Olvasást, számolást gyakoroltak:

"Abban a közegben, ahonnan én jövök, nehéz elhinni azt, hogy a tudásból meg lehet élni. Tulajdonképen ezt ölik ki belőled az évek során. Az a munka, amit erővel megcsinálsz. A földeken, az építkezésen vagy bárhol. De testi erő kell hozzá. Az elképzelhetetlen, hogy a tudással pénzt is lehet keresni. Elhitették velünk, hogy a tudás, az a gazdag emberek kiváltsága. Te csak gereblyézz!, mondják."

Még Baranyában megismerte az Amrita Egyesületen keresztül Derdák Tibor és Orsós János pedagógiai módszereit. Az Amrita ugyanis a hátrányos helyzetű roma fiatalok továbbtanulásának segítését tűzte ki célul: iskolán kívüli foglalkozásokon segítette az érettségi megszerzését. Amikor aztán Derdák Tibor és Orsós János Borsodban megalapította a Dr. Ámbédkar Gimnáziumot, követte őket. Roland tanodaprogramokban segítette a fiatalokat matematikából, olvasásból, és megpróbálta erősíteni az önbizalmukat, hogy a továbbtanulásnál inkább az érettségit adó iskolát jelöljék meg célként. S miközben a gyerekekkel foglalkozott Ózdon, Farkaslyukon, Farkasnémetiben, a saját érettségijére is elkezdett készülni:

"Ha nem lépsz túl azon, hogy azt sulykolták beléd az óvodától a középiskoláig, hogy te úgysem viszed semmire, akkor marad a közmunka, amit ők akarnak neked. Szerintük neked ott a helyed. De nem adhatod meg magad ennek a nyomásnak!"

Imre Rolandnak nem könnyű előteremtenie a pénzt az egyetemi évekre. Azt mondja, rosszul van kialakítva az állami ösztöndíjrendszer. Az első félévben senki nem kap semmit, mert meg kell várni a vizsgaidőszakot, hiszen a tanulmányi eredménytől függ a támogatás mértéke:

"Ezt be kellene vállalnia az államnak. Meg kellene előlegeznie azt a bizalmat, hogy fél év alatt nem morzsolódik le a hallgató. Képtelenség, hogy fél évig nincs semmi. A csóró gyerek már az első megméretés előtt kiesik az egyetemről. Aztán a szakdolgozat megírása alatt sincs semmi. Én is hatalmas harcokat vívok, hogy legyen valamennyi pénzem. Ha elkezdesz dolgozni, akkor lemaradsz a tanulással, és pikkpakk kiesel. Felköltözik a cigány gyerek Pestre, a BKV-bérletet megveszi, és alig marad lakhatásra, ételre."

Imre Roland nemsokára végez az egyetemen, de nem gondolkodik azon, hogy külföldre menjen dolgozni. Annak ellenére, hogy elborzasztja amit maga körül lát: 

"Össznépi lebutítás megy. Sokat találkozom roma fiatalokkal, középiskolásokkal, nagyon megrémiszt, hogy egyáltalán nem tudnak írni, olvasni. Még annyira sem mernek előregondolkodni, mint annak idején mi. Csak a közmunka van, vagy a simliskedés. Annyira kevés jövedelemhez jutnak, hogy abból képtelenség gazdálkodni. Emiatt kiszorulnak a formális rendszerekből, informálisan próbálnak ételhez, pénzhez jutni. A fiatalok a közmunkában vannak, még a következő városig sem mennek el. Még fontosabb szerepük lenne a civileknek, mint hajdanán – mondja, majd lemondóan teszi hozzá: – De ők sincsenek már."

A fiatalember képes volt leküzdeni mindazokat a hátrányokat,amelyet a mai Magyarországon a származása jelent. A kormány milliárdokat ver el roma felzárkóztatás címén, eredmény nélkül. A pénz egy része eltűnik a szokott módon, lenyúlják a csókosok. Így volt ez az un. ESZOSZ ügyben, de hasonló módon tűntek el az uniós pénzek a Híd a munka világába program keretében. A hangzatos ígéreteken kívül semmi sem történik, így marad a nyomor, a kilátástalanság. A többségi társadalom előítéleteivel szemben nem könnyű szembenézni, nem egyszerű megpróbálni kitörni romaként Magyarországon. 

Így szenzáció ha egy bihari cigány fiú Pannonhalmán végez, és Párizsba megy egyetemre, kivételnek számít a karcagi roma család negyedik gyermeke, aki tehetséges rákkutató, és szép jövő áll előtte. De Roland is a kivételt erősíti. Segítség nélkül nem megy, ha van példa, ha vannak L.Ritók Nórák, Orsós Jánosok, akkor van esély arra, hogy a tehetséges roma gyerekek egy része nem kallódik el. De a többi gyerekkel mi lesz? Mi lesz azokkal, akik sorsa senkit sem érdekel, akiket büntet azért a hatalom, mert csóró családban született. Ma hazánkban természetes, hogy egy cigány család gyermekéből nem lesz semmi. Kevesek emelik fel ez ellen a hangjukat, s próbálnak tenni ellene valamit. Az oktatási rendszer úgy rossz, ahogy van. Eleve kirekeszt, elzárja a kitörés útját még azok elől is -és itt ne gondolja senki, hogy kizárólag romákról van szó-, akik többre szeretnék vinni, mint szüleik, nagyszüleik. 

Elgondolkodtató, hogy rendjén van-e ez így, Imre Roland amit elmond, a felér egy vádirattal. 

/Forrás: 168 óra/