h i r d e t é s

Orbán tükörbe néz, avagy büntetné az engedetlenséget az egykori kordonbontó?

Olvasási idő
1perc
Eddig olvastam
a- a+

Orbán tükörbe néz, avagy büntetné az engedetlenséget az egykori kordonbontó?

2017. június 17. - 07:21

Meddig még, tesszük fel gyakran a kérdést. Minek kell történnie, hogy az ország végre sarkára álljon gyermekeink számára a legsötétebb diktatúrát ígérő rezsimmel szemben? 

Nos, amíg érdemi ellenállás nélkül elhiszi vak hívő kormánypárti és tehetetlenségében egymást tépő ellenzéki választó, amit Orbán letol a torkunkon, nem lesz változás.

Ez pedig egy olyan országban, amelyik mindig késve reagált aktuálisan gyűlölt-imádott kormánya legalábbis kifogásolható lépéseire, legalábbis annak bizonysága, hogy a mindenkori hatalom számára nép nem több, mint csapdájában vergődő kisegér.

A rendszerváltás ékes példáján láthatjuk mindezt. Vajon ez a folyamat végbemehetett volna anélkül, hogy egy bizonyos Gorbacsov bedobja a törölközőt? Aligha. Ez pedig azt jelenti, hogy a nép csak azt érte el, ami amúgy is elkerülhetetlenül megtörtént volna. Így a magukat reformernek kikiáltó, az MSZMP maradványaiból előbújó politikusok olyan hullámot ültek meg, amihez véletlenül sem volt közük.

E trükkös folyamatnak kétségtelenül jellemző, szimbolikus alakja Orbán Viktor. Akkor a kor kívánalmainak megfelelően még fiatal, liberális demokrácia ábrándját célul tűző politikusként tűnt fel szinte a semmiből. Abból a posványból, melybe ma éppen ő igyekszik a sorsát kezébe adó népét visszalökni.

Az az Orbán jelenti ki, hogy nincs olyan a magyar jogrendszerben, hogy polgári engedetlenség, aki 2007-ben kordont bontott. Aki könnyen mondott le tettestársaival együtt mentelmi jogáról, hiszen tudta, az akkori kormány nem fog ellene komolyabban fellépni.

Mit jelent mindez? Tettei tükrében legalábbis azt, hogy saját meglátása szerint ő minden létező törvénynek felette áll. De mi másért lehetséges ez, ha nem azért, mert mi megengedjük ezt neki? Mert felelősségre vonása helyett inkább azzal vagyunk elfoglalva, hogy egymás torkát tépjük? Mert még mindig tapsolunk abban bízva, hogy a Vezír majd hozzánk kegyes lesz.

Mindezektől eltekintve el kell ismernünk, hogy Orbánnak igaza lehet. Nem azért, mert a polgári engedetlenség nem jogrendi kérdés, és ezt nem jog, hanem a puszta életösztön biztosítja, ezért nem is tiltható. Sokkal inkább azért, mert ezzel Orbán 2007-es önmagát kompromittálja, még ha az bizonyosan egy ügyesen begyakorolt színjáték részét képezi.