h i r d e t é s

Orbán Macron-ról – A kivénhedt házi cica méltatja az ifjú oroszlánt?

Olvasási idő
1perc
Eddig olvastam
a- a+

Orbán Macron-ról – A kivénhedt házi cica méltatja az ifjú oroszlánt?

2017. június 23. - 06:58

A hasonlat többszörösen is megállja a helyét a magát Kelet-Európa tigrisének tartó Orbán esetében. 

Már csak azért is, mert Emmanuel Macron-ban kétség kívül megvan mindaz, aminek szikrája Orbánban még élete csúcsán sem merülhetett fel.

Volt azonban néhány meredekebb kijelentése is a magyar miniszterelnöknek, aki az EU csúcsra érkezve ismét szükségét érezte felvenni a megmondó ember, enyhén szólva is unalmas ripacskodó pózát.

Annak kapcsán tört rá Orbánra az újabb szájkarate bűzét hozó verbális hasmenés, hogy a frissiben megválasztott francia elnök beszédet tartott az Európai Tanács tagjaként, amiben kitért arra, hogy az Unió „nem szupermarket, ahol kedvükre válogathatnak a tagországok a kötelezettségek között”.

Nyilván e kijelentése Lengyelország és Magyarország vezetésének minősíthetetlen magatartására utalt. Orbán ugrott is az elejtett megjegyzésre, és mint vén, tapasztalt kandúr reagált a fiatal francia elnök szavaira. A 444 így idézi a Vezírt:

„Orbán Viktor az EU csúcsra megérkezve azt mondta, hogy Macron még új fiú az Európai Tanácsban, és még nem ismerte ki magát, hogy mit illik és mit nem.”

Valahol mélyen felzubog valami gyomrot görcsbe rántó elemi erő, amikor Orbán kezd illemről beszélni. No nem mintha allergiásak lennénk a miniszterelnök hangjára. Egyszerűen attól váltja meg szegényes vacsoránk retúrjegyét, mert egy közel sem jól neveltségéről ismert ember beszél az etikett követelményeiről.

Másfelől közel sem vagyunk meggyőzve arról, hogy Orbán Viktor tisztában lenne az Európai Unió működésének természetével, valamint funkcióival. Az EU-nak ugyanis nem az a dolga, hogy az egykori keleti blokk megalomániás, Napóleon-komplexusos törpéjének hódoljon.

Hogy a magyar nép ezt kérdés nélkül megteszi a „szabadság” szót tartalmatlanná aljasítva, azt jobb híján kénytelenek vagyunk arra visszavezetni, hogy a számos diktatúra eredményeképp még nem sikerült minden ma élő generációnak leráznia a propaganda generálta, agyat megülő ködöt.