Kellő Tisztelettel megköszönöm Államtitkár úrnak, hogy a Dr. Harangozó Tamás képviselő által feltett kérdésre, előre leírt (ha úgy tetszik előre megfogalmazott) választ adta. Nincs azzal semmi gond, ha politikus – politikusi választ ad, azzal van gond ha a politikus olyanról formál meg véleményt ami nem politikai kérdés – például katonai, annak is különböző szintjein.

Ön előtt senki a politikát vagy pártot meg sem említette, szóba sem hozta – Ön tette meg. Párttagként nyílván szíve joga – azonban összekeverni avagy belekeverni a Magyar Honvédség állományára vonatkozó – katonai képzettséget és szemléletet feltételező – mondatokat finoman szólva kb. ahogy a közmondás tartja: aki nem ért hozzá az tanítja vagy beszél róla, aki tudja és érti az egyszerűen csinálja a gyakorlatban.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön milyen katonai gyakorlattal és képzettséggel rendelkezik a véleménye kinyilvánításakor?

Szónoki kérdésem: Tisztelt Parancsnok Úr! A Néphadseregben való szolgálat befejező ideje 1990. Ön az aíap iskolát 1995-ben kezdve milyen személyes élményt, tapasztalat alapján nyilatkozik?

Parancsnok úr, aki megszégyenített, megalázott több tízezer embert és családot, legalább elvégezte a Kossuth Lajos Katonai Főiskolát majd még csapatnál is szolgált tüzérként s utána bontakozott ki tehetsége, intelligenciája amikor a Katonai Akadémiát elvégezve különböző tudományos fokozatokat is szerzett a honvédséggel kapcsolatos témában az elengedhetetlen nyelvvizsgával majd különböző katonai vezetői-parancsnoki beosztásokat is betöltött – szubjektíven megítélve rövid ideig. Végrehajtott 2x külföldi küldetést a Hazája megbízásából olyan eredményesen, hogy ezt nyilvánosan kitűntetéssel elismerték. Ő legalább katonaként szolgált és Katonai Esküt is tett – míg Ön ilyen esküt nem tett a Haza szolgálatára, „csak” képviselői fogadalmat.

Ez utóbbi fogadalom, az összes ehhez értő szakember szerint a legáltalánosabb, legegyszerűbb az összes eskü-fogadalom között amit a fegyveres erők állományától kezdve az orvosokon és jogászokon át a közhivatalokat betöltő emberek tesznek. (Én vettem a fáradtságot és ennek is utána néztem)

A fentiekből adódóan kikérem magamnak azt, hogy Ön politikusi fogadalma alapján kétségbe vonja az én katonai eskümet amit a Hazám szolgálatára tettem. Az Önében szerepel a Haza szolgálata és védelme, ha kell az életem árán szöveg?

Engedje meg azonban hogy elismerésemet fejezzem ki a szöveg megírójának és Önnek a megnyilvánulását annak felolvasásakor, aki figyelt az megértette a benne megfogalmazott szándékot, akaratot – szembe állítani azokat akik jelenleg a Katonai esküjük alapján szolgálják a Hazát és ennek végrehajtására szentelik egész életüket – Velem szemben (kizárólag a saját magam nevében fogalmazok mint ahogy a Parancsnok úrnak írt s megválaszolatlan nyílt levélben tettem – akinek „bűne” hogy 1990-ig a Néphadsereg hivatásos tisztjeként szolgált majd Ön szerint lezüllesztettem a Magyar Honvédséget és 2010-körül gyakorlatilag meg is szüntettem.

Nagyon köszönöm ezt a magas labdát – de szíves engedelmével le is csapom. Nem kell hozzá különösebb képzettség csak belátás – miszerint az ember nem választhatja meg azt sem, hogy mikor született és azt sem hogy milyen politikaiállam rendszerbe. Én születésem predesztinált minderre és akkor nem lévén más hadsereg, a Néphadsereget hivatásos tisztje lettem s kívántam a katonai esküimmel a Haza szolgálatát végrehajtani egész életemben.

Kellő Tisztelettel a köztudottan nagyon rossz memóriámra támaszkodom, de a Magyar Honvédség gyakorlati megszűntetése 2010 körül vált véglegessé – amikortól kezdődően már a Fidesz-Kdnp vezette az országot. Ergo – nem a Néphadsereg hivatásos állománya hajtotta végre.

Természetesen bele lehet(ne) vinni politikát, hogy a Néphadsereg hivatásos állománya közül hányan voltak először MSZMP tagok majd 1990-től kezdve lettek más párt tagjai. Nem kívánok személyeskedni – de ha körbenézett a HM és a Vezérkar állományánál akár a közvetlen vezetésben-irányításban résztvevő kb. 10 fő és a többi vezetésiparancsnoki beosztásban levő kb. 50 fő is ilyen.

Szándékosan nem írok neveket, beosztásokat, funkciókat – de a legelső megtalálásához maximum 2,5 métert kell mennie.

Nagyon jól elszórakoztat, amikor lebecsülnek (nyílván teljesen jogosan mint a Néphadsereg hivatásos tisztjét annak minden pro-kontra minősítésével), de a hivatalosan elérhető dokumentumokban elérhető miszerint melyik akkori parancsnok-vezető és minek/miknek alapján szervezte úgy át a Magyar Honvédséget, hogy az gyakorlatilag megszűnt. Érdekes elképzelés, hogy én (mi) saját magunk alól szerveztük ki a cspatokat és tettük saját magunkat olyan helyzetbe, hogy nulláról kezdhettük a civil életet. Ezek közül a vezetőkparancsnokok közül nem én, mi maradtunk meg továbbra is a honvédség kötelékében legmagasabv szintű beosztásokban és funkciókban, hanem azok akik 2010 után mintegy 8 évig tudományoskodtak abból ahogy átszerveződött majd megszűnt a Magyar Honvédség Ekkor már néhány politkus szerint már „kádárhuszár”-ok lettünk a civil életben akiket le kellett tagadni a napi életben minden esetben megalázó, lealázó minősítő jelzőkkel illetve.

Gyakorlatilag ezt/ezeket azok tették akikkel megközelítően egy korosztály voltam,voltunk – azaz simán megtagadták ezek a katonák korábbi néphadseregi tevékenységüket,helyüket,szerepüket. Ők boldogutak és a politikai elvárásoknak eleget tettek korábbi életük, amelyet a haza szolgálata érdekében hajtottak végre -már említésre sem méltó volt. Tekintettel az elmúlt napokban elhangzottakra már megtagadni valóak vagyunk (kivéve azokat akik visszaügyeskedték magukat- mindez azok által akik az egész honvédség átszervezését megszűntetését végrehajtották – és akár visszahívva nyugdíjból – hivatásos szolgálatá folytathatta. Ezek at évtizede bebetonozott Tó hivatásos állományúak most arról tesznek különböző eszme futtatásokat, hogy a Néphadsereg megszűnésével mit történt és most – NATO felhívásra az ország alakítsa át a fegyveres erői szervezetét és hajtsa végre a szükséges korszerű eszközök beszerzését valamint a honvédség létszámának növelését.

Ön államtitkár úr már ült az egyik kiképző besorolású Leopard2A4+ harckocsiban és éles lőfeladatot is végrehajtott így nyílvánvalóan látta a harci eszköz műszerezettségét s kezelte is amelyiket kellett. Nem kívánom lebecsülni a munka nélkülieket – amelyek központok felkutatására Parancsnokúr ígéretet tett a médiában,nyílvánvalóan alkalmázásuk céljából – de az intelligenciájuk általában kevés ehhez, még a nyílvánvaló átképzés után is.

Visszatérve a tüzérséghetz hiszen Parancsnok úr tüzér volt és miniszter úr is valamit jó néhány vissza foglakoztatott tiszt is, azonban pl. a rendszeresítendő PzH2000 löveg kezelői állományának szerződéses katonával való megoldásához 8 általános iskolai végzettség van meghirdetve kihangsúlyozva a haza iránti elkötelezettség, hűség s hasonlókkal.

Virtigli tüzérként jó néhány kollégával elmondhatom – igaz még a Néphadseregben kezdve – de a gyakorlatban és a szó szerinti nulláról kezdve a gyakorlatban végrehajtottuk az önjáró tüzér alegységek, hadrendbe állítását az önjárólövegekkel kezdve. Az akkori belső elrendezésük, automatizáltságuk gyakorlatilag megegyezett a korszerű harckocsiéval ám meg sem közelítette a jelenlegi (csak papíron vagy videon látott) eszközökét és a 8 általános más bő 30 éve is kevés volt.

Ezek után Ön Államtitkár úr azt kérdezi (papírról felolvasva), hogy 20 év után vissza akarunk térni és mit csinálnánk?

Miután én ilyet nem írtam – átváltok személyeskedésbe tüzér szinten: nem lenne egyszerűbb és könnyebb a Magyar Honvédségben jelenleg meglevő 12 (18) db 50 éve rendszerbe állított 152 mm-s D20 ágyútarackos osztály (?) átképzése a 24 db 155 mm-s PzH2000 önjáró tarackra illetve alegységre a megszűntetett és akkor legkorszerűbb önjáró eszközökről amelyek még mindig számos országban rendszerben állnak? Szónoki kérdés és nyilvánvalóan provokatív és számomra hatásvadász: Ön nem ért(het) ehhez(sem) és ezzel nincs semmi gond, Önnek nem is kell. Azoknak kell(ene) akik a szövegét írták és azt hitték, hogy én, mi „kádárhuszárok – virtigli tüzérek” ismét eltűrjük a politikai eszmefuttatását.

Kellő Tisztelettel – nekem nincs sajtófigyelő s hasonló osztályom, szakemberem, PR-embereim – de (valamilyen oknál fogva – mint az első Nyílt levelemben is utaltam) tüzérnek eszébe jutott, hogy jó lenne néhány gyakorlati tapasztalatokon alapuló ismeret-tudásanyagot átadni a leszólt Néphadsereg hivatásos állományának és akkor nem kellene a nulláról indulni, hanem csak azt a jelenlegi szintre adaptálni majd nyilvánvalóan a kor szellemével fejlődő, szép elnevezésű Új Tipusú Hadseregbe integrálni.

Felhívom a figyelmet arra, hogy most megyek át személyeskedésbe: Jelenlegi honvédelmi miniszter több alkalommal fogalmazta meg a régi állomány tapasztalatára-gyakorlata szükségességének igényét. Megtette ezt a nyilvánosság illetve média előtt is (jövök a fegyvernemi sovinizmussal) -lehet hogy azért mert Ő is tüzérként kezdte és lealsó beosztásból került a legmagasabba így van emléke mit hajtott végre. Most jövök a politikai visszavágással (egy ici-pici korrekcióval Dr. Harangozó Tamás által mondottakkal) Ő nem 1981-től szolgált, hanem 1975-ben kezdte a Kossuth Lajos Katonai Főiskolát Rakéta- és tábori tüzér szakon s kiváló képességei eredményének köszönhetően főhadnagyként kezdte meg első tiszti beosztását 1979-ben s a pályáját a tüzérek mind ismerjük és tiszteljük mely elvezetett a Vezérkari-főnöki beosztásba (amely a legnagyobb és legnehezebb) béke időben, majd honvédelmi miniszter lett.Hol van a politikai visszavágás? Nagyon egyszerű: Néphadsereg hivatásos katonája volt a Néphadsereg megszűnéséig. Miniszter úr a régi nyugállományúak iránti ilyetén megnyilvánulása nem fellángolás – mert sokrétű feladatai között többször tartott önmaga tájékoztatást a volt Néphadsereg hivatásos állományuknak. Ebben megfogalmazottak apró pénzre váltása nem történt meg és ezek szerint nem is fog megtörténni idézve Parancsnok úr és az Ön szavait- Új tipusú hadsereghez nincs szükség...

Azért – bármilyen hihetetlen - én még a parancsnoki tekintély rendszer elvei között szolgáltam, de felmerül bennem a kérdés: Államtitkár Úr illetve Parancsnok Úr ellenkező véleménnyel, állásponttal rendelkezik mint a Honvédelmi miniszter úr és ezt a nyilvánosság előtt meg merik tenni? Szándékosan és Több alkalommal. Látják ez a lebecsült, leszólt, lealázott Néphadsereg hivatásos állományában fel sem merülhetett, elő sem fordulhatott. De így az Új Tipusú hadseregben már ezt is lehet.

Lehetne persze a volt honvédelmi miniszer úr által vezetett honvédelmi nevelésben-oktatásban a nyugállományúaknak részt venni. Erre vonatkozóan Simicskó úr több alkalommal meg is fogalmazta ilyen irányú szándékát, igényét.

Azaz Ön Államtitkár úr és Parancsnok úr ezt is cáfolja, erre sem tart igényt, ennek sem látja helyét – szerepét az Új Tipusú Hadseregben.

ÖNÖK NYÍLVÁNVALÓAN GUINESS REKORDOT HAJTOTTAK VÉGE, MERT KÉT HONVÉDELMI MINISZTERT CÁFOLNI MÉG SENKI NEM TETTE MERT nyílván ez is az Új Tipusú hadsereg lényege és jellemzője.

A végére hagytam szándékosan az iszákosság-alkohol fogyasztás a Néphadsereg hivatásos állománya által. Aki elolvasta az Első nyílt levelemet illetve elolvasta ezt a nyílt levelemet – nem talál arra utalást sem, hogy tagadom – mert a múltat eltörölni nem lehet ennél fogva tagadni is értelmetlen. Azonban akkor is létezett ilyen esetekben is a Parancsnok úr által említett jogsértés kivizsgálása, megszűntetése vagy erre való törekvés a Néphadseregben.

MOST JÖN A KATONÁNAK A LÉNYEG: lehet elhízottan, lehet alkoholos befolyásoltság alatt vezetve az alárendelteket, lehet részegen: VÉGRE HAJTOTTUK A FELADATOT, A PARANCSOT.

Egyetlen egy gyakorlat, bemutató stb. nem szakadt félbe, maradt el ilyen miatt. Aki katona volt, és a haza szolgálatára katonai esküt tett (Ön államtitkár úr nem ilyen) az tudja miszerint ez a leglényegesebb, legfontosabb.

Ez nem jelenti azt, hogy fegyelemsértés következmény maradt (akár ilyen téren), és csak egy bizonyos emberi határig jelentette azt, miszerint a cél szentesíti az eszközt.

Végezetül megkérem arra hogy adja át Parancsnok úrnak a köszönetemet – mert a CIVILHETES-ben valamint a Facebook-n megjelent Nyílt levelemet mintegy 4.700 lájkolták és kb. 27.500 fő olvasta és kb. 1.000 osztotta tovább. A Közösségi hálón is volt, van népszerűsége.

ITT JÖN A SZOMORÚ IGAZSÁG: Ez a mintegy 30.000 ember (és messenger üzenetei) azt jelentik, hogy „én” az igazat mertem leírni akkor is és most is.

Név és cím a szerkesztőségben