Az újságíróval, aki most Ausztriában mosogat, Rényi Pál Dániel, a 444 újságírója csinált riportot.

Balogh a tavaly év végi tüntetések után mondott fel, amikor az ellenzéki politikusok az MTVA épületében tüntettek. Mint elmesélte a 444-nek, a tüntetések kezdetén bezárták őket egy irodába, ahol még vécézni se tudtak kimenni. A Híradó egyébként főleg kulturális témákkal foglalkozó riporterének, aki már egy ideje rosszul érezte magát a propaganda nyomása alatt a végső lökést az adta be, amikor a tiltakozó Varjú László DK-s képviselő nevezte őt hírhamisítónak, amikor az épületben találkoztak.

Balogh erről az alábbit mondta a 444-nek:

Az utolsó időszakban olyannyira kiközösítve éreztem magamat MTVA-riporterként, mint amikor kisiskolásként lecigányoztak. Másoknak tulajdonított rossz tettek miatt rám sütöttek egy bélyeget. Meg akartam ettől szabadulni.

De Baloghnak már korábban is nehezen fért össze a munkája és a hivatástudata:

A könyvhétről forgattam, és nyilvánvalóvá tették számomra, hogy baloldali vagy liberális beállítottságú írókat nem szabad megszólítanom. Ott tanakodtunk Péterfy Gergellyel, a szervezővel, hogy vajon ki az, aki beleférhet, ki nem

 – mesélte például egyik első cenzúra élményét.

Amikor például a lombikprogramról kellett forgatnia, akkor egy ismert baloldali ember rokonát találta alanynak, de ez a szerkesztőknek nem volt elég jó:

A lombikprogramban számos ismert ember részt vett, nálunk nem szólalhatott meg egy  RTL-es, vagy egy ellenzéki beállítottságú híresség. Lesújtó volt megélni, hogy egy ilyen megrázó kérdésben, ahol emberi életekről, családalapításról esik szó, szempont lehet, hogy ki milyen politikai beállítottságú.

Balogh állítása szerint házon belül nyílt titok volt, hogy a kommunikációs államtitkárságról küldik az utasításokat a szerkesztőknek.

A baloldali politikusokat érintő blokkokban az elvárás az volt, hogy minél több szituációban állítsuk be nevetségesnek őket. Nekem alapvetően nem politikával kellett foglalkoznom, más viszont nem volt ilyen szerencsés. Akadt, aki szándékosan beemelt a riportjába olyan elemeket, amikről pontosan tudta, hogy ki fogják vágni onnét – csak azért, hogy így nyugtassa lelkiismeretét. A többség nem tud azonosulni a szerkesztési gyakorlattal, de megélhetés miatt kénytelen vállalni a kompromisszumokat.

– mondta Balogh a helyzetről a 444-nek.

De Balogh legkeményebb állítása mégis az, ami személyes helyzetét és felmondását magyarázta:

Olyan őrült nagy felelősség nem volt rajtam, mert többnyire fesztiválokról és gyerekprogramokról csináltam anyagokat. De így is kamerába kellett mondanom, hogy mekkora a gyerekvállalási kedv, és meg milyen jó a CSOK, miközben Szabolcsban saját szememmel láttam, hogy aki tényleg rászorul, képtelen felvenni a támogatást.

Másik nap szárnyaló keresetekről és világszínvonalú fejlesztésekről beszéltem, miközben a környékünkön mindenki minimálbéren nyomorog, a vonat pedig 20-al vánszorog Szabolcstól Békésig.

Arról pedig, hogy miért mondott fel, így nyilatkozott:

Olyan érzés volt, mint amikor kisgyerekként lecigányoztak. Akkor nem értettem, miért baj, ha az ember cigány. Aztán rá kellett jönnöm, hogy olyan embereknek tulajdonított bűnökkel azonosítottak, akiket nem is ismerek, és akikhez nincs közöm. Amikor ez a botrány kitört, hasonló érzés kerített hatalmába, mint amikor az iskolában megkaptam a bélyeget.

A barátaim tiszteletben tartották a munkámat, mégis azt kellett éreznem, kínos ezzel közösséget vállalnom. Mindenki hírhamisító lett, aki az MTVA-ban dolgozott. Megint nem én voltam rossz, nem csináltam rosszat, és mégis azt kellett éreznem, hogy én is vagyok.

Fő motivációja pedig az volt:

Nem akartam az adófizetők pénzén csinálni tovább. Nem éreztem fairnek velük szemben.

merce.hu