h i r d e t é s

Pár gondolat...

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Pár gondolat...

2018. április 11. - 09:23

 

Sokat gondolkodtam rajta, írjak-e ide, de aztán arra jutottam, igen. Sokan ismernek, ki ilyen szempontból, ki olyanból. És néha kell tiszta helyzeteket teremteni.

Legelőször is GRATULÁLOK A GYŐZTESNEK a 2018-as országgyűlési választások alkalmából - noha az eredménynek nem örülök. De ez van, a választók ezt szerették volna, most ez jött be (az ilyen tömegű választási csalásban meg nem hiszek!). Bejött az elmúlt 3 évben, és (lehet), bejön még újabb háromban (vagy tízben, ki tudja).

A továbbiakban viszont személyes gondolatok. Akármi is legyen, történjék, én mindig meg fogok maradni konzervatív liberálisnak. Akinek fontosak a hagyományok, az alkotmányosság (ami fékek és ellensúlyok rendszerét jelenti, nem pedig pártkatonák pozícióba ültetését), a polgári szabadságjogok, az egyén szabadságjogai (bizony, még a melegek jogai is!), a vállalkozás szabadsága (amikor a tehetség, és nem a lojalitás dönt a sikerben). Fontos a sajtó szabadsága, ahol a média (egy része) valóban közszolgálati, és a sajtó piaci alapokon működik (nem pedig strómanok és baráti vállalkozók falják fel állami pénzeken). Nem hazugsággyár (legyen akár kormánypárti, akár ellenzéki), és egészséges egyensúly van a "kormánypárti" és "ellenzéki" médiumok között - hogy mindenki széleskörűen tájékozódhasson. (És nem, a blogok számomra nem sajtótermékek, úgyhogy ne soroljuk őket egyik "oldalhoz" se!).

Konzervatív liberális vagyok, mert fontos a vallásszabadság - és az egyházak szabadsága is. Ahol nem létezik a "trón és oltár szövetsége", az egyhá(ak) nem a politika "szolgálólányai". Ha nem is nagyon gyakorlom a vallást, de vallom a keresztény értékrendet, a szeretetet, a megbocsátást, az elfogadást.

Számomra ezt nem egy párthoz való hűség, vagy annak hangoztatása jelenti, főleg nem azt, amikor fröcsögve gyűlölködik (patkányozik, férgez, lenéz), félelmet gerjeszt és propagandát terjeszt a magát "kereszténynek" valló ember (legyen pap, szerzetes, politikus vagy "átlagember).
Konzervatív liberális vagyok, mert meghallgatom a másik ember véleményét - és szeretném, ha ő is meghallgatna engem. Számomra fontos, ha nem is vagyunk egy véleményen, de tiszteljük a másikét. Ne "megtéríteni" akarjuk - vagy ne eltaposni! Aki nem így irányul felém, ahhoz viszont semmi közöm.

Konzervatív liberális vagyok, mert vallom az európai örökséget, az európai kultúra és politika által elért eredményeket. Vallom, hogy sorsunk a Nyugathoz köt - Keletről mást nem kaptunk csak pusztítást (török, tatár, szovjet - sorolhatnánk). Hogy minden hibája ellenére (és sok megbocsáthatatlan hibája is van!) még mindig élhetőbb ez a világ, mint a másik.

Én nem tervezem, hogy emigrálok, nem vonulok passzív ellenállásba és nyalogatom a sebeimet. Én nem a migrációtól szeretnék rettegni (a kormány dolga, hogy oldja meg, minél kevesebb macerával), én azt szeretném, hogy a gyerekeim ne heti 45 órát töltsenek tanulással az iskolában (és tudásuk hasznos legyen!), a tanárok ne 50-et tanítással és brutális papírmunkával nevetséges bérért (az életpályamodell nem úgy működik, ahogy azt sokan gondolnák - pénzben meg főleg nem!). Hiszen az ő kezükben van a jövő! Azt szeretném, hogy kórházakba ne féljen az ember bemenni, ha beteg, és legyen elég lelkes orvos és ápolónő.

A bíróságon ne attól rettegjünk, hogy a Hatalom lenyom minket bármiért - ahogy rendőrtől, katonától sem.

Azt szeretném, hogy tisztességes munkából meg lehessen élni és ne kelljen ügyeskedni. Hogy ne a "megoldjuk okosba" országa maradjunk.

Nem tudom, mit hoz a holnap - de a fentieket szeretném. Egy valóban élhető, országot, ahol jó otthon lenni.

Ahol nem "lenyomni", megsemmisíteni akarjuk a tőlünk másként gondolkodókat, és propagandára nem még durvább propagandával válaszolunk. Ahol nem az "összehasonlító táblázatok" és a "rosszabbul/jobban élünk", a "kisebbik rossz" és a "legalább nem azok vannak hatalmon" a mérvadó. Ha nem állandóan a múltba (finnugor vagy török,Trianon, holokauszt, ki volt a nagyobb kommunista), hanem végre a jövőbe tekintenénk.

Szeretném, ha sokan tennénk ezért. Mert, ha mindenki besértődik, akinek most nem teljesült az álma (és sandán néz arra, akinek meg teljesült), ha mindenki elmegy külföldre, aki tudna tenni és tehetne is, akkor senki sem marad, aki felépítse unokáink országát - és akkor tényleg száz év múlva már csak könyvekben fognak ránk, magyarokra emlékezni.

Szóval srácok, így a nagy kérdés: mi lesz akkor holnap? Mi lesz a mi történetünk a jövőre?

 

A szerző Soós Tibor, a gimnáziumi történelem tanárom
Kép: Soós Tibor / Facebook


 

h i r d e t é s