez csatlakozva befolyása jelentősen csökkenne. A Fidesz belpolitikai érdekei oltárán, egy EPP elleni kampánnyal feláldozta az európai parlamenti pozícióját. A Fidesz nagy (de nem rekord) arányú hazai győzelme európai szinten csökkenő befolyással párosul.
  • Elhúzódó játszma során választják majd meg az Európai Bizottság (EB) elnökét. Legközelebb május 28-án találkoznak az uniós állam- és kormányfők egy informális vacsora keretében, június 20-21-én pedig csúcstalálkozót tart az Európai Tanács (ET), amelynek minősített többséggel kell jelölnie a Bizottság elnökét. Tekintve, hogy az EB-elnököt az EPképviselők abszolút többségének is el kell fogadnia, a kiválasztási folyamat során az ET és az EP képviselői a háttérben folyamatosan egyeztetni fognak. Manfred Weber az EPP csúcsjelöltjeként és Angela Merkel támogatottjaként továbbra is esélyes a posztra, de az ET már korábban megjegyezte, hogy nem tartja magára nézve kötelezőnek a Spitzenkandidat-rendszert. Weber esélyeit rontja, hogy Emmanuel Macron francia elnök (és Orbán Viktor, bár ez megválasztása szempontjából kevésbé fontos) nem támogatja. Az EB-elnökök esélyesei közt tartják számon Michel Barnier EPP-s francia főtárgyalót, Weberen felül neki lehet a legnagyobb esélye, őt Macron és Orbán is pozitívan fogadná. Ha nem az EPP csúcsjelöltje nyerné el az EB vezető posztját, az átmenetileg csökkentheti az EP tekintélyét, és felerősítheti – főleg az uniópártiak oldalán – az EU demokratizálódását követelő hangokat; ismét felmerülhet a transznacionális európai választási listák kérdése.
  • A V4-országokban is erősödtek az euroszkeptikus és a liberális pártok is. Magyarországon, Csehországban és Lengyelországban is többé-kevésbé euroszkeptikus pártok nyertek – utóbbiban nagyobb különbséggel az előzetesen vártnál. Emellett azonban több országban is jól szerepeltek a liberális erők: Szlovákiában a PS-S (ALDE-EPP) liberális koalíció nyert, míg Magyarországon a Momentum 2018 áprilisához képest csaknem megháromszorozta szavazatarányát.
  • A Putyin-barát szélsőjobb- és szélsőbaloldali pártok erősödésével erősödik majd a Kreml hangja az Európai Parlamentben. Ezek az erők továbbra is az orosz érdekek mentén szavaznak majd a testületben és képviselik a Moszkvának kedves szankció- és Ukrajna-ellenes politikát. Ugyanakkor az erősebb integráció mellett álló pártok erősödése előrevetíti, hogy az Oroszországgal konszenzusra törekvő európai politika még inkább háttérbe szorulhat az EPben, felerősödhetnek az egységesebb, erőteljesebb uniós biztonság és védelempolitikát követelő hangok is. A szélsőjobboldali és Kreml-barát pártok révén az európai politikai állandó elemévé vált az a (jelentős részben belpolitikai céllal terjesztett) orosz dezinformáció, amely egyszerre segíti Moszkva politikai szövetségeseit a Kreml szócsövei révén (Sputnik, Russia Today), és támadja a liberális, gyenge európai elitet, az európai uniós projektet, illetve a nemzeti identitás és szuverenitás elvesztésének rémével, hogy saját geopolitikai elképzelését, az Európai Uniót belülről felbomlasztó „nemzetek Európáját” propagálja. Az uniós integráció gyengülése, a nemzetállamok erősödő szerepe erősítené a Kreml lobbierejét az EU döntéshozatali folyamatában, ám az Unió most nem ebbe az irányba mozdult el vasárnap. A dezinformáció problémája a jövőben egyre akutabbá válik majd, ezért fontos, hogy az elkövetkezendő években uniós és nemzeti szinten is konkrét lépéseket tegyenek a főáramú erők a jelenség leküzdése, kordonba szorítása érdekében.

Az EP-választás következményei Magyarországon

  • A tavalyi országgyűlési választáson – határon innen – részt vett választók mintegy 62%-a szavazott a mostani EP-választáson. Átlagosan tehát ilyen arányban kellett volna mobilizálnia az akkori táborát minden pártnak ahhoz, hogy változatlan szavazatarányok jöjjenek ki. A Fidesz kevéssel jobban teljesített ennél, az MKKP jelentősen, a DK és a Momentum pedig áttörést ért el azzal, hogy kis híján megduplázták szavazóik számát. Az MSZP-Párbeszéd, a Jobbik és az LMP pedig a tavalyi választóik ötödét-harmadát tudták csak urnákhoz vinni.

  • A EP-választás hazai eredménye az identitáspolitika és a társadalom politikai polarizációjának további erősödését vetíti előre. Ezt nem pusztán a fele-fele arányban érvényesülő kormánypárti-ellenzéki megosztottság mutatja, hanem az is, hogy az ellenzéki oldalon leginkább előretört DK az a párt, amely a Fidesz mellett legerősebben magán viseli a politikai tribalizmus jegyeit.
  • A legnagyobb meglepetést az ellenzéki oldal közvélemény-kutatók által előre nem jelzett átrendeződése jelenti, amely 2010 óta nem látott változást hozhat a magyar pártrendszerben. A legnagyobb győztes a DK és a Momentum, előbbi könnyen bekebelezheti a maradék MSZP-t, a kormánypárt által legkeményebben bomlasztott Jobbik esetében legfeljebb túlélésről lehet beszélni, az LMP lényegében megsemmisült. A kormányzati irányítású média által erősen támogatott Mi Hazánk betöltötte szerepét a Jobbik leszalámizásában, de mivel a Fidesz a szélsőjobboldali pozíciót is foglalja, alig marad tér a Toroczkai-párt számára.

  • Az összefogás-mantrával kampányoló MSZP-Párbeszéd kudarcot vallott, míg az önálló arcéllel is rendelkező, a kormányoldallal való kollaboráció gyanúját elkerülő pártok előretörtek. Az ellenzéki pártok eredménye szervezetük kiépítettségéről is jó képet ad, márpedig ez döntő szempont lehet az őszi önkormányzati választáson. A főpolgármester-jelölt kiválasztása elölről kezdődhet, ahogy a budapesti kerületi polgármesterjelöltek tekintetében is átíródhatnak az erőviszonyok. Vidéken ugyanakkor nem valószínű, hogy tömegével jelennének meg új polgármester- és képviselő-jelöltek.
  • Bár a 13 mandátummal nem lett meg a kétharmados többsége, a Fidesz hazai előnye az ellenzéki pártokkal szemben töretlen. Ennek alapja a hatékonyan működő kormánypárti mozgósítási gépezet, amely az egyre autokratikusabb politikai rendszer egésze által biztosított anyagi és szervezeti erőforrásbeli fölényen nyugszik. Ugyanakkor a Fidesz 52,3 százalékos eredményét a szinte felfoghatatlan mennyiségű kampányköltéshez, a főként vidéken érvényesülő teljes médiadominanciához, a Fidesz által nyíltan lobogtatható törvénytelen Kubatov-listákhoz, és a legkiszolgáltatottabb választói csoportok felett érvényesülő hatalmi kényszerekhez mérten kell értékelni. Mindezeket figyelembe véve a kormánypárt korántsem olyan erős, mint amilyennek mutatja magát.
  • Az őszi önkormányzati választás szempontjából lényeges, hogy Budapesten a Fidesz támogatottsága a 2014-es 43,75 százalékról 41,2 százalékra csökkent, a 23 megyei jogú város közül pedig csak 7-ben lépte át az 50 százalékot. Ebből az eredményből a Fidesz azt a következtetést fogja levonni, hogy még erősebben kell fellépnie az ellenzékkel szemben, és még keményebb szervező munkát kell folytatnia az önkormányzati választásig. Ha az ellenzéki pártok ezzel szemben nem a helyi kampányokra és a szervezeti munkára összpontosítanak, hanem a nyilvános egyezkedést nyitják újra, akkor vereséget szenvedhetnek a helyi választásokon.
  • Az EP-választáson levélben szavazásra 115 257-en voltak jogosultak, közülük 55 280-an küldték vissza a levélcsomagot. A választási eljárási törvény tavalyi egyszerűsítéseinek ellenére az érvénytelen szavazatok aránya rendkívül magas lett, mindössze 34 690 levélszavazat bizonyult érvényesnek, közülük 33 302 (96%) érkezett a Fideszre. Ezeket levonva, kizárólag a belföldi szavazatokkal számolva sem változnának a mandátumarányok, ahogy akkor sem, ha mind az 55 280 levélszavazatot a Fideszhez könyvelnénk el. A mintegy 20 ezer külképviseleti szavazat sem módosíthat a mandátumarányokon.

 

Political Capital


 

h i r d e t é s