Orbán egy nap ugyanolyan jelentéktelen politikai figura lesz, mint 25 éve volt
A Fidesz megbukhat, ha nem tud jólétet nyújtani a lakosság többségének.
A The Times kommentárja azt tanácsolja, hogy senki se értse félre Magyarországot, amely éppen az önelemzés és az áldozatiság felé sodródik a rettenetes 20. század után és nem csupán az EU-val van baja. Persze az ország mind inkább boldogtalan és illiberális. Orbán pedig mára az EU legféktelenebb és megosztóbb szereplője lett. A keresztény Európa önjelölt megmentője a rabló muzulmán hordákkal, illetve a zsidókkal szemben, akik szerint szerinte rátámadnak a földrészre, miközben az unió tétlenül szemlélődik. Újra meghatározta a nacionalista „erős ember” fogalmát, mint a nép demokratikus akaratának megtestesítőjét. Olyanok bűvölik el, mint Trump és Putyin. A Fideszből a konzervatív nacionalizmus és az urambátyám-kapitalizmus pártját csinálta. Belenyúlt az antiszemitizmus pöcegödrébe, hogy támadja Soros Györgyöt. És közben Brüsszel tényleg csak állt és nézett.
Ezek után néhány európai vezető úgy döntött, hogy ami sok, az sok. Ám szégyen, hogy a Néppárt a felfüggesztés okai között nem említette Soros gyalázását. Könnyű persze gúnyolódni Orbán stílusán, de nem szabad túlbecsülni, vagy démonizálni a politikust. Azt jelképezi, amitől Magyarország szenved. A rendszerváltás egyik nagy rejtélye, hogy a magyarok miként tudták elfuserálni a folyamatot, hiszen a rezsim ma kevésbé demokratikus, ugyanakkor megosztottabb, mint a Fal leomlása utáni időkben volt. Az elszalasztott lehetőségért részben a szörnyű múlt századot lehet okolni. A két háborút, Trianont, a kommunista uralmat, továbbá azt, hogy a független szellemet és a nemzeti érzést szovjet csapatok taposták el 56-ban. Az uniós csatlakozás sem segített, hogy visszaszerezzék.
Orbánt és Kaczynskit összeköti a migráció és az EU értékeinek elutasítása, de ettől még nem az unióellenesség a legfőbb jellemzőjük. Brüsszel sokkal keményebb volt Varsóval, mint Budapesttel. Vannak bizonyos elvek, amelyek kapán nem lehetséges a kompromisszum. Ám Magyarországon és Lengyelországban a harcok nem Európáról, hanem arról szólnak, hogy milyen országot akarnak. A két vezetőnek sok a támogatója, de sok az ellenzője is. De lehet, hogy a két kormány csupán átmeneti jelenség. Az igazi próbakő az lesz számukra, képesek-e népszerű reformokat végigvinni és gazdasági jólétet teremteni. Nem rombolták le a demokráciát. Orbán egy nap a szavazópolgárok jóvoltából politikusként visszasüllyed arra szintre, ahol 25 évvel ezelőtt volt.
