Régóta nincs semmi, semmi fontos, amiben „a magyar embernek” más lehet a véleménye, mint a „kormánynak” és úgynevezett „pártjának”. Nem tetszik az olimpia? Nem tetszik a Budai Vár elzabrálása? Haragszol a demokratikus intézmények és jogrend megszállásáért, szétveréséért? Berzenkedsz a rokkantak, az elesettek, a munkanélküliek megalázása, a munkavállalói jogok csorbítása miatt? Dühít az ország kifosztása, az egészségügy lerohasztása, az oktatás szétverése, a gazdaság, a kultúra, a közigazgatás „államosítása”, azaz fideszesítése?

Hát hogyne: minden alkalmat megragadsz, hogy ráronts a nemzetre, eláruld a nemzetet – aztán csodálkozol, hogy nemzetidegennek, mindenféle bérencnek tartanak..!

A „kormány” és papagájkommandója dumája persze megint hazug: hazugság az is, hogy az olimpiai pályázat mögött bármikor is nemzeti egység állt volna. Még akkor sem, amikor a politikai pártok többsége támogatta! Mert a pártok bázisai jól érzékelhetően erősen megosztottak voltak ebben a kérdésben.

Az olimpiai pályázatot nemzeti egység támogatta – állítja most a hatalmon lévő szervezet. E nemzeti egység létéről pedig ugyanolyan alaposan győződtek meg, mint például zalaptákolmányuk támogatottságáról, az alkotmánybíróság kisajátításának vagy a hittan közoktatásba illesztésének stb. helyesléséről. A fasiszta mintára létrehozott hivatásrendek, a Nemzeti Pedagógus Kamara vagy micsoda igényléséről. Ahogy meggyőződtek arról is: a nemzet hő óhaja, hogy Orbán és társasága elzabrálja a Budai Várat… Paks 2-t is a nemzeti egység kényszerítette Orbánékra! No és nemzeti egység követeli az országot vadul elfoglaló fák radikális megritkítását is.

A „nemzeti egység” kívánsága, hogy a hatalom birtokosai unortodox kormánypárti – uszító, rasszista stb. – médiabirodalmat tartsanak fenn, közpénzből. Meg az is, hogy – ugyancsak közpénzből – kisajátítsák a közmédiát.

Nemzeti egység van abban az alapvető dologban is, hogy a magyarsághoz tartozás korai jele a csecsemő fenekén látható piros pötty. Matolcsy eme zseniális felismerésének általános, mondom: „nemzeti” elfogadottságát az a tény fejezi ki, megkérdőjelezhetetlenül, hogy az említett úr ma is az MNB elnöke, és munkálkodhat egyebek között közpénzek közpénz jellegének megszüntetésén, ugyancsak egységes nemzeti támogatottsággal.

És minden nemzethű magyar hálát adhat a Történelem Urának, amiért ez így van! Mert Matolcsy nélkül nem tudta volna a nemzet meghiúsítani a „legnagyobb szövetséges” alattomos tervét a „kormány” megbuktatására!  Mert igen: „sokkszerű volt az, hogy egy titkosszolgálati és katonai forgatókönyv alapján a Magyar Nemzeti Bankot egyesek, szövetségeseink és barátaink, fel akarták használni arra, hogy megbuktassa a jegybank a kormányt”!

Piros pöttyös seggűnek kellett ahhoz lenni, hogy e sokkból magához térve el tudja valaki hárítani „szövetségeseink és barátaink” aljas tervét, amelynek megvalósítására pedig katonai forgatókönyv is készült! Persze, ezer amer… baráti, szövetséges katona sem ér föl egyetlen piros pöttyös seggűvel sem!

Meg fogják tanulni szövetségeseink, brüsszeli barátaink és a nagy testű vízi ragadozó, Soros meg hazai álcivil bérencei is, hogy a piros pöttyös nemzeti egységre akárhányszor támadnak, mindig vereséget fognak szenvedni.

A magyar nemzeti egység erejét hamarosan mindenki előtt megmutatja majd az ötödik nemzeti konzultáció… Az „olimpiai álom” elárulói meg a migránspárti ügynökszervezetek és gazdáik konyháikban hiába boszorkánykodnak: minden mesterkedésük kudarcra van ítélve!

Egymillió Pandacsöki Boborján nemzeti egységét nem tudják legyőzni.

Szerző: Gusztos István / gepnarancs.hu