"Viszont fontos jelensége az idei választásnak, hogy rengeteg ellenzéki érzelmű, stabil egzisztenciával rendelkező, megállapodott életet élő aktivista egyszeri alkalommal vállalta, hogy szavazatszámlálóként ellátogat olyan helyekre, ahol magától máskor egyébként meg se fordulna. A történtek megértésében szerintem sokat segítenek az általuk megosztott tapasztalatok, ebből szemezgetek néhányat, ismeretségi körből, nevek említése nélkül. Hosszú lesz, de elemezni csak megfelelő mennyiségű információ és tapasztalat birtokában érdemes, különben csak saját előfeltételezéseink ösztönös visszaigazolását ismételgetnénk újra és újra:

"Kb. kétharmad fidesz és egyharmad ellenzék lett az eredmény. A népszavazást szándékosan elrontók szintén erős egyharmad volt. Jelentős volt az enyhén dementálódott, és, vagy  láthatóan a döntésében nem magabiztos szavazó.  Innentől szubjektívebben: A választók érzelmek és félelmek felől közelítették meg a kérdést. A propaganda szlogenjei és mintázatai rendre beugrottak az egyébként békés és diszkrét beszélgetésekben. Az agyhalottsággal magyarázni totál félreértés. A bizottság, a helyi értelmiség is a  köztelevízióból meríti a világ magyarázatát. A rontott szavazatoknál vagy kiegészítő rajzoknál a teljes értetlenségé volt a hang. A városi értelmiség, a nagypolitika tétjei, szempontjai annyira távoliak és annyira a fideszista interpretáción keresztül  jelennek meg, hogy esély sincs más szempontok felhozására. A kormánypárt rájött hogyan tudja a vidéki  lakosság múltjából felmorajló sérelmeket működtetni. A szívem szorult el az elszigeteltség, a helyi élet méltatlansága, a városi szolgáltatásba messziről fáradságosan beszolgáló életmód állandóságán. A drágaság, a külföldön élő gyerekek a rossz egészségügy fontos élmény de valahogy nem kapcsolódik össze a rosszul működő intézményekkel, csak Brüsszellel. Ha elfogadjuk Sloterdijk fogalmát a thümotikus késztetést, akkor itt ez módszeresen és egyre ügyesebben csatornázódik be a fidesz alá. Csak éppen ez nem valami forradalmi hév, hanem sértettség, traumák, a nadrágos emberek árulása több mint évszázada. Andrásfalvi Bertalan sokat beszélt erről a társadalmi szakadékról, itt én ezt most nem tudom pontosítani. A lényeg hogy se a pártocskák pattogása, se városi értelmiség óvatos segítő szándéka nem ér szart se. Az ellenzék erőforrásait folyamatosan elszívó állampárt a vidék  végtelenül cinikus megdolgozására fordítja  erőit,  egyszerű kommunikációs  mátrixot létrehozva,  és a vidék főleg  szomorú érzelmi dinamikáját mind kisebb erőbefektetéssel egyre precízebben tudja hintáztatni.

Ez persze indulatképzéssel , a nyugattal és a városi értelmiséggel ellenséges hangoltságot jelent, amit még bőven lehet fokozni. Biztos nem ilyen egyszerű, de ma kb. ezt meg is fogalmazták nekem a bizottság tagjai. Ez a pozíció és folyamat valódi vidékpolitika nélkül óriási társadalmi kataklizmával is járhat. Amennyiben a társadalom ellenzéki része nem kezd folyamatos és áldozatos aktivista munkába, ami tartós jelenlétet, párbeszédkísérletet jelent, ez a nyelvi, kulturális szakadék tovább nő, miközben az állampárt megfogható értelmezhető gesztusokat tesz. (A wc pipec és tágas volt.) A közmédia  kisajátítása stratégiai jelentőségű, amit a pártok  leszarták és Hadházyt egyedül hagyták a tv ügyével. Azt hiszem oroszabb társadalom vagyunk , mint azt gondoltuk még pár hete. Annak minden baljós következményével együtt. Ennek megváltoztatása a generációm feladata is lett volna, én személy szerint  szinte semmire sem jutottam ezzel. Persze majd itt élünk meg hazugság  és k európa. De a fidesz hívő is tele van fájdalommal, meg nem értéssel, félelemmel. És ismét csak rápakolódik erre. Fokozva a feszültségeket, megosztottságot, párhuzamos tudatvilágokat. Ez most szomorúan hangzik de  végül is egy ilyen helyzetben is volt 30 % ellenzék és egy kis faluban is volt 12 kutyapártos szavazat! A Megoldást  nulla ember vette be."

"Napközben volt idő beszélgetni a helyiekkel. Kérdeztem hol dolgoznak az ottaniak, bejárnak-e Mátészalkára, Fehérgyarmatra, esetleg Nyíregyházára? Mondták, hogy nem, a többség közmunkás. Ugyanakkor az egyik helyi mezőgazdasági vállalkozó szerint a legnagyobb gond a munkaerőhiány. Pontosabban az, hogy akinek nincs munkája, annak képzettsége sincs. Egy jó traktorost találni olyan mint megütni a lottó ötöst. Kérdeztem, miért nem hoznak Ukrajnából vendégmunkást. Azért nem, mondta, mert azok ide nem akarnak jönni. Ha átjönnek a határon (nem a mostani háborús állapotokról beszélünk), többnyire mennének tovább Nyugat Európába, de még Csehország és Lengyelország és népszerűbb az ukrán munkát keresők számára mint nálunk maradni.

A választók nagy része idős korú és koránál jóval idősebbnek kinéző, nem jó fizikai és egészségügyi állapotban. A fiatal szavazók aránya nagyon csekély. Úgy tűnik azok, akik tehették odébbálltak. Sok az üres, elhagyatott ház a faluban.

Mozgóurnázás közben néhány lakóházba is eljutottam. Szomorú állapotokat láttam. Felújítatlan, régi, elhanyagolt épületek, még akkor is, ha belül minden tiszta, rendes. Lapos képernyős TV szinte mindenütt és be is kapcsolva, de inkább Izaura és más filmcsatornák, mint MTV, legalábbis délután.

A faluban erős az egymással való szolidaritás, egymás segítése, de külföldiekkel szemben bezárkózónak tűntek nekem az ottaniak.

A falu több mint 70%-a a FIDESZ-re voksolt. A népszavazási kérdéseket sokan nem is értették meg, de abban egyetértettek, hogy “hagyják békén a pulyákat”, így aztán a nagy többség nemmel szavazott a feltett kérdésekre. Hogy ki és miért akarná bántani a gyerekeket, az fel sem merült.

A szavazatszámláló bizottságban példás volt az együttműködés. Én ott helyben a választást tisztának láttam.

Ma olvasok néhány posztot “ezek a magyar szavazók” tartalommal. Azt hiszem nem megítélni kellene őket, hanem megtalálni hozzájuk a hangot. Úgy gondolom ezek az emberek mindenekelőtt a biztonságra, a gondoskodására vágynak, szeretnék nem elveszíteni, veszélyben látni azt a keveset, amilyük van. Azok a kérdések, amelyek sok budapestit foglalkoztatnak, mint például, jogállam, EU, euró, demokrácia, sajtószabadság, korrupció nem sok hangsúlyt kapnak arrafelé. Az ukrán-orosz háború kapcsán is talán csak azt hallották meg, hogy a mi kormányunk békepárti. És ki akarná a békét veszélyben látni?

Ehhez a feladathoz kellene az ellenzéknek felnőni!"

"Ugyanezt tapasztaltam Balatontól délre azzal a különbséggel, hogy a házak és közintézmények között sok felújítottat is láttunk. Itt azért a közmunka nem volt érdemi arány, pedig mezőgazdasági túlsúlyú vidék ez szavazókör is. Viszont az emberek a földesurak és a pár érdemi munkáltató kiszolgáltatottjai, amit fehér és kék gallérral különböző szavakkal és mélységben elemeznek, de a jövőképet érdemben ez határozza meg. Kommunikációs csatorna nagyon kellene, de a hang nem csak politikai üzenet kell legyen, hanem helyi, megfogható, arccal megjelenő alternatíva is. Az önkormányzatiság kiüresítésével ilyen fojtogatóan kevés van."

"A választási eredmény nagyon szomorú végkifejletének alapja nyilvánvalóan egyrészt a hazug propaganda, de ez csak egy része. Az orbáni fétis lényege abban áll, hogy itt a fidesz-imázs abszolút fekszik az embereknek. Orbán a nép közül való hangadó figura. Olyan, mint a magyar nép apraja-nagyja. Pontosan tudja, mit kell mondani, amit itt meghallanak. Senki nem néz utána a hallottak igazságtartalmának, egyszerűen Orbán innen tökéletesnek látszik. Felfoghatatlan innen ez a "zagyva" szövetkezés az ellenzék részéről. Aki pedig valamelyest átlát a szitán, az a Jobbik helyébe lépett Mihazánkra voksolt. Sajnálhatja is a Jobbik, hogy szövetkezett.

De van valami, amit nehéz megragadni, leírni, amit mégis jól ismerek, és amin az ellenzék átsiklik. A magyar néplélek. Azt tapasztalom, hogy bizonyos baloldali ellenzéki gondolkodás számára a magyaros értékek áttetszőek. Jó példa erre, hogy bár remekül sikerült pozícionálni az ellenzéki március 15-ét a szabadságszobor alá és a szabadsághíd elé, eszük ágában nem volt bármilyen magyaros műsorszám beiktatására a kötelező talpramagyaron felül. Képesek voltak egy amerikai dalt magyarra fordítani, és azt kántáltatni velünk, és az ünnepség előtt-után fülsiketítő tuctuc zenei fel és levezetőt nyomatni. Mi aktivisták az MMM levéllistáján számtalanszor próbáltuk  jelezni, hogy muszáj lenne a magyar néplélekhez szólni, de tényleg azt látom, hogy az internacionalisták számára ez átlátszó. Remegek az idegességtől, mert tudom, hogy ez az egyik legfőbb oka a bukásnak. Az egyik MMM-es vezető (pedig az MMM még mindig a jobboltalt, a nemzeti érzületet képviseli az ellenzéken belül) azt válaszolta arra a felvetésünkre, hogy szólaljon meg népdal a március 15-i rendezvényen, hogy nem érti, erre miért lenne szükség, hiszen a családjának a zenei ízlése is vegyes, ő a jazz-t, felesége az operát, a gyereke a rock-ot szereti... Erre azt írtam vissza neki, hogy nekem a legnagyobb kedvencem Kayhan Kalhor, de ennek mi köze március 15-höz??!! 

...

A magyar néplélek óriási erő. Ezt ismerte fel Orbán. Ez a zsenije lényege. Melyre a baloldaliak vakok. Soha a büdös életben nem támogattam Orbánt, mert egy álszent számító, mert a zsenije ördögi. De vitathatatlan, hogy felismerte, és áthatóan átitatta a politikáját ezzel.

Ki érti ezt? A borzasztó szomorúságom abban gyökerezik, hogy vagy vannak a Fidesz-szavazók, akik a néplélekre áhítozva magukba szívják az álszentség mérgét, és vannak az internacionalisták, akiknek nem fontos a néplélek. Ki az aki látja ezt?! Ismerek néhány embert, de nagyon keveset.

Én a megújulás lehetőségét a magyar néplélek tiszta ápolásában és támogatásában látnám. Egy olyan erőben, ami az európaiság mellett (demokrácia, asszertivitásra nevelő oktatás, holisztikus egészségügyi szemlélet) nagy hangsúlyt fektet a népi értékekre, hagyományokra, rítusokra minden szinten. A gyökértelenségben nincsen erő."

Félreértés ne essék, szó nincs róla, hogy feltétel nélkül elfogadnék minden véleményt és következtetést a fentiek közül, de a Belváros biztonságából legfeljebb azt találgathatjuk, hogy mit szúrt el az ellenzék. Nem mintha persze ahhoz nem lenne elég muníciónk, hiszen mégis csak az történt, hogy a Fidesz az urnákhoz tudta vinni a már megszokott szavazóbázisát, miközben az ellenzék kitartó munkával elvesztett majdnem egymilliót a saját támogatói közül. De hogy a Fidesz hogyan söpri be az ország szavazóköreinek egyre meghatározóbb többségét, az vélhetően tényleg csak a helyszínen járva érthető meg pontosan." (Oszkó Péter)