Egy adott pillanatban belerévedtem a szövegbe és azon vettem észre magam, hogy a mában hallom a szöveget. Borzasztó a valóság újbóli megélése, a sokk, hogy a szöveg a múltból jön de a jelennek üzen, üzeni, hogy nincs változás! A hatalom kortól, fejlettségtől, országoktól függetlenül nyomasztó módon egyformán működik.

Távol álljon tőlem, hogy Orbán és Hitler között párhuzamot vonjak, mert az nem volna sem korrekt sem helyénvaló.

Max Weber: „Hatalomnak azt a társadalmi kapcsolatokban rejlő lehetőséget nevezzük, amely megengedi, hogy az egyik ember akár a másik ellenállása ellenére is véghez vigye akaratát, függetlenül attól, hogy erre a lehetőségre mik, vagy milyen eszközök adnak módot.” A „tudás hatalom” közkeletű megállapításon túl ide tartozik Max Scheler nézete, aki a gondolkodás különböző fajtáinak jellemzése közben megkülönböztet uralmi tudást, kulturális tudást és vallási tudást. Scheler azt mondja, hogy az újkorban szinte egyeduralmivá vált az uralmi tudás (Herr-schatfwissen), leértékelődött a kulturális és a vallási tudás.

A hatalom logikai rendszere, egységes és mivel a hatalomnak nincs sem logikája, sem alternatívája, viszonylag szűk területre kerül az, aki kapcsolatba kerül vele, pláne akkor, ha gyakorolható hatalma lesz!

Így járt Orbán is, mert mára már csak egy szűk mezsgye, amelyet birtokolnia kell, és mindenáron kell, és ez nem más, mint magának és rendszerének hatalomban tartása, mivel annak elvesztése egyben az általa már rég elfelejtett, de minden nap kommunikált cél elvesztésével járna. éppen ezért Orbán már régen nem lát egyéneket egyéni megoldásokat, csak társadalmi csoportokat, amelyeket szabályozni kell. Itt kezdődik az egyén a hatalomgyakorló egyén el kórosodása és gyógyíthatatlansága!

Orbán ma már nem önmaga, hanem az általa létrehozott, vagy teremtett rendszer végtelen egyszerű, majdhogynem primitív terméke, ami egyben azt is jelenti, hogy a termék uralja a létrehozójának személyiségét!

Így lett Orbán a hatalma foglya és egyben a létrehozott rendszerének primitív terméke.