Netán úgy végzik, mint Mečiar, akinek a pártja 1998-ban megnyerte ugyan a parlamenti választást, de szövetségesek hiányában képtelen volt kormányt alakítani. Újnácik akkortájt még a politikai láthatáron sem jelentek meg.

E lidérces forgatókönyv valóságos pánikrohamot váltott ki mindkét pártban, első jeleit Denisa Sakován láthattuk, aki belügyminiszterként azon szörnyülködik, hogy a választásra bejelentkezett mintegy 60 ezer külföldön élő szlovákiai állampolgár szavazatai jelenthetik a mérleg nyelvét a végeredmény eldöntésében. Peter Pellegrini kormányfő ezután úgy igyekezett mentegetni belügyminiszterét, hogy a pozsonyiaknak is nekirontott és kétségbeesetten kérlelte a vidéki embereket, ne maradjanak otthon február 29-én, nehogy már a fővárosiak és a külföldön élők döntsenek.

Hisztériás tünetek mutatkoznak a házelnökön is. Az SNS úgy igyekszik fékezni a mélyrepülését, hogy előhúzta az Isztambuli Egyezményt. Amolyan postásnővé akarta lealacsonyítani Zuzana Čaputovát, azt követelve, közölje a brüsszeli illetékesekkel, hogy Szlovákia nem hajlandó ratifikálni a dokumentumot, amelyről újabban megoszlanak a vélemények. Akadnak nálunk is olyan politikusok, akik szerint az eredetileg a nőkkel, gyermekekkel szemben elkövetett, családon belüli erőszak visszaszorítását célzó anyag feminista, a genderelmélet elemei is megbújnak benne. Az államfő szerint ebben a vitában idehaza döntsön az Alkotmánybíróság. Ráadásul a dokumentum addig nálunk nem is hatályos, amíg a parlament nem ratifikálja, ezért értelmetlen bő két héttel a voksolás előtt előhúzni ezt az ügyet. Danko mégis féligazságokat harsog, közben az ellenzéket és az elnök asszonyt gyanúsítja, hogy a vitatott egyezmény hívei.

Danko cinkosokra talált a Smer vezetőiben. Azok ugyancsak pánikszerűen, gyorsított eljárásban akarják törvénybe iktatni a 13. nyugdíj bevezetését, és hirtelen a duplájára emelnék a családtámogatás összegét. Ami elvben nemes cél, megérdemelnék az érintettek.

De vajon a Smer miért a választás előtt hozakodik elő ezzel, miért nem lépett évekkel hamarabb? Vajon honnan lesz erre pénz az egyébként is billegő költségvetésben?

Talán az adósságféket és a költségek idei növelését tiltó kormányhatározatot felrúgva újabb adósságokba verik az országot? Pedig a szomorú görög példa is igazolja, hogy az adósságra épülő jóléti osztogatás pokolba vezető út. Nálunk nem ennyire súlyos a helyzet, bár az évi minimum 800 millió eurós többletkiadás nem kis tétel. Ugyanis már a jelenlegi nyugdíjak és más szociális juttatások kifizetéséhez is – főleg a kedvezőtlen demográfiai mutatók miatt – egyre nehezebb előteremteni a szükséges összeget, de ez most nem érdekli az indítványozókat. Az viszont nagyon is, hogy közeleg a nagymácsédi kettős gyilkosság évfordulója, és főleg a Smer és a holdudvara kerül a célkeresztbe. Már csak ezért is (kerül, amibe kerül) megpróbálnak más témát bedobni a közbeszédbe – gondolhatják a párt spin doktorai. Az SNS is támogatja a választók nyilvánvaló kábítását, de csak akkor, ha az Isztambuli Egyezmény ratifikálásnak elutasítása is napirendre kerül.

S ha már lúd, legyen kövér: Danko még egy mázréteget kent a mézesmadzagra.

Felmentené a sztrádamatricák vásárlása alól a 3,5 tonnánál könnyebb járművek vezetőit. A Híd nem vesz részt ebben az ámokfutásban, de ez eddigi két partnerét nem izgatja. Ott vannak Kotlebáék, akik nem először támogatják a hatalmukhoz tíz körömmel és minden lehetséges eszközzel ragaszkodó cinkostársaikat.

Szerző: Szilvássy József/ujszo.com