Régi bölcsesség, hogy az antiszemitizmushoz nem kellenek zsidók. Az idegengyűlölethez sem kellenek idegenek.

Az antiszemitizmus Európában nem szalonképes. A nyílt antiszemitizmust a Fidesz jelenleg nem engedheti meg magának. De nincs is rá szüksége. Az idegenellenesség Európa-szerte kitűnő pótléka az antiszemitizmusnak. És megvan az az előnye, hogy látszólag racionális érvekre hivatkozik.

Persze ezek a „racionális” érvek – elveszik a munkahelyeket, sokba kerülnek, idegen elemekkel torzítják el a nemzeti kultúrát – mind a hitelüket vesztik, ha az országban csekély számban vannak idegenek. Akkor marad az irracionális félelem az ismeretlentől, a másfélétől. Nem kellett hozzá Veszprém, az újpesti választás, a Jobbik látványos előretörése az ózdi polgármester-választáson, az LMP szavazatnövelése Szekszárdon világossá tehette Orbán Viktor számára, hogy nincs bérelt helye a kormányfői székben 2018 után.

Jól jött tehát a párizsi tragédia. Fel lehetett tenni a régi lemezt, az „idegenek” elleni uszítást. Szégyen, hogy olyan politikus áll az ország élén, aki ezt az aljas eszközt is beveti a hatalma biztosítása érdekében. Az alábbi idézetgyűjtemény talán ad némi képet arról, hogyan változtak az érzelmek Magyarországon a külhonból jöttek iránt az elmúlt évtizedekben. Az idézett cikkek nagy részét én írtam: ahol nincs a szerző feltüntetve, az azt jelzi, hogy én vagyok felelős a szövegért.

„Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli. (…) Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.” (Szent István király intelmei Imre herceghez. Kurcz Ágnes fordítása)

„Antall József miniszterelnök 1991 augusztusában Mohácson mondott beszédében proklamálta, hogy Magyarország humanitárius meggondolások alapján befogadja a menekülőket, akik így ideiglenes védelem alatt álló személyként – »menedékesként« – végeredményben a menekülteket megillető jogokhoz és ellátásokhoz jutottak.” (Bevándorlás és menekültügy Magyarországon az ezredfordulón. www.sulinet.hu)

„Magyarországon 1989–90 nagyvonalú bevándorlási politikája után 1990 októberében állt be fordulat. Az akkori belügyminiszter, Horváth Balázs – nyilvánvalóan összefüggésben az önkormányzati választások kampányával – ekkor kezdeményezte az első idegenrendészeti razziákat, és számolt be »külföldi bűnelkövetők« előállításáról.” (Maradjunk magunknak. Beszélő, 1993. július 10.)

„Magyarország megtelt, mondta a belügyminiszter. (Boross Péter) (…) Az idegenek beáramlása váltja ki az idegengyűlöletet és növeli a bűnözés veszélyét.” (Megtelt. Beszélő, 1993. március 27.)

„1998. július 17-én, a voralbergi Gaschurn községben Schlögl (Ausztria szociáldemokrata belügyminisztere – k. f.) kötelezettséget vállalt, hogy Ausztria ellenáll a koszovói menekültek beözönlésének. A német, a francia, az olasz, az osztrák és a svájci belügyminiszter találkozóján a német belügyminiszter, Manfred Kanther vitte a szót. Nem akarunk menekülteket Koszovóból, jelentette ki. Azokat, akik már itt vannak, kényszerrel vissza kell vinni Jugoszláviába. Magyarország biztonságos harmadik ország, oda vissza lehet toloncolni a menedékkérőket. (…) Schlögl azt nyilatkozta a Der Standardnak, hogy a koszovói menekültek nem háborús területről jönnek, hanem gazdasági migránsok.” (Új falak Keleten [Neue Mauern im Osten]. Megjelent a Von Evian nach Brüssel című kötetben, Von Loeper Literaturverlag, 2008)

„Egymás után jelentek meg a riportok az osztrák Standardban (1998. május 27.), a Profilban (június 15.), a Frankfurter Allgemeine Zeitungban (május 30.), a zürichi Tages-Anzeigerben (november 5.), majd ismét egy osztrák képes magazinban, a Formatban (november 30.) a következő címekkel: »Vasfüggöny« »Teljes itt a káosz«, »Győr poklában elapadnak a könnyek«. (…) Az országos rendőrfőkapitány és a határőrség országos parancsnoka 1998. augusztus 12-én kiadott együttes intézkedése értelmében azok a külföldiek, akik a személyazonosságukat nem tudják okmányokkal igazolni, csak kivételes esetben hagyhatják el a közösségi szállást.(…) Szeptember 7-ére a közösségi szálláson tartózkodók száma 500-ra, november 10-ére 1536-ra emelkedett. Az összlétszámból 213 volt a gyermek. (…) A távolabbi jövőre a határőrség négy monstre közösségi szállás létrehozását tervezi, egymilliárdos költséggel, ahol a külföldiek akár évekig is fogva tarthatók.” (Menekültek pedig vannak. Népszabadság, 1999. február 18.)

„A közösségi szállások kényszerlakóinak fizetniük is kellett a szállásukért, ellátásukért. (…) 1998 őszén megpróbáltam rábeszélni egy koszovói fiatalembert, hogy forduljon a bírósághoz. – Minek? – kérdezte. – Úgyse tudok fizetni. – Amíg nem fizetett, nem térhet vissza Magyarországra – érveltem. – Vissza Magyarországra? – kérdezte döbbenten. – Ha egyszer kiszabadulok innen, még az unokáimnak is azt fogom tanítani, soha az életükben a lábukat se tegyék be ebbe a rohadt országba.” (Az őrnagy sírt… Élet és Irodalom, 2012. június 10.)

„A külföldiek közül a menekülők, a menedékkérők a legkiszolgáltatottabbak. Sorsukat néhány év óta Orbán Viktor nyilatkozatai alakítják –hol előnyükre, hol kárukra. (…) Most a múlt hét végén (tekintettel a New York-i merényletre – K. F.) Orbán Viktor azt mondta, hogy meg kell erősíteni a menekülttáborok külső és belső biztonságát. Nosza, a határőrség megszállta az összes befogadó állomást, összegyűjtötte és végigmotozta az afgánokat (helyenként olyan durván, hogy a tábori szociális munkásoknak kellett figyelmeztetniük a katonákat, hogy a menedékkérők nem bűnözők), és elszállította őket a debreceni táborba, ahonnan a nem afgánokat előzőleg más táborokba szállították át. Szeptember 25-én délutánig 650 afgánt gyűjtöttek össze (koncentráltak!) a debreceni befogadó állomásra, a tábort határőrök vették körül, bent kutyás őrök, kimenni tilos.” (Megállj, megállj, kutya Afganisztán. 2001. szeptember 26.) (Két hét alatt a helyzet tarthatatlanná vált, a zárlatot feloldották, az afgánok eltűntek. – K. F.)

„– Egyre több határsértőt sikerül visszaadni az ukránoknak – mondta a tábornok elégedetten. (2004 januárjában – K. F.) – Ez az elöljáróim diplomáciai érzékét dicséri – tette hozzá. Megkérdeztem, mi történik a visszatoloncolt nem ukrán állampolgárokkal. – Egy táborba kerülnek – hangzott a válasz. – Munkácstól nem messze, Pavsino község mellett. Nem jártam ott, de ahogy hallottam: tiszta Auschwitz. – Eszerint tábornok úr Auschwitzba küldi a menedékkérőket? – A tábornok döbbenten nézett rám. – Hát, szomorú – mondta bizonytalanul –, de ez a parancs.” (A vasfüggöny. Élet és Irodalom, 2009. december 18.)

„A külföldi állampolgárok a Magyarországon lakó népesség kevesebb mint másfél százalékát teszik ki. (…) Egy évtized alatt a Magyarországon élő külföldi állampolgárok száma csupán mintegy 50 000 fővel nőtt, miközben az ország teljes lakossága még így is 260 000 fővel csökkent.” (Gyulai Gábor: Külföldiek Magyarországon, Magyar Helsinki Bizottság, 2014)

„Nekem az ügynek mindig csak a fele az, hogy minden ember Isten gyermeke, tehát igazságtalanul és kegyetlenül senkivel sem lehet bánni. – A másik fele annak átlátása, hogy mi lesz velünk, ha az ország lecsúszik a jogelvek alapjáról és mind mélyebben és mélyebben csúszik a demoralizációba, a csendes anarchiába. S ami ma csendes, micsoda rombolásban fog kitörni később, főleg ínség idejében, ha már nem lesz zsidó, aki megszokta, hogy az ököl és erőszak a törvény.” (Slachta Margit levele Horthy Miklósnénak a kőrösmezői internálótáborban fogva tartott, kiutasított zsidók helyzetéről. 1941. augusztus 13. Közreadta: Majsai Tamás.)

nol.hu (Címlap: Illegális határátlépők Mórahalmon - Reviczky Zsolt / Népszabadság)