A stratégiai ágazattá minősített sport a 2010-től ívelő három Orbán-kormány alatt összesen hatezer milliárdot kapott a költségvetésből. A GDP-arányos 1,2-1,6 százalékos iparági költés egyedülálló az Európai Unióban, a magyar sportköltségvetés éves átlagban 500-550 milliárd forintos tétellel terheli meg a büdzsét, ami jóval magasabb, mint az oktatásra fordított összeg. A pénz nagyjából 40 százaléka infrastrukturális fejlesztésre ment, ezt a kormányzat azzal magyarázza, hogy az elmúlt harminc évben elmaradt fejlesztéseket kellett behoznia.

A hatalmas összegből jelentős részt hasít ki a világversenyek rendezése is, tizenkét év alatt az ország a világversenyek 10-15 százalékára pályázott, és jelentős részében nyert. A gigantikus kiadások nagyságrendjét hűen érzékelteti csak a két kiemelt tavaszi sportesemény rendezési költsége: a Giro d’Itáliára 7,8 milliárdot, a budapesti úszó világbajnokságra pedig minimum tízmilliárdot költ a kormányzat (utóbbi összeg csak nagyságrendi, mert a költségvetés négy héttel a vb előtt sem nyilvános). A tételek érzékeltetésére: a Lánchíd utolsó szögig terjedő felújítása kerül cirka annyiba (nettó 18,8 milliárd forintba), mint ez a két esemény.

Ilyen tételek mellett nagyon nem mindegy, hogy ki és milyen szervezet élén felügyeli a magyar sportot. Ezt a feladatot 2015-től dr. Szabó Tünde látta el, titulusa szerint sportért felelős államtitkárként. Az egykori úszó elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen, ha nincs Egerszegi Krisztina, akkor ő is olimpiai bajnok, Barcelonában háton mögötte nyert ezüstérmet. Visszavonulása után jogi és edzői diplomát szerzett, az Európai Úszószövetség korábbi alelnökeként pedig még sportága ügyeivel is napi kapcsolatban van.

A Népszava egybehangzó információira hibatkozva azt írja, nem fogja folytatni munkáját a következő kormányban. Több, egymástól független forrásunk szerint az irányítás élén váltást tervez Orbán Viktor kormányfő, ám abban szinte valamennyi informátorunk egyetértett: a párt felépítéséből fakadóan ez kizárólag egyetlen ember döntésén múlik.

Szabó Tünde megítélése kedvező a közegben, ámbátor vele kapcsolatban a legtalálóbban az az informátorunk fogalmazott, aki azt mondta: „Nincs érv a távozására, ahogy ellenkezőjére sem.” Csöndben, botrányok nélkül és magamutogatást kerülve dolgozott, annyi pedig feltétlenül a javára írandó, hogy az általa felügyelt terület nem volt hangos még ebben a taóval terhelt időszakban sem a korrupciótól. Munkabírását többen kiemelték, alázattal tette a dolgát, avatott, szalagot vágott át, organizált. „Nem ütközött nagyon, személyisége inkább volt konszenzusra törekvő, mintsem megosztó” – mutatta be egyik vezetői erényét a lap másik forrása.

Csakhogy időközben jelentős változás állt be a magyar sportvezetésben: a Magyar Olimpiai Bizottság élén vezetőcsere történt, a kétszeres olimpiai bajnokból lett sportvezető, Gyulay Zsolt pedig határozottan más irányt kíván szabni az olimpiai mozgalomnak. A szervezet feltett célja, hogy visszaszerezze korábban elvett jogosítványait, és hogy a jövőben ne csupán utazási iroda legyen, ahogy azt még 2008-ban, a pekingi olimpia után Kovács Tamás, a MOB akkori sportigazgatója, a korábbi vívókapitány mondta a szervezetről. A komoly összegek fölött diszponáló, a kormány által masszívan támogatott MOB-tól a Borkai-botrány után a kormány szinte minden forrást elvett, lényegében jóváhagyási feladatai maradtak. Ez most változni fog, a hírek szerint a MOB igyekszik rendezni viszonyát a hatalommal. Nem feltétlenül a korábbi források elérése a cél, sokkal inkább a folyamatok fölötti sportszakmai kontroll visszaszerzése. Erről majd az új sportállamtitkárral kell megállapodnia a vezetésnek.

Biztosat senki sem tud, de a lap forrásai közül több is Schmidt Ádámot nevezte meg a poszt várományosának. Úgy tudjuk, nincs nagy tülekedés a pozícióért, legfeljebb önjelöltek vannak. A miniszterelnök tavaly nevezte ki a jogász végzettségű szakembert sportügyi főtanácsadójának, akinek felesége Kovács Katalin, a háromszoros olimpiai bajnok, 31-szeres világbajnok kajakos. Ha ő lesz, ha nem, az biztos: a magyar sportnak London, Rio, Tokió és 6000 milliárd elköltése után is lényegében ugyanott van a helye a sportvilágban, mint korábban. A kormányfői elvárás az, hogy ez változzon. Vagy ha nem, legalább legyen számonkérés. (Népszava)