A Klapka Vigadó falán elhelyezett Széchenyi-dombormű előtt összegyűlt emlékezők között jelen voltak a budapesti Széchenyi Társaság képviselői, civil és társadalmi szervezetek képviselői, Révkomárom polgármestere és önkormányzati képviselői, valamint Gróf Széchenyi István leszármazottai: Széchenyi Géza dédunoka feleségével és Széchenyi Lili, az ükunoka is.

Széchenyi Lili, Széchenyi Géza és felesége, illetve Mózes Endre. Fotó: Szalai Erika

A megemlékezésen Boráros Imre Kossuth-díjas színművész Gágyor József Ima világosságért című versét szavalta el, majd beszédet mondott Mózes Endre és Tarics Péter is.

Ünnepi beszédében Mózes Endre, a Széchenyi Társulás elnökségi tagja kiemelte, hogy 1860. április 8-án egy olyan géniusz élete ért talányos véget, akinek gondolatai, világlátása, életpéldája nemcsak saját korában, nemcsak a mi korunkban, de még évszázadokon keresztül is időszerű lesz. Azt a Széchenyit idézte fel, aki kereste, megtalálta hivatását és kitartott mellette haláláig.

LÉPJÜNK KI ÖNZÉSÜNK, HITETLENSÉGÜNK, ERKÖLCSTELENSÉGÜNK SZORÍTÁSÁBÓL

Mózes Endre a Felvidék.Ma-nak nyilatkozva elmondta, hogy Széchenyi halálának évfordulóján az életművére emlékezünk: Széchenyi küldetésére, a küldetésének megálmodására, a munkára, amit ezért a küldetésért végzett, sokszor akár saját meggyőződése ellenére is. „Tudta a kötelességét és végezte is azt. Számunkra üzenete elsősorban az, hogy meg kell keresnünk a magunk dolgát és a hozzá való eszközöket, a hozzá kapcsolódó társakat és végig kell csinálnunk – eltekintve önös érdekeinktől. Ki kell lépünk önzésünk, hitetlenségünk, erkölcstelenségünk szorításából ”- vélekedett a magyar-történelem szakos tanár.

Mózes Endre, a Széchenyi Társulás elnökségi tagja. Fotó: Szalai Erika

KOSSUTH VAGY SZÉCHENYI? NEM KELL VÁLASZTANUNK

Tarics Péter, a komáromi Széchenyi István Polgári Társulás alapító elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy a Kossuth vagy Széchenyi dilemma ma már nem állja meg a helyét. Nem kell választanunk a két személy között.

„Egyre többen valljuk a Kárpát-medencében, hogy e két történelmi személyiség politikai, gazdasági programját együttesen nézve, olvasva, kutatva ismerjük és értjük meg igazán a reformkori Magyarország felemelkedési programját” – mondta el a Felvidék. Ma-nak.

KOSSUTH ÉS SZÉCHENYI KÖZÖS JELSZAVAI: HAZA ÉS NEMZET

„Nem az önérdek, nem a pénz, nem a hatalom és nem az önmegvalósítás és beteges karrierizmus vezette a két politikust. Többször vitáztak egymással, de ezt nem a másik bemocskolásával tették. A tisztességes vitát kell megtanulnunk tőlük: azt, hogyan kell lefojtatni a politikai vitát a tervek, a konkrét programok kihangsúlyozásával” – vélekedett Tarics.

SZÉCHENYI – EMLÉKEZET MA: ÉLETE ÜZENET POLITIKUSAINKNAK

„Gróf Széchenyi Istvánra nemcsak emlékezni kell, koszorúzni kell, de elsősorban üzeneteket, küldetéseket kell megfogalmaznunk a magunk, felvidéki magyarok számára. Sokat tanulhatunk tőle a mai politikai, társadalmi és civil életben is” – állítja Tarics.

Tetteivel – az Akadémia létrehozása, a Lánchíd terveinek kidolgozása, az Al-Duna szabályozása, a gőzhajózás, a hengermalom, a vasútépítés, a lótenyésztés és a lóversenyek elindítása – olyan korszakalkotó műveket alkotott az 1823 és 1848 közötti években, amelynek eredményeképpen Kossuth Lajossal és Batthány Lajossal egy kormányban volt közlekedési miniszter – mondta Tarics Péter.

Tarics Péter, a Széchenyi Társulás elnöke. Fotó: Szalai Erika

„A mai magyar politikai élet példát vehet róla: a politikusaink úgy legyenek politikusok, hogy előtte letesznek valamit az asztalra, és nem fordítva” – hangsúlyozta a Széchenyi Társulás elnöke.

Az ünnepi megemlékezést követően a jelenlévők elhelyezték koszorúikat, virágaikat a komáromi Széchenyi-dombormű előtt.

felvidek.ma