Meg abból, hogy a technokráciával szemben nincsen alternatíva, illetve csakis a populizmus maga. A Princeton-i Egyetem politológusa szerint ezek az erők sok mindenben különböznek, az viszont közös bennük, hogy elutasítják a pluralizmust. Ilyen szélsőséges, nacionalista, nyíltan idegengyűlölő pártok vezetik a többi közt az USÁ-t és Magyarországot, de most már Brazíliát is. Ám mint mondja, az egyáltalán nem igaz, hogy itt egy egységes és ellenállhatatlan hullámról volna szó. Viszont mindegyik fenntartja magát a jogot, hogy csakis ő képviseli az „igazi népet”, annak a hiteles akaratát. Csakhogy esetükben a népről alkotott kép eleve elrendelt, homogén és rögzített, itt semmiféle vitának helye nincs.

Elutasítják a vélemények sokszínűségét a képviseleti demokrácián belül. Megkérdőjeleznek mindent, ami a politika alapját képezi a 19. század óta. A hagyományos sajtóval kezdik, a szociális hálón közvetlen kapcsolatot teremtenek a tömeggel. Elvetik, hogy közvita legyen arról, mi is a lakosság szándéka. Ily módon senki sem tud beleszólni abba, mi zajlik a vezető és a hívek között. Orbán Viktor 8 éve nem vesz részt semmilyen vitában a választások előtt, mondván, hogy a javasolt megoldások mindenki számára ismeretesek. Igazából persze a populistáknak igen passzív elképzelésük van a népről. Ugyanakkor nem véletlen, hogy a hatalom sáncain belül nem tesznek semmit sem, hogy a polgárok jobban bekapcsolódhassanak a demokratikus döntéshozatalba, amint azt Magyarországon is látni. Amit ők értenek népszavazáson, az más, mint amit a demokraták gondolnak arról. Az náluk csak arra való, hogy helyben hagyja a többségiként tálalt nézetet. Ez pedig egyenlő az eredmény manipulálásával. (Libération) / b1.blog.hu