Chomsky, akár Jürgen Habermas, aki szerint Orbán rendszere "irányított demokrácia", jó példa arra, hogy milyen romboló hatású a magas életkorral járó szellemi hanyatlás!

A minden áron konfrontálódás a rendszerrel, a minden áron másként látás immár kontrollálatlanul vezeti totális tévútra ezeket a bölcseket, akik nagyszerű életutat, munkásságot tudhatnak maguk mögött, és most rombolnak le, de, legalábbis szeplősítenek el!

Mert Habermas csak a rendszer lényegét téveszti szem elől, amikor egyáltalán bármilyen demokráciáról beszél Orbán kapcsán.

Másfelől jelzős demokráciáról!

Méghozzá anakronisztikus szópárban szereplő jelzővel.

Amint ezt már egyes hazai bölcselők kapcsán sokszor kifejtettem, nincs jelzős demokrácia!

(Legföljebb a "polgári", a "közvetett" vagy a "képviseleti" jelző illeszthető elé, és csakis azért, hogy megkülönböztessük az ókori görög és a köztársasági római közvetlen demokráciától.)

Vagy semmilyen! Mert, bármiféleképpen korlátozott, alig, félig demokrácia nem létezik!

Ahogy nem fordulhat elő az sem, hogy egy nő csak kicsit terhes!

(Amint ezt valaki egyszer szellemesen, és tökéletesen találóan megállapította.)

Nem mentesít a háborús bűnök felelőssége alól a tény, hogy mások is követnek/követtek el háborús bűntetteket!

Nem kell kritikai megátalkodottságunkban immár az agresszor oroszokat felmentenünk, és tippeket adnunk arra, hogyan győzzék le, kebelezzék be Ukrajnát.

Kijevet körülzárni, és elvágni az utánpótlástól!

Belegondolt ez a humánus ember, hogy milyen polgári áldozatokkal járna a kiéheztetésük?

Egyébként is: háborúzzunk a civil lakosság ellen?

Drukkoljunk az oroszoknak, mert nem szeretjük az amerikai imperializmust?

Vagy megint valami meghökkentőt, polgárpukkasztót akartunk mondani?

Mellesleg Chomsly példája is szerencsétlen! Ha már, akkor Vietnam!

Mert

• a kurdok ellen vegyi fegyvert bizonyítottan bevető (ennyit arról, hogy nem rendelkezett ilyesmivel és csak a háború hazug ürügye volt),
  
• Kuvaitot megszálló, Szaúd-Arábiát megtámadni készülő,
  
• Izraelt rakétázó,
  
• az egész térség biztonságát veszélyeztető,
  
• a saját népét a legsötétebb, legvéresebb terror alatt tartó Szaddam megfékezése maximálisan indokolt volt, ráadásul egy megtámadott, megszállt ország, Kuvait törvényes kormányának kérésére.

Az más kérdés, hogy id. Bush és Tony Blair jobban felmérte, mint az utódaik, hogy Szaddamot csak megállítani és meggyengíteni kell, letaszítása felboríthatja a helyi erőviszonyokat, már ami Irán megfékezését illeti.

És csak visszavetették Szaddamot az első iraki háborúban, nem végeztek vele!

Az utódaik nem számoltak ezzel, és másodjára eltávolították a hatalomból.

A következmény, Irán térnyerése, és nemzetközi veszélyforrássá válása.)

Az ugyanis nem kérdéses, hogy Szaddam Irakját meg kellett állítani!

Ahogy az sem kérdéses, hogy Putyint, az agresszort meg kell állítani.

Még akkor is, ha nem szeretjük Amerikát!

Még akkor is, ha – teljes joggal – úgy véljük, hogy menet közben saját politikai és gazdasági haszonra is dolgozik!

Többek közt a NATO-befolyás erősítésén, az ócskavassá váló fegyverzet lecserélésén: nem a bontóba, hanem az ukránoknak.

Európa gázzal ellátása és Ukrajna újjáépítése is bomba üzlet lesz!

De hát, emlékezzünk rá, hogy milyet kaszált Amerika a két világháborún, ezen gazdagodott meg, és vált világhatalommá!

Az elsőben eladósodott neki az egész Antant, egy, sőt: a világbirodalom és egy nagyhatalom ment csődbe a háborús erőfeszítései miatt (a Brit Birodalom és Franciaország).

A második világháborúban csaknem két évig a briteknek minden nyomorult cirkálóért, minden egyes töltényért, minden gallon üzemanyagért fizetniük kellett.

Pénzzel, támaszpontokkal a Land Lase törvény alapján (mely egyúttal elütötte a németeket attól, hogy maguk is vásároljanak), amig Amerika a japán támadás és a német hadüzenet folytán maga is háborúba nem lépett.

Aztán hitelezte a háborús szállítások költségeit.

Őfelsége, II. Erzsébet pénzügyminisztere 1946-től 2013-ig minden pénzügyi évben több milliárd angol fontot utalt át az amerikai jegybanknak a háborús tartozások fejében, miközben Németországot a háború után ingyen és bérmentve újjáépítették az amerikaiak.

Úgy vélem, ahogy Orbán rendszerét nem lehet demokratikusnak nevezni, az orosz-ukrán háború valódi felelőseit se lehet fölcserélni!

Chomsky pedig nem csak a maga imázsának árt az efféle ostoba, felelőtlen eszmefuttatásaival, hanem, szándékától valószynüleg függetlenül – a belátási képessége gyengülése következtében – egyenesen támogatja Putyin propagandáját. Ahogy Habermas Orbánét.

Valakiknek szólniuk kéne nekik!

És Thomas Mann, aki mindvégig megőrizte a tisztánlátását, talán megbocsátja nekem, hogy, méltatlanul ugyan, kölcsönvettem az egyik zseniális novellája címét!

Találóbb nem jutott eszembe.