Egy olyan információs központot hozna létre a kormány, amely összegyűjti a titkosszolgálatok által megszerzett információkat, elemzi azokat és ha kell, további feladatokat ad. A belügyi vezetés szerint ugyanis néha a "szerzői vakság" miatt az egymással versengő szolgálatok fals információkat is továbbítanak a döntéshozók felé. A fúziós központ ötlete egyébként nem új, már 2011-ben előállt vele Pintér Sándor, de akkor elhalt. És lesznek propagandaanyagok is, hogy Mari néni felismerje, ha a radikalizálódás jeleit véli felfedezni a szomszéd Józsikán. A titkosító mobilalkalmazásokat használók pedig megnyugodhatnak, nem eszik olyan forrón a kását.

A terrorellenes intézkedéscsomag szülheti meg azt a szervezetet, aminek az ötletével még 2011-ben állt elő Pintér Sándor belügyminiszter, de végül nem lett belőle semmi:

egy olyan információs központ létrehozását, ahová az összes hazai titkosszolgálat által megszerzett információ befut.

Ez a "fúziós központ" nem végezne titkosszolgálati, felderítő, információszerző munkát. A dolga az lenne, hogy elemezze, értékelje a hozzá eljuttatott adatokat, és ezek alapján adjon további feladatokat azoknak a szervezeteknek, amelyek információkkal látják el – derült ki azon a háttérbeszélgetésen, amit a Belügyminisztériumban szerveztek. Ez egy rendhagyó beszélgetés volt, már csak azért is, mert valamennyi szolgálat vezetője képviseltette magát, sőt, még a közmédiában rendszeresen megszólaló Nógrádi György és Georg Spöttle is.

Imádnak új neveket kitalálni

Az világos, hogy a belügyi vezetés imád új neveket kitalálni. Pintér Sándor 2011-ben Nemzeti Információs és Bűnügyi Elemző Központ (NIBEK) néven akart létrehozni egy ugyanilyen szervezetet, de most igazodnak a kor kihívásához és a Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ (TIBEK) nevet választottak. Pedig már volt egy SZEBEK is. Sőt, a mai napig van.  

A Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központot (SZEBEK) még a kilencvenes évek végén hozták létre. Csakhogy a szervezet infrastruktúráját azóta lényegében nem, vagy csak alig fejlesztették. Talán azért sem, mert – bár ez a háttérbeszélgetésen nem hangzott el – a SZEBEK-et rendőri körökben sem veszik túl komolyan, eléggé súlytalan szervezet. Tehát most sem alakulna új szervezet, csak más neve lenne és a meglévő kapacitásokat tennék egy helyre.

A belügyi vezetés ettől azt reméli, hogy nem fordul elő az, ami a romagyilkosságok felderítése során történt: akkor "egymás mellett futottak" a hatóságok, pedig ha összevetik egymás információit, akkor hamarabb elkaphatták volna az elkövetőket. A beszélgetésen Tasnádi László rendészeti államtitkár (egykori kémelhárító) a szocialista időket is visszasírta, mondván: a hetvenes években is hatékonyabb volt a munkájuk, mert létezett olyan egységes priuszrendszer, ami ma nincsen. 

A hazai titkosszolgálatok lényegében egymással versenyeznek a döntéshozók kegyeiért, így minden szerv a saját csatornáján keresztül adja tovább az általa fontosnak tartott információkat. Az új központtól azt remélik, hogy az egyfajta szűrőként is funkcionál majd. és csak a valóban fontos és hiteles információkat küldi tovább a döntéshozók felé.

A háttérbeszélgetésen egy példa is elhangzott: a migrációs válság kellős közepén, amikor a politikai vezetést az izgatta legjobban, hogy a menekültek vajon megkerülik-e a szerb útvonalat Románia felé, az egyik titkosszolgálat "tuti információként" közölte a döntéshozók felé, hogy ez a napokban bekövetkezik, utóbb azonban kiderült, hogy ez marhaság. Pintérék abban bíznak, hogy egy információs központtal ezek a bakik kikerülhetőek, így elkerülhetőek lennének azok az esetek, amelyeknek a "szerzői vakság" az oka. Tehát az, hogy egy szervezet nem mindig tudja megfelelően értékelni és elemezni a saját információját, ellenben egy külső szemmel, amely azt az információt a többi szervezet által gyűjtött adatokkal is össze tudja vetni. 

A háttérbeszélgetésen igyekeztek csillapítani a kedélyeket, mondván: szó sincs arról, hogy az új központtal egyfajta "szupertitkosszolgálat" jönne létre, arról pedig pláne nem, hogy mindezt tömeges megfigyelés és lehallgatás kísérné. Mindezt azzal támasztották alá, hogy egyrészt a központ nem végezne titkosszolgálati tevékenységet, másrészt a lehallgatásra, megfigyelésre vonatkozó jogszabályok sem változnának. Tehát minden maradna a régiben, csak a megszerzett információk elemzését bíznák egy olyan szervezetre, amely így a szolgálatok felett gyámkodna. (Másképpen nehezen lehet értelmezni, hogy nem csak begyűjt információkat, de feladatokat is ad.)

A rendészeti államtitkár nem hisz a közös európai titkosszolgálatban

– ezt maga Tasnádi László mondta a beszélgetésen a nemzetközi információcsere ügyét érintve. Szerinte a titkosszolgálatok mindig nemzeti alapon szerveződnek és csak akkor működnek együtt, ha "precíz, tapintható érdekek" vannak a részükről. Egy példát is mondott erre. Egy külföldi titkosszolgálat vezetése jelezte, hogy van egy 9500 fős adatbázisuk. A magyar fél erre azt mondta, hogy akkor adják ezt oda, mire a partnerszolgálat jelezte: persze, ha prioráltok. Azaz ha személyenként mondjátok meg, kire vagytok kíváncsiak. Ettől pedig azért ódzkodnak a titkosszolgálatok, mert egy-egy priorálásból kiderül, hogy éppen milyen személyt dolgoznak fel. És hát ugye mivel nemzeti alapon szerveződnek, ezért szeretnek titkolózni. 

Tudunk-e a jövőben titokban csetelni? 

A háttérbeszélgetésen az is kiderült, hogy a titkosított kommunikációt kínáló mobilos applikációkkal (ilyen például a Wickr vagy a Signal) szemben egyelőre tehetetlenek. Bár törvénymódosítással köteleznék a mobilszolgáltatókat arra, hogy a hatóságokkal együttműködjenek, azt a lehallgatást végző szakszolgálat vezetője is elismerte, hogy ez kevés. Vannak ugyanis olyan alkalmazások, amelyek annyira titkosak, hogy az üzemeltető cég sem tudja lehallgatni az azon keresztül bonyolított kommunikációt, mivel nem épített be olyan hátsó kaput (backdoor), amely ezt lehetővé tenné. Éppen ez a lényegük: olyan rendszert biztosítani, amit a hackerek nem tudnak megtámadni.

Ezeket az alkalmazásokat ugyanis nem csak terroristák és bűnözők használják, sőt, többségében nem. Hanem olyan, egyébként törvénytisztelő emberek, akik vagy a magánéletükkel, vagy az üzleti dolgaikkal kapcsolatos adatokat próbálják megvédeni rosszindulatú támadók ellen. 

Ezek az appos cégek akkor sem tudnak együttműködni a titkosszolgálatokkal, ha akarnak.

Az pedig teljesen szürreális lenne, ha a kormányzat jogszabályokkal akarná kikényszeríteni a titkosított üzenetküldő applikációk gyártóit, hogy építsenek be a rendszerükbe olyan hátsó kaput, amelyen keresztül a rendszeren folyó kommunikáció dekódolható és lehallgatható lenne. Az elhangzottakból úgy tűnik, a kormányzat beéri a nem titkosításra szakosodott szolgáltatókkal (Viber, Skype), és ha próbálkozna is a titkosítást biztosító szolgáltatók megregulázásával, nem járna sikerrel. Legfeljebb csak akkor, ha mindenütt a világon betiltanák azokat, de ennek alig van esélye.  

Egyébként a lehallgatásra vonatkozó jogszabályok nem változnak, tehát továbbra is bírói végzés vagy miniszteri határozat alapján lehet a lehallgatást végezni. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy olyan országban, ahol a politika csontig áthatja az államigazgatást, ne lenne meg a veszélye annak, hogy a szolgálatok túllépik a hatáskörüket. De ezt eddig is megtehették, ha akarták. 

Ennélfogva persze kérdés, hogy mi értelme van izmozni a többi szolgáltatóval (Viber, Skype), hiszen nyilván a terroristák is azt használják, amit nem lát a hatóság. Arról nem is beszélve, hogy magáról állít ki szegénységi bizonyítványt a hírszerző közösség, ha azt gondolja, hogy a szabadságjogok (így például a privát szférához való jog) csorbításával hatékonyan tud harcolni a terrorizmus ellen ahelyett, hogy a humán felderítésre és a megelőzésre összpontosítana, esetleg kreatív és kevésbé bürokratikus lenne.

Egyébként a bankokkal sincs szerencséje a magyar titkosszolgálatnak. Tasnádi a beszélgetésen azt állította: volt olyan kémelhárítási ügy, amelynek során a bank jelezte a magyar titkosszolgálatnak, hogy a kért információt fél év múlva tudja a rendelkezésükre bocsátani. 

Hahó! Vannak itt dzsihadisták?

Franciaországgal, Belgiummal vagy éppen Németországgal ellentétben Magyarországon nincsenek olyan közösségek, ahol a dzsihadisták tömegével tudnának embereket beszervezni, mindenesetre a kormányzat arra készül, hogy

propagandaanyagokkal segítse felismerni a veszély jeleit.

Erről sokkal több nem derült ki a háttérbeszélgetésen, de a lényeg, hogy a belügy azt szeretné, ha az emberek ki tudnák szűrni, ha valakin a radikalizálódás jeleit látják. 

Érdekes egyébként a TEK szerepe. A háttérbeszélgetésen Hajdu János, a TEK vezetője arról beszélt, hogy a terrorelhárítók akkor lépnek színre, amikor olyan információkat kapnak, hogy valaki olyan eszközt (például fegyvert) szerez, amivel meg tudja valósítani őrült tervét. Ám szerinte annak felismerése a korai szakaszban, hogy valaki radikalizálódik, az az utcai járőr, a pedagógus vagy éppen a szociális munkás dolga lenne. Igaz, később Hajdu az Index kérdésére pontosított: azokban a közösségekben, ahol a radikalizálódásra potenciálisan nagyobb a veszély, mint másutt, a felderítést természetesen a TEK emberei végzik. 

index.hu