...mégis ki érzi magát normálisnak?

Ehhez az országhoz képet a világ szinte bármelyik országa a szellemi és erkölcsi értékrend Olimposza!

Itt már rutin egymás elárulása, bemocskolása, besározása 300 forintnyi nyugdíjért, egy 10 éve behazudott rezsicsökkentésért, a mesterségesen szabályozott és agyonadóztatott fűtőanyagért. Ebben az országban, ha valaki szakszervezetet emleget, és munkabeszüntetéssel szeretné a dolgozói érdekeket megvédeni, azt a legközelebbi kollégái fogják elárulni. Ebben az országban a pedagógusok bármit tanítanak, ha azt a KLIK mondja, és a tanárok kilencven százalékát az se nagyon érdekelné, ha Pol Pot mellett Orbán, Jellasics mellett Hitler lenne pozitív személyiségnek beállítva, miközben a matematika órán bebizonyítanák a gyerekeknek, hogy a nulla az egy negatív tört szám...

Ebben a végtelenül élhetetlenné vált országban, ha egy marék debil, a közszolgálati TV égisze alatt odamegy zaklatni Karácsony Gergelyt a nyelvvizsgája miatt, de nem megy oda Semjénhez és Schmitt Pálhoz a lopott diplomája miatt, és ezt kétmillióan korrekt köztájékoztatásnak veszik, akkor miről beszélünk?

Ebben az országban az, hogy 2006-ban a jobboldali focicsürhe pénzért gyújtogatott hőstett, miközben ha valaki a véleményének ad hangot dudálva a közúton az bűncselekmény.

És Gyurcsány?

Az az ember egyszer kimondta az igazat! Egyszer a szemébe mondta ennek a megalkuvó, gyáva, retardált népnek és a felkent képviselőinek az IGAZAT és azóta pokoljárása van? Ez ma a magyar értékrend és értéklátás?

Nézzünk már magunkba!

Ha egy orvos politikai értékrendet vallva fogja meg a szikét, ha egy nővér a bérét féltve magába folytja a véleményét, ha dolgozó rettegve a fizetéséért a választásokon lefényképezi a szavazólapját, hogy megmutassa a főnökének, ha van aki krumpliért, tésztáért (egy napi életért) szavaz, akkor hol van itt a jólét, a beígért modern világ? Hol van itt az a XXI. századi jövő, amiről nyolc évesen olvastam a könyvekben?

Ez a társadalom végtelenül ostoba, de végtelenül arrogáns is. Nézem, hallgatom, ahogy egyesek - jobbról, balról - miként fűzik a gondolataikat, miként véleményeznek, beszélnek, ítélkeznek, miként látják azt a világot, amibe a gyerekeiknek kell majd felnőni...

De csak a pénzt látom. A pénz mindenek felett való szeretetét, imádatát, követését, rajongását.

Egy nyugdíjas nagymama bármikor eladja az unokáját 400 forint nyugdíjemelésért, és szemrebbenés nélkül áldozatnak adja a Fidesz neofasiszta eszmerendszerének, mert Orbán Viktor adott neki EGY eurót.

Egy euróért adjuk a jövőt.

Itt nincsenek kivételek! Jelen sorok írója se az, mert én se teszem meg azt amit kéne, nem emelem meg kellően a hangom, nem mondom ki, hogy reménytelenül vesztes a magyarság, mert reménytelenül bennragadt egy időhurokban, valahol a nyolcvanas évek közepén, amikor a jóságos állam fedezte az életet, alanyi jogként adva olyasmi, amit ma is sokan keresnek - létezést minden felelősség nélkül.

Elment mellettünk a világ, elvesztettünk egy negyed évszázadot és immáron a második generáció nő fel úgy, hogy fogalma sincs arról, mit jelent a döntés, a felelősség.

A választás már rég nem arról szól, hogy válasszunk valakit aki jó, hanem arról, miként basszunk ki azzal, aki rossz. Képtelenek vagyunk felfogni mire van szükségünk, mit kéne tennünk, kapaszkodunk egy illúzióba, miszerint a politikusok célja az, hogy megmentsenek, minket, az életünket, a szüleinket és a gyerekeinket.

Nézz már magadba!

Mit mentettek meg a politikusaink az elmúlt 30 évben?

Mi az, ami miatt ma büszke magyar tudsz lenni? Mit teszünk hozzá a világ, a civilizáció, az emberiség fejlődéséhez? Mit szolgálnak azon politikai körök, eszmék és ideák, amikre te a szavazatod adod?

Érzelmekről, vagy tényekről beszélünk?

Nincs vita, nincs párbeszéd, az emberek azt keresik, ami megvehető, azaz a pénzt, mert ha veszel egy jobb órát, egy jobb kocsit, egy jobb cipőt, akkor a többiek, a magyarok, majd jobb embernek fognak tekinteni. Halmozzuk a szemetet, öntjük a világba a pusztító gyűlöletet, megvetjük a tudósainkat, gondolkodóinkat, mérnökeinket, lenézzük a tudást és a szorgalmat, undorodunk a melegektől, a cigányoktól, az idegenektől és a másképp gondolkodóktól.

És erre olyan önhitten büszke mindenki?

El szeretném néha mondani mennyire fáj és mennyire bánt ez a nagy és őrült társadalmi probléma, de a társadalom süket. A vészharangok évek óta zúgnak, de nem halljuk. A gyermekeink elmentek az országból legyintünk. Az oktatás már írni, olvasni sem képes megtanítani a gyerekeket nem foglalkozunk vele. A munka szolgaság, a fizetés épp csak a hónap végéig elég. Hitelben úszik a lakosság aminek fedezete a még meg sem született gyermekek vére.

És legyek büszke magyar?

Legyek büszke ember?

Mindennapjaim a csalódások sorát adják. Elszegődve civilnek 10 éve mást se kapok (kisgazdaságok, karitatív munka és az Ifjúsági Labor felépítése után) csak gyűlölködést, megvetést, lenézést, undort keltő közhelyeket, ha merek adományt kérni.

Erre legyek büszke?

Te! Aki hirdeted a véleményed, gondolataid, elképzeléseid. Te aki hiszed, hogy amit teszel elég jó, elég masszív, elég a holnaphoz. Te aki ordítva, fenyegetve, követelve állsz ki a Fidesz mellett, te aki hangosan és ellentmondást nem tűrve állsz az ellenzék mellett..

TE AZ EMBER...

Tényleg azt érzed, hogy itt minden rendben van? Tényleg azt hiszed, hogy az a jó, ha a sorsod mások kovácsolják?

TE AZ APA, AZ ANYA, A NAGYSZÜLŐ tényleg azt hiszed, hogy mindent megtettél, hogy a világ egy kicsit jobb hely legyen?

ÉN ELMONDHATOM MAGAMRÓL, HOGY TELE VAGYOK KÉTELLYEL. Tele vagyok kérdéssel, önváddal, marcangoló fájdalommal. Minden napom azzal kezdődik, hogy valamit kihagytam, valamit nem tettem meg, valamit elvesztettem örökre...

...és állok a tömegtől messze, ordítok, de ha hall is valaki, marad a csordában, ami - innen nézve - ordítva, öklöt rázva, látszólag megosztottan, de valójában nagyon is egységesen rohan - szerintem - a szakadék felé.

De mondom. Lehet én látom rosszul.

Lehet, hogy amerre én futok, arra van a szakadék és a tömeg, az acsarkodó, harapó, akár öldöklésre kész tömeg rohan a "szép új világ" felé....

Juhász Zoli

A tegnapi cikk után sajnálom, ha most is beletérdelek egy érzékeny témába! Ha nem tudod ki vagyok: www.juhaszzoli.hu