A közép-amerikai Nicaraguában 2014 decemberében elkezdték építeni a második Panama-csatornát.

A projektet sok ellentmondás kíséri: miért egy ismeretlen kínai magáncég kapta a kivitelezés és a működtetés jogát? Mi lesz a nicaraguai földművesekkel, őslakosokkal, akiknek földjén a csatorna áthalad? Vajon visszafordíthatók a várható természeti károk?

A Nicaragua-csatorna megépítésének ötlete nem új keletű, gyakorlatilag egyidős a Panama-csatorna ötletével. Noha utóbbi az Egyesült Államokhoz képest délebbre helyezkedik el, logikusnak tűnt Közép-Amerika legszűkebb földszorosát hajózhatóvá tenni 1914-ben. Ehhez képest a Nicaragua-csatorna a panamainál háromszor hosszabb földnyelvet, 278 kilométert érintene, szélesebb és mélyebb is lenne déli testvérénél. (A csendes-óceáni oldalon a Brito folyó torkolatától a Punta Gorda folyóig nyúlik a Karib-tengernél, érintve a Nicaragua-tavat.) Mellette szólhat ugyanakkor, hogy a New York és San Francisco közötti utat 800 kilométerrel, egy nappal lerövidítené, illetve konkurenciát, így olcsóbb szállítási árakat jelenthet a panamai-csatornán való átkeléstől.

2014 decemberében megkezdődtek a Nicaragua-csatorna (spanyolul Grand Canal de Nicaragua) építési munkálatai. A projekt valóban grandiózus: a csatorna megépítése mellett kiterjed két kikötő, egy nemzetközi reptér, utak és szállodák építésére is. A csatorna megépítéséhez cementgyárat, acélgyárat, erőművet is felhúznak, ami nyilvánvalóan munkahelyet teremt. A céldátum 2019. A gigantikus projekt azóta áll az érdeklődés középpontjában, hogy Nicaragua Nemzetgyűlése 2013-ban 50 évre szóló építési és működtetési koncessziót biztosított egy kevéssé ismert kínai üzletember, Wang Jing kevéssé ismert cégének (Hong Kong Nicaragua Canal Development Investment Company – HKND-csoport). A kínai magáncég mint nyertes kivitelező számos kérdést vet fel a kínai kormány lehetséges szerepéről.

A Panama-csatorna létező és a Nicaragua-csatorna tervezett vonala

Noha a kínai kormány tagadja az érdekeltségét, a tapasztalat azt mutatja, hogy egy kínai cég valamely külföldi projekt előtt legalábbis egyeztet a kínai kormány illetékes szervével, ami még inkább valószínűsíthető ilyen stratégiai jelentőségű beruházás esetén.

Kína már így is az egyik legfontosabb gazdasági befektetőként van jelen a térségben, és sokak szerint a projekt elnyerésével meginghatatlanná válik pozíciója a hagyományosan amerikai érdekszférába tartozó Latin-Amerikában. Wang Jing, bár a Reutersnek adott interjújában leszögezi, a csatorna megépítése nem állami vállalkozás, hallgat arról, vajon a munkálatokhoz készül-e kölcsönt felvenni a kínai államtól. A projekt 40-50 milliárdra becsült költségének fedezete ugyanis egyelőre nem biztosított. Wang Jing egyébként személyében is számos kérdést vet fel: rövid és homályos szakmai életútja – a HKND csak 2012-ben nyílt meg Hong Kongban – csak tovább növeli a találgatásokat, miért is az ő cége a befutó?

És Kína miért lehet érdekelt? A tervezett csatorna alternatív kereskedelmi útvonalat nyithat, az elemzők a katonai jelentőségét sem vetik el. Kína mellett jól járhat az új csatornával a BRICS-csoport (Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-Afrikai Köztársaság, mint feltörekvő gazdaságok tömörülése) geopolitikailag másik fajsúlyos tagja, Oroszország is, amely egyébként szintén érdeklődött a projekt kivitelezése iránt. Az, hogy kínai cég építi meg a csatornát és 50 évig – amely újabb 50 évvel meghosszabbítható – működtetheti is, óriási térvesztés lehet a Panamai-csatornát 1999-ig felügyelő Egyesült Államok számára. S hogy ettől Washington is tarthat, alátámasztja managuai nagykövetségük múlt heti tiltakozása a projekt átláthatóságának hiánya miatt. Azt is kérték, hogy a projekttel kapcsolatos dokumentációk legyenek nyilvánosak.

A Panama-csatorna építése óriási környezeti beavatkozással járt

A nicaraguai kormány, élén Daniel Ortega elnökkel, óriási gazdasági lehetőségként tekint a projektre, amely igazán jól jönne az amerikai földrész egyik legszegényebb országának. A csatorna megépítésével Nicaragua képes lesz a tengeri kereskedelem öt százalékát mozgatni, amely óriási gazdasági előnyökkel, akár a GDP megduplázásával jár, jósolta Nicaragua alelnöke, Omar Halleslevens a nyitóünnepségen decemberben.

Az építkezést ugyanakkor nem támogatja egyöntetűen Nicaragua lakossága, sőt, erős ellenérzések vannak azokban az őslakosokban, földművesekben, akik a csatorna tervezett útvonalán élnek. Félnek, hogy földjeiket, házaikat kisajátítják, őket pedig elköltöztetik. Decemberben több ezren vonultak az utcára, azt skandálva: „Nem akarjuk a kínaiakat!” Emellett a környezetvédők, civil szervezetek tartanak a káros környezeti hatásoktól, a HKND ugyanis úgy nyerte meg a kivitelezés jogát, hogy a projekt megkezdése előtt nem készült független környezeti hatástanulmány. Márpedig a csatorna útvonala átszelné Közép-Amerika második legnagyobb édesvízi tavát, a Nicaragua-tavat, amely egyedülálló természeti egység: különleges hal- és növényfajták élőhelye, előfordulnak benne továbbá bikacápák is, amelyek sós és édesvízben egyaránt képesek úszni. Emellett a tó az ország egyik legfontosabb édesvíz-készlete. Mindez veszélybe kerülhet a csatorna építésével. A HKND ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy 2015 márciusáig felméri a környezeti kockázatokat, és jelentést készít róluk.

A Nicaragua-tó

A kivitelezés sikerességében számosan kételkednek. Emellett az a kérdés is felvetődik: a térségben valóban szükség van még egy csatornára? Főleg, ha hozzávesszük, hogy a Panama-csatorna folyamatban lévő bővítése, amelyről, ellentétben a nicaraguai projekttel, népszavazással döntött az ország, 2016-ra meg is lesz. A legjobb indulatú becslések szerint is, ha a Nicaragua-csatorna beváltja a reményeket, és valóban képes lesz elterelni a Panama-csatorna forgalmát, akkor is 30 évébe kerül a HKND-nak, hogy a beruházás megtérüljön.

Észak- és Dél-Amerika Tanácsának alelnöke, Eric Farnsworth kételkedik a projekt sikerességében: „Már van egy csatorna. A kiadások jelentősek lesznek, de a siker egyáltalán nem garantált.”

valasz.hu

{flike}