Jurij Fjodorov független elemző egyszer úgy nyilatkozott, hogy Oroszország Balkán-stratégiája nagyban hasonlít a XIX. századi cári Oroszország katonai és politikai stratégiájához. Moszkva még mindig elsősorban gazdasági eszközökkel éri el a politikai céljait.

A Kreml a mai napig nem mondott le a geostratégiailag fontosnak tartott Balkánról, a növekvő orosz befolyást azonban sokáig passzívan szemlélte a Nyugat. Ezt a hibát Moszkva ki is használta – így lett mára a balkáni térség Európa Achilles-sarka.

Oroszország balkáni befolyása több lábon áll, az egyik legfontosabb az oroszok privilegizált helyzete az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Vétójogával Moszkva sok borsot törhet az ENSZ orra alá, ha annak a balkáni akciói orosz érdekeket sértenek. Oroszország szoros történelmi, kulturális, politikai kapcsolatokat ápol a pravoszláv hagyományokkal rendelkező délkelet-európai országokkal, egyre aktívabb külpolitikát folytat, és mind szorosabb katonai együttműködést sürget.

A korrupció is komoly kötelék, és a Balkánon bizony sok a „rosszfiú”: Oroszország őket is bevetheti, ha a szükség úgy hozza. A legfontosabb mégis az, hogy a balkáni régiónak sok pénzre és befektetésekre van szüksége, és ha pénzről van szó, Oroszország sokkal rugalmasabb és lendületesebb, mint az Európai Unió. A Kreml 2000-ben kezdte meg a térségben elfoglalt stratégiai szerepének erősítését: energetikai cégeket vásárolt, infrastrukturális beruházásokat hajtott végre, pénzt kölcsönzött és megnövelte politikai befolyását.

Az 1990-es évek óta a Balkán sem Európában, sem Amerikában nem szerepelt a külpolitika prioritásai között, de az utóbbi időben egyre több szó esik róla. Először a német kormány Orosz befolyás a Balkánon című titkos dokumentuma látott napvilágot, majd John Kerry amerikai külügyminiszter beszélt arról, hogy egyes balkáni országok Washington és Moszkva tűzvonalába kerültek.

Pár napra rá Christine Wormuth, a Pentagon politikai ügyekért felelős államtitkára jelentette ki, hogy Ukrajna után Montenegrót destabilizálhatja Oroszország. Destabilizációs orosz fegyver lehet a Bosznia-Hercegovina részét képező Szerb Köztársaság elszakadási törekvéseinek támogatása is –, hogy a Kreml erre is kész, az is alátámasztja, Oroszország nem támogatta az EUFOR boszniai békefenntartó misszió meghosszabbítását az ENSZ Biztonsági Tanácsában.

Zekerijah Szmajics boszniai politikai elemző szerint Brüsszel téves prioritásokat tűzött ki, és rosszul választott partnereket Bosznia-Hercegovinában. Miközben két évtizeden át az állami intézmények működését és a civil társadalmat támogatta, az orosz tőkések stratégiai fontosságú beruházásokat hajtottak végre. Szmajics álláspontját igazolja, hogy az EU nemrég új stratégiát fogadott el Bosznia-Hercegovinával kapcsolatban. A 90-es évek délszláv háborúja után először vált az unió prioritásává Bosznia-Hercegovina gazdasága.

nol.hu (Címlap: Putyin orosz és Nikolics szerb elnök (jobbra) egy belgrádi katonai parádén - Vasily Maximov / Reuters)