2003-ban Kollár Erzsébet a MÚOSZ Etikai Bizottságánál és a hazai médiában protestált azért, hogy a háborús bűntettekért elítélt beregszászi csendőrtisztet, a néhai Kecskési Tollas Tibort, posztumusz Örökös Tagok sorába választották a többségében egykori MSZMP-tagokból álló testületben. – Ezt követően Kertész Péter és Róbert László, majd több mint másfél száz zsurnaliszta lépett ki tiltakozásul a Szövetségből, többségükben a magyarországi orgánumok legkiválóbbjai…

2008-ban mintegy mentőövet dobva azoknak, akik emléktáblát avattak az 1944-es beregszászi bevagonírozásban jeleskedett csendőrtisztnek, vitairattal jelentkezett Godó (született: Farkas) Ágnes nyugalmazott ezredes, a Sztálin Akadémia volt főtanára, aki arra hivatkozott, hogy „a hatvanas években Jugoszláviában kutatásokat folytatott” és az ottani partizánok igen jó véleménnyel voltak a csendőrtisztről. – Ám e szubjektív megállapításon kívül más, értékelhető dokumentumot nem hozott nyilvánosságra. Voltaképp érthetetlen is, hogy az etikai kérdéseket felvető polémia során miért védelmezi fél évszázad késedelemmel a beregszászi és ki tudja hány zsidó közösség deportálásában közreműködött Kecskési Tollas Tibort az a Godó Ágnes, aki a Sztálin nevével fémjelzett években maga is demokráciaellenes tevékenységet folytatott? Információit miért nem hozta hamarabb nyilvánosságra – esetleg akkor, amikor még Kecskési a börtönben volt Magyarországon a háborús bűntetteket elkövetett csendőr. Neki, a Sztálin Akadémia főtanárának, bizonyára hittek volna, még az sem elképzelhetetlen, hogy akkor, a hatvanas években átalakíthatta volna az egész belpolitikai helyzetet. – Felfedezését 1980 után miért nem küldte el az MSZMP központi lapja akkori főszerkesztőjéhez, a „demokratikus MÚOSZ” elnökéhez, az elnök úr bizonyára komolyan vette volna 1981-ben a professzor asszony dokumentumait.

Történelmi tény, hogy Sztálin birodalmában és a sztálini Magyarországon – ebből következően az Akadémián is – sajátosan ítélték meg a zsidóságot. Majdnem olyan sajátosan, mint a Harmadik Birodalomban Adolf Hitler idején. Napjainkra már köztudott az is, hogy Kádár János alkirálysága évtizedeiben sem tekintették megbízható állampolgároknak a zsidó honfitársainkat – a Magyar Népköztársaság idején hazánk diplomáciai kapcsolatokat sem tartottak fenn Izrael Állammal. (E helyen említhetjük meg: a nyolcvanas évek közepén Szemenyei-Kiss Tamás „Mózes Öt Könyve” címmel megjelent kiadvány ismertetésében a Dávid-csillagot ábrázoló rajzot szerkesztett az általa megírt cikkhez – ezek után Budapest MSZMP elnöke, a későbbi kormányszóvivő, munkahelyén a nyilvánosság előtt vonta felelősségre a Művelt Nép áruforgalmi előadóját.) Szükséges tehát objektív mércének tekinteni a Sztálin Akadémia egykori oktatója véleményét a XXI. században?

Olvassuk csak figyelmesen Godó-Farkas Ágnes sorait:  „A Magyar Királyi Csendőrség különleges helyet foglalt el a Horthy-rendszer erőszakszervezeteinek sorában. A revíziós, irredenta és nacionalista eszmék feltétlen elkötelezettjeként odaadással hajtották végre a társadalmi rend belbiztonsága védelmében rájuk háruló feladatokat. A nem nagy létszámú, de országosan jól kiépített testület fenntartás nélkül verte szét a munkások, bányászok és szegényparasztok tüntetéseit, sortűzzel oszlatta sztrájkjaikat… - A Németországba történő kitelepítés hírére Kecskési Tibor 1945. március 21-én megszökött, és egy hét múlva századával a Kőszegtől északkeletre lévő Horvátzsidánynál átállt a szovjet csapatokhoz. Budapestre visszatérve a bemutatott igazoló iratokat elfogadva ’igazoltnak’ nyilvánította az illetékes Szövetséges Ellenőrző Bizottság, ezután vonult be a demokratikus hadseregbe. – Kecskési Tibor mindössze 36 éves volt, amikor 1956 nyarán szabadult a börtönből, hamarosan elhagyta Magyarországot, előbb Bécsben, majd 1997-ben bekövetkezett haláláig Münchenben élt. (Egy elmeorvosi klinikán hunyt el. – Kollár Erzsébet) – Megalapította és szerkesztette a magyar nyelvű emigráns politikai újságot, melyben – ismereteim szerint – általában náci-, nyilas-, szovjet- és kommunistaellenes cikkeket írt.”

Én – nem lévén „tudományos szinten kutató” – csupán a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete egyik alapítója (ugyanakkor Godó-Farkas Ágnes oktatóval és eszméjével szemben álló fél), néhány információt tárok a nyilvánosság elé Kecskési Tollas Tibor és a Magyar Királyi Csendőrség ténykedésével kapcsolatban.

*

Az 1944. június 29-én felvett auschwitzi jegyzőkönyvekben az alábbiak olvashatóak:  „Die Nummern A-8270 bis A-8273 erhalten vier Zwillinge, die der SS-Lagerarzt Mengele unter der ungarischen Judinnen ausgesucht hat… (Hefte von Auschwitz Nr. 20, Auszug aus Danuta Czech – Kalendarium der Ereignisse im Konzentrationslager Auschwitz-Birkenau 1939-1945.) – Tehát a Magyarországról Auschwitzba szállított zsidók sorsa, tételesen felsorolva, hogy egy-egy csoporttal mi a teendő, már igen korán eldőlt. Nem a táborokban betegedtek meg ezek a honfitársaink, hanem J. Mengele nyilvánította őket annak: vagyis a fiatalokat és egészségeseket a terv szerint fogolyként kezelték, az egyebekkel („die übrigen Menschen”) az SS-táborőrség gázkamrái végeztek.  – A Magyar Királyi Csendőrség ebben az időszakban nem csupán Beregszászon, hanem több megyében megyei központban végrehajtotta a belügyminiszter, Jaross Andor utasításait. A Hajdú, Bihar, Békés, Szolnok és Csanád vármegyékben sorra került deportálásokra vonatkozó teljes anyag a Yad Vashem Intézet birtokában van – kutathatóak.

A „VI. sz. műveleti zóna” dokumentumai között szerepel: Debrecenben, 1944 májusában hozzávetőlegesen 5600 zsidót zsúfoltak össze az ideiglenesen felállított gettóban – ide Balmazújváros, Etyek, Földes, Józsa, Kába, Hajdúböszörmény, Hajdúdorog, Hajdúnánás, Nádudvar, stb. deportálására szánt zsidó polgárait szállították. Minderről Kecskési Tollas Tibor csendőr főhadnagynak tudni kellett, hiszen az ún. „Jaross-listát” minden csendőrkörzet megkapta. Nem csupán azért, mert a rimaszombati század parancsnokaként folyamatosan és tevőlegesen közreműködője volt a szlovén ellenállók letartóztatásának, hanem mert parancsnoki beosztásából következően a Belügyminisztérium 9615/1944, 6136/1944. számú titkos minősítésű utasításait személyesen neki kézbesítették és azokat végre is hajtotta.

Dr. Kecskési Mária a MÚOSZ elnökének írott és a nyilvánosságnak szánt levelében szemérmetesen elhallgatta azt is, hogy ő maga a Lányi csendőrtábornoknak a gyermeke (vagyis a lánya), aki az akkori hierarchiában igen magas beosztásban dolgozott. Így, mint a később büntetőeljárás alá vont Kecskési Tollas Tibor apósa és lánya, maguk is érdekeltek voltak a vádlott védelmének megszervezésében. – A népbíróságok 1945-1948 között még nem voltak birtokában azoknak a kutatási eredményeknek, melyeket ezt követően Randolph L. Braham, dr. Gavriel Bar-Shaked, Tibori Szabó Zoltán (egyebek mellett Kenedi János, Szemenyei-Kiss Tamás vagy Cs. Gyimesi Éva is!) a nyilvánosság elé tártak.

Eötvös Pál MÚOSZ-elnök, amint azt olvashattuk, figyelmen kívül hagyta a honi értelmiségiek, a több mint másfél száz újságíró tiltakozását, de ami igazán megdöbbentő, nem vette figyelembe Braham professzor protestálását sem. Abban talán adatszerűen tévedett a Jewish News Agency illetve a szélsőjobboldali mozgalmak kutatója, Szemenyei, hogy Horthy Miklós regnálása idején a beregszászi zsidók deportálása volt az első szégyenletes cselekmény. A Sztójay-kormány belügyminisztere (Jaross Andor) már a német hadtestek bevonulása másnapján, 1944. március 19-e után utasította a magyar királyi csendőrparancsnokságokat és az előljáróságokat, hogy állítsák össze a területükön élő zsidó személyek „egybeállított kimutatását” majd azt küldjék el a felállított hat műveleti (deportálási) zóna parancsnokságának.

*

Ezt a rendeletet Kecskési Tollas Tibor, a muraszombati század parancsnoka is megkapta és 1944. április 12-én az előírásoknak megfelelően tájékoztatta a műveleti zóna vezetőjét. A szlovéniai területen, ahol a csendőrszázad tevékenykedett, jelentősnek mondható német- és magyarellenes partizánakciók zajlottak, a Waffen-SS egységei és a magyar csendőrök 1943/44-ben összesen 3000 szlovén ellenállót likvidáltak vagy hurcoltak el koncentrációs táborokba. – Godó-Farkas Ágnes állítása, miszerint a csendőrszázad parancsnoka együttműködött a helyi és jugoszláv partizánokkal, és ezért helyezték át a beregszászi gettó őrzésére, hihetetlenül hangzik. Az ilyen együttműködést a német megszálló hatóságok azonnali kivégzéssel honorálták a háborús években. Miért irányították volna a megbízhatatlan főhadnagyot Beregszászra, ahol a deportálásoknál megbízható egységekre és parancsnokokra volt szükség?

Az özvegy, dr. Kecskési (Lányi) Mária, 2008 februárjában a MÚOSZ elnökéhez írott levelében arra hivatkozott, hogy a férje a tapasztalt kegyetlenségek miatt kedvetlenül végezte a munkáját és „több alkalommal lakásán fogadta a gettóba zárt zsidó nőket (!)”,segítségükre volt a szenvedéseik elviselésében. Bár az ide vonatkozó tanúvallomásokat nem csatolta az Eötvös Pálnak írott leveléhez, mindösszesen csak a Népszava napilap, valamint a Sofar és Szemenyei „sajtókampányát” említette, idézni szeretném a Beregszászról Auschwitzba deportált 11.000 zsidó sorsáról szóló Mengele-levél jellemző részletét: „Aus einem Transport des RSHA aus Ungarn werden nach der Sektion 150 Juden, die Nummern A-15069 bis A-15218 erhalten, als Haftlinge ins Lager eingewiesen. Ein Teil der Jungen und Gesunden wird warscheinlich als ’Depot Haftlinge’ festgehalten. Die übrigen Menschen werden in den Gaskammer getötet…”

*

Nemzetiszocialista restauráció?

Kecskési Tollas Tibor német (Volksdeutsch) szülők gyermekeként született. Egy olyan kultúr- és etnikai kör tagjaként, amely közösség – kevés kivétellel – nyíltan vállalta az alsóbbrendűnek ítélt embertársaik kiirtását. A múlt évszázad hatvanas éveiben „népi németnek” jegyeztette be magát, 1989-ben nekem Elisabeth Kollár-Christnek is ezt ajánlotta a düsseldorfi, müncheni beszélgetéseink alkalmával Nyugat-Németországban, így kérvényezte és kapta meg a német állampolgárságot. Kérvényében még azt is feltűntette, hogy igen komoly szolgálatokat tett a második világháború éveiben Németországnak. De azt már a múlt évszázadban is elhallgatta, hogy melyik mundérban vált becstelenné…

Azt már Szemenyeitől, a működését 1998-ban befejezett Hungarista Mozgalom Hírszolgálat utolsó vezetőjétől tudhattuk meg, hogy a Nemzetőr elnevezésű müncheni havilapot a nyugati világ legszélsőségesebb alakjai, javarészt a nyilas emigráció támogatásával hozták létre. A közreműködők között találhattuk meg Wass Albert grófot, Zákó András tábornokot (az MHBK irányítóját) és a hungarista állam egyik bankvezérét, dr. Radvánszky Antalt, az utóbbi volt az a személy, aki kimenekítette és a svájci bankokban helyezte el a nyilas emigráció, a HMH pénzalapját képező aranytömböket. 1993-ban, mikor Hajnal László Gábor a Szabad Európa Rádió szerkesztője megkérdezte Kecskési Tollas Tibortól, hogy miből hozták létre a Danubius Verlag-ot és miből vásároltak nyomdagépeket, a Nemzetőr főredaktőre csak annyit válaszolt: „Kaptunk egy bizonyos összeget Henneytől”. – Úgy a Hungarista Mozgalom Hírszolgálat irányítói, mint a Nemzetőr körül tömörült emigránsok a nemzetiszocialista restauráción dolgoztak évtizedeken keresztül.

Érdemes elolvasni néhány olyan közéleti személyiség véleményét is, akik tiltakoztak Kecskési Tollas Tibor „örökös tagsága” ellen a MÚOSZ-ban. Benedek István Gábor írta: „Kedves Kollégák! Mivel 1944 nyarán a magyar állam, a csendőrség hat éves koromban a vagonba terelt, majd elvittek egészen Bergen-Belsenig, tiltakozom Kecskési Tollas örökös taggá nyilvánítása ellen! Nem szeretném, ha a Szövetség elfeledné korrigálni e tévedését s például azt, hogy elnézést kérjen tőlem és mindazoktól a tagoktól, akiket sért ez a méltánytalanság” – Fekete György, publicista: „Tiltakozom, hogy ez a néhai deportáló Kecskési Tollas Tibor örökös tagja legyen.” – Kerekes András írta: „Ha csak leheletnyi kétely fogalmazódik is meg az emberben az ’örökös tagság’ megalapozottságát illetően, máris alá van támasztva a nem-mel történő szavazás. A szakmai etikának szigorúbbnak kell lenni a törvénynél.” – Majsai Tamás üzente: „Akik a zsidók bevagonírozásánál ’rendfenntartóként’ sorfalat állt, semmiképp ne rendelkezzen a nagyon magas presztízst jelentő MÚOSZ örökös tagsággal”. – Pünkösti Árpád: „Nagyon szomorú, hogy korbáccsal is be lehet iratkozni a halhatatlanságba!”

*

Kollár Erzsébet