A most bejelentett nemzeti konzultációt is arra használja, hogy téveszméinek teremtsen bázist a lakosság körében, pedig, ha most van feleslegesen kidobott pénz, akkor az a néphülyítésre használt egyoldalú levelezés. Mindeközben államcsőd fenyeget, az oroszokkal pedig egyre cikibb kokettálni. - Szegedi Kattintós

Szokásos pénteki rádiós monológját ezúttal főként arra használta Orbán Viktor, hogy megindokolja, miért kell súlyos gazdasági nehézségek közepette milliárdokat kidobni egy újabb nemzeti konzultációra. A Brüsszelt pocskondiázó kérdéssor persze fontos a kormánynak, egyrészt, hogy legitimálja saját különutas politikáját, másrészt, hogy olyan hazugságokat rögzítsen az emberek agyában, mint például, hogy nem működnek az Oroszországot sújtó szankciók.

Valójában már a háború kitörése óta teljesen félrevezeti a magyar polgárokat az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatban a kormány. Egyrészt egyenlőségjelet tesz agresszor és áldozat között, másrészt úgy tesz, mintha a béke megkötése csak jó szándék kérdése lenne, ami főként az ukránokból hiányzik. Erre a téveszmére építve sikerült a magyar polgárok jelentős hányadát meggyőzni arról, hogy az országot sújtó infláció és energiaválság főként Volodomir Zelenszkij hajthatatlansága miatt következett be.

Ráadásul, amikor megszólal utánuk Orbán, és lényegében egy teljesen más világról hadovál, akkor teljesen elsikkad a lényeg, történetesen az, hogy a recesszió, az infláció és az adósságcsapda kéz a kézben közelednek felénk.

Pedig a konfliktus eszkalációja miatt főként Vlagyimir Putyin a felelős, aki négy ukrajnai megye annektálásával lényegében megjósolhatatlan távolságra taszította mind a háború, mind a szankciók végét. A tisztánlátását mindinkább elvesztő Orbán Viktor ennek ellenére arról kéri ki az emberek véleményét, hogy szükség van-e az Oroszország elleni intézkedésekre? Ha egy elbábozott népszavazás után Oroszországhoz csatolt ukrajnai területek szemszögéből nézzük a dolgokat, ez azt jelentené, hogy még meg is jutalmazzák ezért a tettéért Vlagyimir Putyint.

Azonban Orbán kommunikációja nem csak ezért abszurd. Egyre nyilvánvalóbb, hogy komoly gazdasági nehézségekkel kell megküzdenie az országnak a következő hónapokban, sőt, lehet, hogy években. A rossz hírek közlését rábízza a minisztereire, ezzel szemben ő olyan jó hírek bejelentését tartja fenn magának, mint például, hogy az idén sem marad el a nyugdíjprémium kifizetése, vagy, hogy a legyengített rezsicsökkentés és a különböző ársapkák továbbra is fennmaradnak. Nem nehéz belátnunk, hogy ezt a mechanizmust az a kényszer táplálja, miszerint Orbán népszerűsége határozza meg a Fidesz politikai erejét.

Ez azt jelenti, hogy amíg a Fidesz propagandagépezetének sikerül Orbán tévedhetetlenségéről meggyőzni a választópolgárok többségét, addig szinte bármit megtehet a kormányfő. Amíg Gulyás Gergely, Nagy Márton vagy Varga Mihály jelentéktelen sakkfigurákként jelzik, hogy baj van, addig nem is veszi túl komolyan ezeket a kijelentéseket az emberek többsége. Ráadásul, amikor megszólal utánuk Orbán, és lényegében egy teljesen más világról hadovál, akkor teljesen elsikkad a lényeg, történetesen az, hogy a recesszió, az infláció és az adósságcsapda kéz a kézben közelednek felénk.

Az azért figyelmeztető jel, hogy a kormány valamennyire igyekszik előremenekülni, hiszen már nem merik olyan cinikusan letagadni a problémákat, mint korábban. Orbán imázsát azonban továbbra is védik, így keltve azt a látszatot, hogy ő mindent jól csinált, csak az a fránya Európai Unió, no meg Soros György, és persze a migrációs nyomás annyi galibát okoztak, hogy már a miniszterelnök sem képes mindent kézben tartani. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha nincs elég harcosod, legalább kiabáljatok hangosan, hátha megijed az ellenség tőletek.” (Szegedi Kattintós)