Igazából ezzel vége is volt az ügynek, hiszen értesüléseink szerint néhány tüntető demonstráción kívül aligha eshet szó többről. Ez addig sem volt másképpen.

Jelen írásunk apropóját azonban egy olyan biztonságpolitikai szakember az ATV-n készült interjújában kifejtett véleménye adja, aki Nógrádi Györggyel ellentétben valóban szaktekintélynek nevezhető.

Tarjányi Péternek ehhez nem volt szüksége szélsőséges, gyilkosságot szorgalmazó kijelentésekre, egyszerű tárgyilagossággal osztotta meg szakvéleményét.

A Fidesz nem is olyan rég, mint valami cirkuszi látványosságot – számos kevésbé hiteles kijelentés között –, miszerint ősszel engedetlenségi hadjáratra számít a kormány. Annál meglepőbb Tarjányi véleménye szerint ez az eshetőség fennáll. A kibékíthetetlen ellentétek, a megosztottság, az elégedetlenség és az elkeseredettség. Ezek együttes jelenléte az elemző szerint elégségesek lehetnek ahhoz, hogy lobot vessen az a bizonyos szikra.

Ami egyben arra enged következtetni, hogy kormánypárti oldalról továbbra is számíthatunk kiadós sorosozásra a lassan már kötőszó számba menő hazaárulózás mellett.

Tarjányi szerint a legsúlyosabb krízist a megosztott nép egymástól való teljes elzárkózása okozza. A 2000-es évek elejétől tapasztalható belső konfliktusok ezúttal Soros Györggyel, mint frissen kijátszott aduval párosulnak.

A második kritikus körülményt az általános bizalomvesztésben látja. Egyfelől annak ténye, hogy a kormány tagjai körül elképesztő mennyiségű közpénzek tűnnek el ellenőrizetlenül, vagyonosodásuk pedig nevetséges ütemben történik.

A nép megalázott, alulfizetett, gúny és általános rosszindulat tárgyává tett része – és itt túlnyomó többségről kell beszélnünk – azt tapasztalva, hogy az ez ügyben illetékes hatóságok nem tesznek semmit az ügy felderítésére, könnyedén érezheti úgy, hogy „Ezermilliárdok tűnnek el, és nem történik semmi. Az emberek elveszítik a hitüket abban, hogy megoldják helyettük ezt a problémát.”

Az egyetlen kérdés, amire nem sikerült választ találni, az az, hogy mi lehet kormány célja azzal, hogy a nép vehemens részének életét szándékosan és tette következményének teljes tudatában nyomorítja meg.