Inkább legyen a parlamentben egy olyan erő, amely tőlem világnézetileg távol áll, és adott esetben amit képvisel, számomra felháborító, de az igazi veszedelmet nem egyes nézetek jelentik, hanem az elvtelenség - nyilatkozta az elemi.hu-nak Schiffer András, aki szerint a felháborító nézetekkel lehet vitatkozni, a hitványsággal nem. 

– A Válasz.hu-nak adott interjújában megszólták, amiért nyilatkozott a Magyar Nemzetnek, páros interjút adott Gulyás Gergely, miniszterelnökséget vezető miniszterrel a Mandinernek. Nem tart attól, hogy végleg kihúzza a gyufát azzal, hogy most az Elemi.hu-nak nyilatkozik?
– Mióta egyáltalán közéleti szereplést vállalok, a legkülönfélébb irányultságú  csatornának nyilatkozom egyszerűen azért, mert meggyőződésem, hogy a demokratikus nyilvánosság nem véleménybuborékokról, hanem az ellentétes nézetek ütköztetéséről szól, ez meg csak így működik. Én a fordítottján  vagyok megütközve, amikor választott, adóforintokból fizetett politikusok azt mondják, egyes csatornáknak nem nyilatkoznak. Ez az abnormális. Az elmúlt hónapokban egyébként éppúgy nyilatkoztam a Népszavának, a Partizánnak,a Magyar Hangnak, vagy az ATV-nek is.

– Ezt nem tették szóvá ebben az interjúban.
– Pedig a kép így teljes. Egyébként direkt megmértem, hogy az utóbbi egy évben, ami  kormány-ellenzéki tengelyen egyáltalán értelmezhető sajtómegnyilvánulásom volt, annak a 4/5-e ellenzéki tengelyen hangzott el. Mondom, én azt tartom kétségbeejtőnek, amikor választott parlamenti képviselő elslisszol a képviselői irodaház mellett egy újságíró elől. 

 – Nem aktív politikai szereplőként még azt a luxust is megengedheti magának, hogy úgy mond véleményt, hogy nem kell a saját pártja, vagy politikai szövetségeseinek érdekeit figyelembe venni. Így miként látja a kormány és az ellenzék kapcsolatát, teljesítményét az országgyűlési választások félidejében?
– Az igazság az, hogy én az elmúlt években elveszítettem az érdeklődésemet a napi  pártpolitikai küzdelmek iránt, a különböző asszókat nem követem, mert nem érdekel.

– Akkor nézzük azt, mi lehet 2022-ben? Van egy balliberális ellenzéki tömb, és van a kormány. Az ellenzék minden bizonnyal egy közös listát fog állítani. A kérdés az, hogy ezt azért teszik, mert a választási rendszer miatt rá vannak kényszerítve, vagy azért, mert külön-külön mindegyik esélytelen, így egymásra vannak kényszerülve?
– Utalva a korábbiakra, igen, megengedhetném magamnak azt a luxust, hogy azt mondjam, ez engem nem is érdekel. Egy dolog biztos, és itt is veszítettem el az érdeklődésemet a 2022-ig tartó pártpolitikai történéseket illetően: gyakorlatilag a  tavalyi EP-választással beállt a mezőny 2022-re. Van az Orbán -féle franchise, és az O1G-koalíció. Persze lehet hivatkozni a választási rendszerre is, hiszen pusztán pragmatikus szempontból az is a közös lista mellett szól, hogy ha már közös jelöltjeink vannak az egyéni választókerületekben, akkor célszerű a közös lista. Egyébként ugyanis a töredékszavazat veszteség képződik, ami a Fideszt erősíti. Viszont én aktív képviselőként is utáltam mindig mindent a választási rendszerre fogni, főleg a stratégiai kérdések eldöntését. Az a helyzet ugyanis, hogy bármilyen választási rendszer van, különböző együttműködési dilemmák minden politikai rendszerben felmerülnek: egy teljesen arányos rendszernél például akkor, amikor fel kell állítani egy kormányt. Ez a dilemma számomra roppant egyszerű, mert ha valaki úgy látja, hogy a NER, azaz ami 2010 óta zajlik az országban, az nemzetstratégiai szempontból minden ízében, minőségében rosszabb, mint ami 2002-2010 között történt, akkor én Gyurcsány Ferenccel értek egyet. Akkor félre kell tenni minden egyéb skrupulust, és egy listában, sőt, megkockáztatom, hogy egy demokratikus koalícióban fel kell olvadnia ezeknek a politikai erőknek.

– Ez morálisan elfogadható?
– Ha viszont ez nem így van, és tekintettel arra, hogy az MSZP-SZDSZ utódpártjai már  tizedik éve képtelenek arra, hogy a 2002-10 közötti kormányzás tartalmára reflektáljanak, innentől kezdve  ha valaki úgy gondolja, hogy rossz az, ami 2010 óta zajlik, és rossz az országnak, amit Orbán Viktor művel, de nem lehet azt mondani, hogy minden ízében, nemzetstratégiai szempontból rosszabb lenne mint azelőtt, akkor sem választókerületben, sem listán nem lehet együtt indulni a 2002-10 közötti időszak örököseivel. 

– Az ön által említett NER meddig fokozható?
– A történet sajátja az, hogy lényegi elem az állandó harc és küzdelem. Orbán Viktor nem tud konszolidálódni, ami magában rejti a bukás kockázatát. Hogy ez 2022-ben vagy később lesz, nem tudom megmondani, de az önkormányzati választás figyelmeztető lövés volt, a miniszterelnök pedig azóta is képtelen a konszolidációra. Az ’56-os megtorlások után Kádár és Aczél képesek voltak a konszolidációra, de Putyin is az elmúlt időkben. Azaz egy rendszer integrálni képes minden olyan politikai áramlatot, társadalmi csoportot, amelyik nem feltétlenül ádáz ellensége. Orbán hadviselési felfogása ezzel ellentétes, azaz, aki nem hajlandó behódolni, az ellenség. Azért említettem az önkormányzati választást, mert ha csak a Balaton környékét nézzük, akkor látható, hogy sorban dőltek el a fideszes bástyák. És nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy a hagyományosan jobboldali vidéken a Fidesz saját magához mérten bezuhant, és ez összefüggésben van a Tiborcz-félék harácsolásával, a Balaton elrablásával. És ezért, akik a Balaton mentén már be tudnának ruházni valamilyen üzleti tevékenységbe, azok elől a levegőt elszívják a NER-lovagok.  Tehát,

sem kulturális, ideológiai értelemben, sem gazdasági értelemben nem képes arra a NER, hogy kooptáljon különböző csoportokat, és ha egy picit kedvezőtlen a gazdasági klíma, könnyen kialakulhat egy olyan ellenerő a Fidesszel szemben, amit az ország számára tragikus módon semmi egyéb nem tart össze, csak az  O1G.

Az orbáni hadviseléssel nem fér össze az a konszolidáció, Orbán erre organikusan képtelen, és ez, ha nem is 2022-ben, de előbb-utóbb egy csúnya bukáshoz vezethet.

– A Válasznak adott interjúban azt is mondta, nem lenne meglepve, ha a Mi Hazánk bejutna a parlamentbe. Veszélyforrás, vagy sem, hogy az eredeti Jobbik elveit megőrző, magát nemzeti radikálisnak valló párt frakciót alapít az Országgyűlésben?
– A 2009-10- es Jobbik térnyerését a magyar demokráciára nézve veszélyforrásként értékeltem. Tíz év elteltével viszont másfajta veszély van. Az eredeti Jobbikot képviselő Mi Hazánk számos tekintetben tőlem rettenetesen távol áll világnézetileg: a cigánybűnözőzést veszedelmesnek tartom, abortuszügyben homlok egyeneset más gondolok, mint Dúró Dóra. Mégis úgy látom,

inkább legyen a parlamentben egy olyan erő, amely tőlem világnézetileg távol áll, és adott esetben amit képvisel, számomra felháborító, de az igazi veszedelmet nem egyes nézetek jelentik, hanem az a három évtizedes köpönyegforgató gyakorlat,

amikor valakik egyik évben még a Varsói Szerződés, a következő évben a NATO előtt hajbókolnak, amikor valakik pár év leforgása alatt eljutnak az eurázsiai uniótól az euró bevezetéséig.

Az elvtelenségnél nincs veszedelmesebb a magyar demokráciára. Nem az a veszélyes, aki alkalmasint számomra elfogadhatatlan nézeteket vall, hanem az, akinek nincsenek nézetei. Ugyanis akinek nincsenek nézetei, és erről tanúbizonyságot is tett, az mindenre képes.

A felháborító nézetekkel lehet vitatkozni, a hitványsággal nem. Elhiszem, hogy valaki meggondolja magát, megváltoztatja a nézeteit, illetve úgy látja, ahogy én is láttam 2016-ban, hogy a saját elképzelései megvalósítására nincs tér. Elhiszem, hogy a NER nyomása alatt súlyos dilemmák gyötörnek minden ellenzéki szereplőt, engem is gyötörtek, de senki számára nincs előírva, hogy országgyűlési képviselőnek kell lenni.

– Az elvtelenségre jó kommunikáció az, hogy a kormányváltás érdekében mindent meg kell tenni?
– Ez az elvtelenség. A kormányváltás tudniillik eszköz és nem cél.

– Állandó küzdelme volt az ügynöklisták feltárása, amiben, ha másban nem is, talán tud azonosulni a Mi Hazánkkal. Lát esélyt arra, hogy az ügynök aktákat egyszer végre nyilvánossá teszik?
– Erre érdemi esély akkor van, ha a rendszerváltással összefonódott politikai elitet a magyar nép eltakarítja. Ma a kormányoldalon azzal érvelnek, hogy az egész amit én nyomattam, illetve Novák Előd is nyomatott a parlamentben azért felesleges, mert azok az akták most is nyilvánosak. Nem kell messzire menni a kormánypárti képviselőknek, elég ha a PestiSrácok.hu-t olvassák, Mező Gábornak mellbevágó tanulmányai vannak, miként Ilkei Csabának is a Kurucinfon. Ezekből kiderül, hogy a katonai titkosszolgálatok iratai még annyira sem nyilvánosak, mint a belügyi állambiztonsági iratok. Ráadásul én világossá tettem, hogy engem nem a kis spionok érdekelnek, hanem

világosan ki kell tenni az asztalra, hogy  a politikai elitet, tehát a ’90-től megalakult kormányokat hogyan szőtték át  kommunista állambiztonsági hálózatok.

Ennél is sürgetőbb viszont, hogy abban is készüljön egy fehér könyv, hogy a  privatizációt és azon belül is a politikai nyilvánosság, a médiarendszer átalakulását, átvedlését  hogyan manipulálta a túlélő kommunista állambiztonsági network. Ha valamiben nagyon másként látom korabeli önmagamat, az az ahogyan a kilencvenes évek elején Csurka Istvánnak a médiaháborús kirohanásairól gondolkodtam. Ma már ezt teljesen másként látom, és kár, hogy Csurkánál a zsidó, mint olyan be volt akadva, és az antiszemita kirohanásai fedésbe tették az igazságait, de a médiarendszert illetően alapvetően igaza volt. Amikor fehér könyvről beszélek, szándékosan nem az aktanyilvánosságról beszélek. Egy dolog, hogy minden magyar állampolgárnak joga kellene, hogy legyen, hogy korabeli akták után szabadon kutakodhasson, sokkal inkább arról beszélek, hogy a kommunista rendszer láthatatlan hálózata transzparens legyen, illetve az erre hivatott állami szerv tegye ki az asztalra, hogy például a 90 után működött lapok, tévé- és rádiócsatornák, és akik a közjavak szétrablásában részt vettek, mennyire voltak fertőzöttek a kommunista állambiztonságtól.

– A Fidesznek ön szerint miért nem érdeke mindez?
– Régen nem arról van szó, hogy az egyházakat féltik. Generációs okokból ennek már nincs relevanciája. Azt sem hiszem, hogy azért, mert a mai fideszesek között lennének érintettek. Ha Orbán Viktor, aki 30 éve porondon van, érintett lenne állambiztonságilag, már kiderült volna. Ha személy szerint néhány fideszes vagy KDNP-s érintett is, ők spion szintjén lehetnének. Itt azonban nem azok az érdekesek. Másról van szó. Az aktanyilvánosság nem csak azt jelenti, hogy kiderül, ki volt ügynök, ki volt, aki SZT, azaz szigorúan titkos állományú tisztként állami vagyont tudott zabrálni, vagy adott esetben miniszterelnök tudott lenni.

Esetleg arra is fény derül, hogy például a Fidesz megalakulása mégsem annyira hőstörténet, mint amennyire azt a hivatalos kánon mutatja.

Pár évvel a Fidesz megalakulása előtt a Dialógus békecsoport tagjait annál kisebbért, mint amit a Ménesi úti  szakkollégisták csináltak komolyan meghurcolták. Tehát, ha aktanyilvánosság van, akkor – utalva Ilkei Csabára kutatásaira – kiderülhet, hogy a későbbi fideszesek  bizony egyfajta védettséget élveztek. Másrészt amikor azt mondom, hogy a kilencvenes években a túlélő kommunista állambiztonság megfertőzte az újkapitalista berendezkedést, és nem volt rendezett a pártfinanszírozás, nézzük meg, hogy kik azok, akik ma a pártpolitikai porondon még aktívak azok közül, akik a 90-es évek pártfinanszírozásában is aktívak voltak. Lehet, hogy ha borul a bili, nem csak az ügynökmúlt borul, de fény derül a kilencvenes évek ma még homályos pártfinanszírozására, amiben ma már kizárólag a Fidesznek van kockáztatni valója. 

– Térjünk vissza az aktuálpolitikára. A Jobbik volt elnöke, Vona Gábor a minap felvetette, hogy Karácsony Gergely lehetne a közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt. Karácsony Gergely ebben már egyszer megmérettetett, és gyengének találtatott. Ön lát rációt a jelenlegi főpolgármesterben mint kormányfő?
– Engem hidegen hagy, hogy az O1G-koalíció kit fog a zászlajára tűzni. Sőt, szerintem nem is a személy kiválasztásán fog múlni a 2022-es eredmény. Itt a Covid-krízis, illetve annak kezelése lesz a döntő. Az egyenlet szerintem egyszerű. Ez nyár végére ki fog derülni. Ha Orbán képes megfogni a válságot, akkor eldőlt a ’22-es választás, ráadásul újabb kétharmada is lehet a Fidesznek. Függetlenül attól, hogy az ellenzék kit tűz a zászlajára. Ha viszont Orbán Viktor nem tudja ezt a krízis megfogni, és a szeptemberre úgy fordulnak rá a családok, hogy a beiskolázás költségeit nem tudják fedezni, akkor arra a sorsra juthat, mint Gyurcsány Ferenc 2006 őszén, amiből az is következik, hogy akkor akár magát  Gyurcsányt is jelölheti az O1G-koalíció, és akkor is nagy többséggel, akár kétharmaddal is nyerhet 2022-ben. Ez utóbbi esetben

mindegy milyen hadakból áll össze az ellenzék, milyen állításuk van a jövőre nézve, azon kívül, hogy O1G, teljesen mindegy, hogy ki a miniszterelnök-jelöltjük, az emberek a pokolba fogják kívánni Orbán Viktort.

Ha az ellenzéki érdekcsoportok között – pártokról már felesleges beszélni –  erő egyensúly van, Karácsony Gergely karaktere kiváló találat, neki erről szól a politikai pályája, hogy egy kompromisszumos figura legyen.

– A Jobbik kapcsán azt mondta, az elvtelenségnél nincs rosszabb. Karácsony Gergely több pártot is megjárt politikai pályafutása alatt, és mindenkit cserben hagyott. Ez nem elvtelenség?
– Én ezen már túl vagyok. Az ellenzéki fegyvertársaihoz képest Karácsony Gergely rendelkezik egy elvitathatatlan erénnyel, miszerint nem gyűlöletből politizál. Normális politikai helyzetben, egy ideális társadalomban ez nem különösebb erény, itt és ma Magyarországon sok mindent megbocsáthatóvá tesz.

elemi.hu