Napjainkban az orbánomics lényege, hogy a magyar miniszterelnök és kegyencei a választások közeledtével bebetonozzák a gazdasági hatalmukat. Ennek érdekében „közeli” üzletemberekhez szervezik ki az állami vagyont, fokozódnak a jogi bizonytalanságok, ami kockázatot jelent a külföldi cégek számára is. Az ország mindenesetre azt találgatja, hogy kinek esik le a legközelebbi zsákmány a politikus környezetében. Pl. az autópályák fenntartásának koncesszióba adása kapcsán. Olyan üzlet ez, amiről a befektetők csak álmodhatnak, amikor ennyire alacsonyak a kamatok. - írja az NZZ

Amikor bármit magánkézbe kell adni, valahogy mindig felmerül Mészáros Lőrinc neve. A gyerekkori jó barát Orbán belső köréhez tartozik, akár csak a kedves apuka és a vej. Király Júlia szerint az egykori gázszerelő azonban csupán bábfigura. Főleg a képzettebb körök nem tartják semmire sem az amúgy kőgazdag vállalkozót. A szűk klánnak része még 10-15 üzletember is. Tóth István János, a Korrupció Kutató Központtól azt mondja, virtigli kegyencrendszerről van szó, amelyben a csókosok egyre nagyobb részt szakítanak ki maguknak a közmegbízásokból. A Fidesz szerint azonban ebben nincs semmi kivetnivaló, valójában tudatos fejlesztési elgondolás húzódik mögötte.

De hogy éppen ki tartozik a klánhoz, az időről időre változik, mert az érintettek kikerülhetnek a pikszisből meg be is - a döntés csakis Orbánon múlik – mutat rá Csillag István. Spéder bukott, új csillagnak számít viszont Jellinek Gábor, az Indotek-csoport alapítója, aki Tiborczon keresztül cserkészte be a miniszterelnököt. De már ott tart, hogy egy konzorcium élén bejelentkezett a Budapest Airport megvásárlására.

Egyvalaki azonban kilóg a sorból: Csányi Sándor, mert ő legalább részben független és igen nagy pénzügyi hatalmat összpontosít a kezében. Olyannyira, hogy jóformán támadhatatlan. Régi idők tanúja. Pályafutása azonban nem tipikus a magyar oligarchák között, amit az is mutat, hogy az OTP külföldön is terjeszkedik. A többiek jobbára idehaza vadásznak járadékra – mutat rá Csillag. Orbánhoz fűződő kapcsolatuk révén besöprik az államtól származó bevételeket.

A külföldi befektetők leginkább ott rúgnak labdába, ahol erős a verseny, így a kivitelben, mivel ott az oligarchák nemigen jeleskednek. A német autógyárak pl. igen fontosak Orbán ideológiai töltetű jóléti rendszerének fenntartásához. Ám az idegen vállalkozásoknak tanácsos ügyelniük arra: ne kerüljenek túlságosan közel a rendszerhez, amelyet az EU azzal gyanúsít, hogy támogatásokat nyúl le. Példa rá a Strabag, amely szintén megcélozta az autópálya koncessziót, de félő, hogy a hatalom fügefalevél gyanánt veti be. Mondván: lám-lám, teljesen nyílt a verseny, miközben a lapokat már rég leosztották valamelyik udvaroncnak. (nepszava.hu)