Most azonban ő emlékezett meg egy olyan pályatársáról, aki hasonlóan híres volt írói teljesítményéről: 1911. március 13-án született L. Ron Hubbard író, akinek idén 80 éve jelent meg első novellája.

Hubbard a XX. század békebeli Amerikájának egyik vezető ponyvaregény-szerzője volt. A ponyva „aranykorában”, ahogy ezt az időszakot nevezik, még alig jelentek meg a hangosfilmek, a televízió is gyerekcipőben járt. A rádió, a színház és a regények, a folytatásos irodalmi magazinok uralták a szórakoztatóipart.

„Hubbard az aranykor egyik legtermékenyebb írója volt. Bár legtöbben tudományos-fantasztikus műveit ismerik, utazásai és kalandjai során gyűjtött tapasztalatát felhasználva számos műfajban alkotott a westerntől a detektívregényeken keresztül a romantikus történetekig. Neve azért kapcsolódik olyan erősen a sci-fihez, mert leghíresebb történetei ebben a zsánerben születtek. Magyarul is megjelent Rettegés című könyvét kortársai közül Stephen King, Ray Bradbury és Isaac Asimov is méltatta. A Háború a Földön regényéről Robert Heinlein írta, hogy mennyire élvezte a nagyszerű történetet.” –magyarázza Nemere István.

Hubbard figyelme már a II. Világháború előtt az emberi problémák forrásának felkutatására irányult, és ez az érdeklődés a háború után szinte kizárólag erre korlátozódott. A Dianetika című önsegítő könyve 1950-es megjelenése utáni megnövekedett érdeklődés nyomán újabb könyveket publikált, és megalapította a szcientológia mozgalmat, amely a következő 35 évre meghatározta életét.

„Hubbard írói pályafutásának 50. évfordulója alkalmából visszatért a tudományos-fantasztikum világába és két bestseller művel tette fel a koronát munkásságára. A már említett Háború a Földön mellett megírta a tíz kötetből álló Földi küldetés űropera-eposzt is, amely görbe tükröt tart jelenlegi társadalmunk elé. Azonban nem állt meg ennél, hanem A Jövő Írói és Illusztrátorai címmel tehetséggondozó versenyt alapított, amely mára a feltörekvő sci-fi írók egyik legkomolyabb kitörési lehetősége, illetve betörési lehetősége az iparba.” – meséli Nemere.

Az immár 37 éve megrendezésre kerülő verseny pályaműveit olyan neves írókból álló zsűri értékelte, és mentorálta a jelentkezőket, mint Brian Herbert, Frederik Pohl, Kevin J. Anderson, Orson Scott Card, vagy a műfaj két legrangosabb díját, a Hugo-t és a Nebula-t nőként egyaránt elsőként elnyerő Anne McCaffrey. Az illusztrátoroknál pedig például a szakma két állócsillaga, Frank Kelly Freas és Frank Frazetta. A versenyművekből kiadott antológia rendszeresen felkerül a New York Times bestseller listájára.

„Kétségtelen, hogy Hubbard életművét különböző vélemények és megítélések kísérik, de ez így van bármely más közszereplővel, aki hasonlóan komoly befolyást gyakorolt a társadalomra. Íróként a mai napig szerepel a Guinness Világrekordok nyilvántartásában, mint a legtöbb művet publikált szerző. Ilyen teljesítményt csak az tud nyújtani, aki komoly felkészültséggel és munkaetikával rendelkezik. Higgyék el, tudom miről beszélek.” – mondja Nemere mosollyal a szája szegletében. – „Úgy gondoltam, hogy írói pályájának 80. és születésének 111. évfordulója alkalmából méltó megemlékeznem róla, különösen akkor, amikor én is segíthettem azoknak a Hubbard humanitárius hagyatékát tovább vivő fiataloknak, akik segélyekkel támogatták a szomszédos háború elől menekülő embertársainkat.”

Nemere István kézzel írt laudációjának bőrből készült egyedi díszművét a Szcientológia Egyház nyíregyházi missziójában adta át az egyház képviselőinek.