Kevesen tudják, hogy a tihanyi levendula már a múlt században is világhíres volt – de hogyan alakult ez így? Ebben Bittera Gyulának, a kor neves gyógynövénykutatójának volt szerepe: idén ünnepeljük születésének 125. évfordulóját. A híres kutató nevéhez a levendulán kívül más gyógynövények ismertté válása is fűződik. A negyvenes években több ezer hektáron termelt gyógynövényeket illóolaj termesztéséhez.

Az 1920-as évek gazdatársadalma kissé bizalmatlanul fogadta Bittera Gyula tevékenységét, aki illóolajakat kívánt kinyerni az egyes növényekből. Ő azonban már ekkor felismerte, hogy az illóolajak milyen fontosak, ezért külföldről nemesített növényeket és vetőmagokat hozatott be, például borsosmentát Mitcham-ot Angliából, köménymagot Hollandiából és persze a legfontosabbat: levendulát Franciaországból.

Az illóolajat adó növények telepítésekor sok nehézséggel kellett szembenéznie, mert nem volt kiépített agrotechnika, és ilyen nagyarányú termesztésével és feldolgozásával korábban nem foglalkozott senki. A hozzá kapcsolódó tudományos kísérleteket és kutatómunkát is ő végezte, ennek köszönhetően hatalmas tudásra és tapasztalatra tett szert, mely az itthoni illóolajtudomány alapját adta a későbbiekre.

Virágzó föld. Fotó: Bittera Gyula Alapítvány

Az első magyar illóolajgyár alapítója

Az 1919-ben megnyitotta az első magyar illóolajgyárat, ahol főként Bittera saját telepein termelt vadontermő gyógy- és ipari növények feldolgozása folyt. Az olajok közt a legismertebbek a menta, a korainder, az ánizs, és a tanaectum olaj, melyet még nem dolgoztak fel előtte az országban

 – mondja Nyárádi Zsolt, a Bittera Gyula Alapítvány kurátora, a Tihanyi Levendula Manufaktúra egyik tulajdonosa. Az Alapítvány kutatja Bittera Gyula életét, fényképeket, dokumentumokat gyűjt a botanikus tevékenységéről, és előkészíti Bittera Gyula életét bemutató kiállítást, melynek helyszíne Tihany lesz. Az „Illatok Háza” előkészületeiről olvashatnak a Tihanyi napló Blogban. 

 A paprika csípőssége melléktermékből 

A reumával küzdők biztosan ismerik a paprikakivonatot, melynek előállítása szintén Bittera Gyula nevéhez fűződik. Kiderítette, hogy az ország paprikamalmaiban egy kellemetlen melléktermék halmozódik fel: a csuma, mely a paprika erejét, magját és héjtörmelékeit tartalmazza. Az is feltűnt számára, hogy éppen ezekben a részekben van jelen koncentrált állapotban a paprika csípős hatóanyaga a kapszaicin.  Ezt - az akkor értéktelennek tartott hulladékot - Bittera Gyula felvásárolta. A paprikakivonat külföldön is keresett lett, és eredményesen használják fel még ma is a reumás bántalmak ellen. 

Kiváló területet talált a levendulának

Termőtelepeinek száma közben egyre csak nőtt és több ezer hektáron termelt illóolaj alapanyagokat: Bárándpusztán borsosmenta, kapor, lestyán, Kaposfőn korainder és édeskömény, Kalocsán majoranna, Zalaváron borsosmenta, Dömsödön kapor, Zalaapátiban és Deákiban borsosmenta, kapor, petrezselyem, édeskömény, muskotályzsálya, angelika, lestyán és római kamilla. Bodrogközben és a Hortobágyon üröm, Tihanyban a levendulán kívül muskotályzsálya, római kamilla, izsóp, rovarporvirág termett. 

Kiváló területet talált a levendulának is: a Tihanyi-félsziget félmediterrán klímája, a kevés eső, a megfelelő talajviszonyok és a sok napsütés ideális a levendula számára. Az első területeket a bencésektől bérelte – később a szerzetesek is elkezdték termelni a növényt.

Rengeteg tihanyi lakos és fiatal volt segítségére, akik dolgoztak a levendulásban. Maga Bittera Gyula is ekézte a köves területet, és más fizikai munkát is végzett a területen

– mondja Nyárádi Zsolt, aki Bittera nyomdokain járva maga is két kezével tisztította és aratja, a Tihanyi Levendula Manufaktúra ma már minden évben virágzó levendulaföldjét. 

Bittera Gyula Fotó: Bittera Gyula Alapítvány

Olyan illat volt, hogy egy drogéria is megirigyelte volna

Meg is lett az eredmény: az első telepítés után 5 évvel a tihanyi levendula termőre fordult, és megtörtént az első aratás. Szükségessé vált az illóolaj lepárlása, ehhez Bittera Gyula három színréz lepárlót tervezett és készíttetett, melyeket a levendulaföld közelében állították fel, mert az azonnali lepárlást tartotta a legfontosabbnak. Ennek oka, hogy az illóolajat tartalmazó növények rendkívül érzékenyek és a frissen leszedett növény a nedvességtartalmánál fogva befülledhet, megpenészesedhet. Lepárláskor elmondások szerint „olyan illat volt a faluban, amikor főzték a levendulát, hogy egy drogéria is megirigyelhette volna.”

Az éghajlatnak és a vulkáni kőzetnek köszönhetően az itt termesztett levendulaolaj legfontosabb értékjellemzője tekintetében magasabb minőségű volt, mint a franciaországi. Így tett szert világhírre és indult hódító útjára a tihanyi levendula.

Még a tőzsdén is jegyezték

Akkoriban a levendulát a tőzsdén is jegyezték, akkora értéket képviselt. A híres kozmetikai gyár, a Coty világhírű illattudorja Henry Malliac is így nyilatkozott:

Próbálja kiszagolni kérem azt az illatot, amit itt érezni. Innen a kopaszodó erdőből jön valami fanyar illat, amit még nem tudok megfogni s a vízről, a Balatonról is jön valami könnyű, páraszerű, amit valószínűleg sosem lehet üvegbe zárni.

Ha ezt a hármat össze tudnám hozni, az őszi erdő, a levendula és a Balaton illatát, olyan illat lenne, hogy meghódolna előtte a világ.

A negyvenes években a csúcson járt az illóolaj termesztése: vadontermő növények rendszeres begyűjtése is fellendült, így közülük a borókabogyó, és a tölgyfazuzmó. A Hargita magaslatán egy fenyőtű feldolgozó kisgyárat is felállított, ami sajnos már üzembe nem került, mert a II. világháború eseményei megakadályozták, majd az államosítások időszaka következett. Sok esetben a levendulaföldeket és az illólajos növények területeit beszántották.

A Tihanyi-félszigeten csak 1986-ban kezdődött az újratelepítés. Azóta mind többen fedezik fel, hogy levendulát termeszteni jó, a belőle készült termékeket használni egészséges és újra trendi

 – mondja Nyárádi Zsolt, az alapítvány kurátora.

 Az Alapítvány idei célja, hogy Bittera Gyula születésének 125. évfordulóját megünneplje oly módon, hogy munkásságát minél közismertebbé tegye, és hogy a kiállítás létrejöttével méltó emléket állítson élete munkájának.