"És nem is nevezek meg benne egyetlen pártot vagy politikust sem, akiről a választás kapcsán persze lehetne beszélni. Én inkább egy jelenségről akarok írni, mert tényleg érdekel, hogy az egyesült ellenzék mit nem csinált jól, hogy megtanulja legközelebb mit csináljon majd másképpen. Tehát konstruktív szeretnék lenni. Amiről írok, az legfőképpen pszichológia és abból a tapasztalatból származik, amit az egyházi keretek között bántalmazott áldozatokat meghallgatva szereztem. Ugyanis az ellenzéki szavazók lelkiállapota szerintem nagyon hasonlít a bántalmazottakéhoz. Miért?

Mert az orbáni rezsim (NER) és az iszonyú erősre felépített propagandagépezet 12 éve bántalmazza az ellenzéki embereket. Nem meggyőzni akarja őket, hanem megfélemlíteni, megtörni. Elvenni tőlük mindent, amijük csak van. Ellenségképet kreált belőlük is. Üldözi őket. Ha vállalkozók, akkor a NER megpróbálja tönkre tenni őket vagy simán erőszakkal elveszik az általuk felépített üzleteket, cégeket. Ha tanárok, akkor már annyira rettegnek, hogy még a Fb-on sem mernek lájkolni egyetlen kormánykritikus cikket sem, mert attól félnek, hogy másnap kirúgják őket. Ha az aljas módon céltáblává tett embercsoportok közé tartoznak, pl. LMBT-közösséghez, akkor számukra minden egyes kormányzati nyilatkozat pl. a népszavazás brutálisan traumatizáló. Hála az emberek józan eszének, hogy ez utóbbit sikerült visszavernünk! És persze sorolhatnék még rengeteg olyan társadalmi csoportot, akiknek létezését napi szinten támadja a diktatúra. Még pedig a kereszténység nevében!!!

Vagyis egy olyan politikát alkalmazva, ami a kereszténységet politikai fegyverként használja, azt teljesen kiforgatva, az egyházakat pedig – tisztelet a kivételnek – prostituálva, szolgává téve. Még az alkotmányt is – ami pedig elvileg egy szekuláris állam alaptörvénye – teletömték bibliai vagy vallási alapú érveléssel. Ez különösen akkor fájó, amikor emberek méltóságát tiporja a földbe és fosztja meg alapvető emberi jogaiktól az alaptörvény. Hosszan sorolhatnám még a példákat, nem is lenne vége.

Vagyis a 12 éve kormányon levő diktatúra a kereszténységet – a valódit, ami a szeretetről és az elfogadásról, a megtört, üldözött és nélkülöző embertársaink felemeléséről szól – megfosztotta a saját lényegétől. Mivel pedig az egyházak nem álltak ellen, illetve egyre inkább feladták az ellenállást – megint csak tisztelet a hősöknek, akik kitartanak! – az emberek fejében az a kép alakult ki, hogy amiről a magyar kormány és az ócska bérfirkászaik, meg a fizetett trollhadseregük beszél: az a kereszténység! Vagyis valami olyasmi, ami a kirekesztés, a jogfosztás, a gyűlölködés melegágya, ami támogatja a demokrácia teljes leépítését és ami szembemegy mindazzal, amit európaiságnak nevezünk. Vagy nem ezt gondolják az emberek az egyházakról? Minél inkább távol állnak tőle, annál inkább ezt érzik és joggal!

Na most, ha tényleg ez a helyzet, akkor az van, hogy ha az emberek ellenzéki oldalon is a keresztény szlogeneket hallják, még akkor, ha a köntös teljesen más, ez ugyanúgy rányúl azokra a traumapontokra, amit a kormány okozott. Rányúl a fájó traumákra, a veszteségekre és ez ég, sajog. Lehet persze bizonygatni, hogy létezik másfajta kereszténység is – pont én mondom ezt??? – de zsigeri szinten ezt az emberek nem fogják elhinni. Sőt irritálni fogja őket minden egyes kimondott szó, kimondott gondolat.

Én azt érzem, hogy annyira kiüresítették és megbecstelenítették az elmúlt 12 évben a következő szavakat: kereszténység, egyház, Jézus, keresztény értékek, mise, hogy én például már nem is bírom használni őket. Jézust, aki számomra a Mester, már csak Mesternek hívom. Ha azok a keresztények, akik torkuk szakadtából azt ordítozzák leuralva a teljes médiát és azt tolva mindenhonnan, hogy ők a keresztények, akkkor én már azt sem mondom magamra ki szívesen, hogy keresztény vagyok. Inkább azt mondom, hogy a Mester követője próbálok lenni. Szóval szerintem nehéz ez. Vagy csak én érzem így?

Sokan mondták nekem, hogy ők nem hívők és őket az egyesült ellenzék kampánya nem tudta megszólítani, mert nem beszélt hozzájuk. Sokan azt is mondták, hogy olyan volt ez, mint Orbán 2.0 vagy mint Orbán fasizmus nélkül. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy valaha is győztes stratégia lehetne ennek a teljes ellenkezője. A nyíltan keresztényellenes, „hintsük be az egyházakat sóval” retorika. Mert az is egy olyan szélsőség, ami megint csak nem európai és nem a társadalmi megbékéléshez vezet és amivel választást szerintem nem lehet nyerni soha.

Ti ezt, hogy éltétek meg? Tényleg érdekelne!" (Perintfalvi Rita)