A 27 éves belső lépcsőt a lakásban felújítom. Kell hozzá két szál 40/40/3 hidegen hajlított U vas. Tavaly költött a Ferropatent 2 milliárdot bővítésre pályázati pénzből, nem lehet probléma két szál vasat megvenni Dunaújvárostól 70 kilométerre. A bejáratnál a portás eligazít, hogy merre menjek. Az ajtóra jó nagy betűkkel ki van nyomtatva, hogy kis vásárlókat ma nem tudnak fogadni. Azért bemegyek és térdemet berogyasztva mondom, hogy: 

- Én kis vásárló vagyok ugyan, de elég nagyra nőtem, kéne nekem két szál vas. Az első fiatalember elutasít. 
- Ma semmiképp. Utánam jön viszont egy hölgy és kedvesen mondja, hogy azért ezt nem kell annyira komolyan venni, menjek egy másik ablakhoz. 

Kiderül, hogy éppilyen nincs, próbálkozok más mérettel, de mondom, hogy ketté kéne vágni, mert 6 méteres szálat nem tudnék a kocsimmal elvinni. 

- Azt nem tudjuk vállalni.
- Semmi gond, hoztam magammal egy kis flexet, én 5 másodperc alatt elvágom, ha be tudom dugni valahova.
- Azt nem lehet, a főnökség szigorúan megtiltotta, hogy a telepen belül bárki vágjon, bármit.
- Azért ha nagyon akarnám, én ennél nehezebb problémát is megoldottam már, de át kell gondolnom és átgondolás után holnap újra próbálkozom más megoldással. Mondom.

Úgy voltam vele, hogy haza megyek és átgondolom még egyszer, hogy mit tudok tenni helyette és milyen anyag kell hozzá, ha már egy ilyen végtelenül hétköznapi vas nem kapható. Másnap felhívom az interneten megjelölt kapcsolati számot, és bejelentkezik a titkárság. Kedvem lett volna kicsit dohogni a Főnökkel, mert nagyon régen párszor találkozunk is, de olyan kicsi volt a tét, hogy még kihívásnak sem volt nevezhető, így kértem az értékesítést. Mondom, hogy tegnap jelezték, nincs a 40-es U, de nekem jó lenne 70/40/3 L vas is. Az sincs, de nem is várható, hogy ilyenek a közeljövőben jönnek. Azért nagyon szolgálatkészen bemondják Tolnán a Baja és Fia Kft-t, mint lehetséges vásárló helyet. Tegnap azon a címen, hogy vaskereskedés, acélprofilok, stb, nem dobta ki a kereső, de mint Baja, azonnal itt van. Kiderül, hogy van ilyen profil. A pici térképen az látszik, hogy valamilyen utca, házak is vannak, egyébként ismeretlen. 

Tolna nem olyan nagy elindulok, majd megkérdezem. Kérdezem az első Suzukist, az a „német bácsi” már bekevert. Semmire nem megyek vele. Megyek tovább, egy futár Opelos elküld a víztorony felé. Bemegyek, de az zsákutca. Megkérdezek egy Nemzeti lottózóból kijövő hölgyet, az nem tudja, de odamutat egy Renault felé, hogy a férje biztos tudja. Elmondja, hogy menjek át a városközponton a 6. sz. út felé, ott a végén megtalálom. Megyek, megyek, sok kocsi, és látok egy Vitarást a kommunális szolgáltatónál. Azt mondja, menjek tovább, ott lesz. Már túl vagyok a város vége táblán, végre egy telephely és semmi más. Bemegyek, egy fiatalember épp rakodik ki. Megkérdem a Baja és Fiát. Azt mondja menjek vissza a városközpontba és jobbra. Az nem lesz jó, mondom, itt volt egy kis nyíllal jelölve. hogy itt kell lenni. Odajön egy idősebb úr, és azt mondja, menjek tovább, 200 méterre ott van. És lőn.
Egy kedves fiatalember azonnal elvágja a két szál vasat, meg egy kis laposvasat hozzá, hogy legyen. Ha már itt vagyok. 

Így hetven fölött ideje új szakmába is tanulmányokat folytatni, mert bután halok meg. Tavaly már hegesztettem vagy két métert, és egyre jobban ment. Ideje komolyabb feladatok elé állni.