A fiatal, udvarias katonák mögött felsejlett a tranzit fehér és tágas tere, ahol kiválóan lehet relaxálni, és olykor aludni is a kényelmes nyugágyakban. Mielőtt azonban kiléptem volna a tranzitba, az ajtó mellett egy idézet fogadott, mellette egy szakállas, középkorú, őszbe hajló, ötvenes éveiben járó, katonai uniformisban feszítő férfi arca virított. Mivel fotózni ilyen helyen nem lehet, csak nagyjából tudom visszaidézni a szöveg tartalmát: nagyjából az „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk” mottóra rímelt. Azután még jó pár alkalommal láttam ugyanott ugyanazt a fotót és szöveget. Qászem Szolejmání, az Iráni Forradalmi Gárda Jeruzsálem (Qudsz) Hadtestének parancsnokát ábrázolta. 

Aligha véletlen, hogy az Iránból kilépőket Qászem Szolejmání portréja és üzenete búcsúztatja a teheráni reptéren. A két napja meggyilkolt iráni vezérőrnagy több volt katonai vezetőnél, szinte egymaga testesítette meg az elmúlt évtizedek iráni közel-keleti külpolitikáját. Szolejmání egyszemélyben volt stratéga, harctéren edződött irak-iráni puritán harcos, a Földközi-tengerig terjedő, iráni vezetésű síita félhold eszméjének gyakorlati megvalósítója, az ISIS-t Irakban szétverő iráni hadvezér, a modern közösségi médiát is jól ismerő iráni forradalmi ikon, aki hol a szíriai fronton mosolyogva szelfizik milicistái körében, hol meg amerikai diplomatákkal tárgyal (igen, jól olvasták: amerikai), és Vlagyimir Putyinnal egyeztet Bagdadban vagy Moszkvában. De ő az az ember, aki 2018 őszén meggyőzte a kurdokat Észak-Irakban arról, hogy a függetlenségi deklarációjuk talán mégsem annyira jó ötlet.

SZERÉNY KEZDETEK

A KERMÁNI PISZTÁCIAFARMTÓL A KOMMANDÓS SIKEREKIG AZ IRAK-IRÁNI HÁBORÚBAN

Szolejmání életrajzának minden eleme tökéletes a mítoszteremtéshez. A szerény kezdetek után bátorságával és tehetségével kiemelkedő katona, aki csakhamar kitűnik átlagosnál magasabb intelligenciájával. Szolejmání 1957-ben született egy szegény és mélyen vallásos, sokgyermekes iráni pisztáciatermelő családban, egy vidéki iráni faluban Kermán tartományban, amely mindmáig Irán egyik legszegényebb tartományának számít, relatíve közel az afgán és a pakisztáni határhoz. A fiatalember Kermánban járt középiskolába, ám idejét jobbára karateedzésekkel és alkalmi munkákkal töltötte Kermánban, és emellett őszinte rajongója volt a síita forradalmi eszméknek. Önkéntesként azonnal csatlakozott az 1979-es iszlám forradalomhoz, és 1979 őszétől már a nem sokkal korábban létrejött Iráni Forradalmi Gárdában Északnyugat-Iránban találjuk Szolejmánít az ottani kurdellenes hadműveletek önkénteseként. 

De Qászem Szolejmání nevét az irak-iráni háborúban ismerték meg igazán Iránban 1980 és 1988 között. A még mindig csak húszas éveiben járó, magát a forradalom gyermekének tartó fiatalember több vakmerő akcióval hívta magára fel a figyelmet. Elsőként a saját Kermán tartománybeli földijeiből szervezett brigádjával ért el sikereket a fronton, később pedig az irak-iráni front délnyugati részén, a nehezen járható mocsaras területeken vívott ki katonai elismerést, mint például az 1982-es Fath al-Mobín hadműveletekben való sikereiért, amely művelettel sikerült Irán déli részéről kiszorítani az irakiakat. Eredetileg csak két hétre vonult be, de Szolejmání végigharcolta az irak-iráni háború, s fokozatosan emelkedett a csillaga. Személyes vakmerőségén túl már ekkor feltűnt, hogy mélyen a frontvonalak mögött képes volt operálni és jó kapcsolatokat kialakítani a Szaddám Husszein-ellenes iraki kurd és iraki síita milíciákkal, mely kapcsolatai később is igen jól jöttek neki.

Forrás: transindex.ro

A JERUZSÁLEM HADTEST ÉLÉN

A háború után Szolejmání visszatért Kermánba, és idejét egy ideig helyi drogcsempészekkel vívott csetepatékkal töltötte, de az iráni teokratikus rendszer ökleként ismert Forradalmi Gárda ennél messze fontosabb szerepet szánt Hádzs Qászemnek. A ’90-es években Szolejmání már az Iráni Forradalmi Gárda egyik vezetőjének számított, ebbéli minőségében valamikor 1998 elején Szolejmání lett a Forradalmi Gárda elitegységeként ismert Jeruzsálem Hadtest (Szepáh-e Qodsz) vezetője. 

Az iráni modern katonai rendszeren belül a maximum húszezer főre becsült Jeruzsálem Hadtest felelős a nem konvencionális hadviselésért, a legtöbb Irán határain kívül végzett diverzáns akcióért, és erősen fejlett a kiberrészlege is; az egység minden tekintetben az iráni haderő elitosztagának számít. Szolejmáni ebbéli minőségében egy Afganisztántól Libanonig terjedő, jól működő hálózatot épített fel, de az Hadtest jelenléte ismert volt Európában, Dél-Amerikában, Indiában és az arab világ szubszaharai, jemeni területein is. Persze Szolejmání szerepét és sikerét megkönnyítették olyan tendenciák is, mint 2001-ben a tálib rendszer bukása Afganisztánban vagy 2003-ban Szaddám Huszein veresége Irakban az USA ellen.

Mindezen események alatt Szolejmání – erősen úgy fest – kulcsszerepet játszott az amerikaiakkal és más regionális szereplőkkel kötött dealekben, egyik erőssége ugyanis a hallatlan rugalmassága volt, képes volt bárkivel alkukat kötni. Ha kellett, akkor a tálibokkal, máskor az amerikaiakkal. De legnagyobb sikere mégis egy olyan hálózat felállítása volt, melyben Szolejmání vezetésével Irán-barát milíciák, politikai pártok, formációk születtek meg Afganisztántól Libanonig. Becslések szerint nagyjából egytucatnyi olyan szervezetről van szó, amelyek Szolejmání ernyője alatt Irán-barátinak tekinthető érdekeket képviseltek: Ahmad Sáh Masz’úd, afgán hadúr csoportja, vagy a jemeni húthík, az iraki Badr és Kataib Hezbollah síita milíciák, a libanoni Hezbollah, a szíriai afgán dandárok (Zejnábijún és Fátimijjún) csak a legemlékezetesebb és legsikeresebb formációk voltak, amelyek élvezték és élvezik Szolejmání, és általában az iráni vezetés politikai, katonai támogatását. Persze, erre mondhatjuk azt, hogy másnak is vannak szövetségesei a Közel-Keleten, ugyanakkor Szolejmání figyelemreméltó hatékonysággal szőtte a hálózat szálait. 

Az őt tisztelők szerint sikere egyik tényezője – mellyel kiemelkedett kortársai közül – személyes varázsa, puritánsága és közvetlensége volt, még idősebb korában is szívesen járta a frontot, hírek szerint sosem viselt golyóálló mellényt, és előszeretettel mutatkozott övéi között kiélezett helyzetekben, mint például a 2006-os libanoni Izrael–Hezbollah összecsapás, a 2014 után az ISIS ellen indított iraki offenzíva, vagy a 2015 utáni iráni fellépés Szíriában. Nyilván ez Szolejmání iraki–iráni háborús tapasztalatából eredt. Mindezen helyeken személyes jelenléte lelkesítette a híveit, de egyben kifejezte azt is, amit fennen hangoztatott: „Mi nem vagyunk olyanok, mint az amerikaiak, akik elhagyják barátaikat”.

Meg kell jegyezni, hogy mindehhez Szolejmání erős vizuális propagandát is folytatott, ilyen elhíresült kép az iraki kurd milicistával készült fotója az ISIS-elleni offenzíva idején, vagy a diadalmas hadvezér mosolygós fényképe Szíriából 2016-ból. Mindez bátorítás volt híveinek, és egyben üzenet is ellenfeleinek. Azon ellenfeleinek, akik körében is övezte bizonyos mértékű tisztelet Szolejmánít. Meir Dagan, a Moszad egykori főnöke 2007 körül katonai zseninek titulálta egy nyilatkozatában Szolejmánít, máshol pedig ironikusan „nagyon jó barátjá”-nak nevezte, összességében a kevés olyan muszlim stratégának, aki a másik oldalon minőséget képviselt az izraeli titkosszolgálat szemében. De Szolejmání híre és befolyása az európai szolgálatok előtt is jól ismert volt. Ugyanakkor Szolejmání sem volt sebezhetetlen, hiszen jó ideje lehallgatták, pont Dagan pletykált arról anno, hogy a négygyerekes családapa Szolejmánít telefonjai alapján mennyire aggasztja, hogy egyik lánya Malajziában él védtelenül.

Forrás: transindex.ro

TÖBB MINT KÉMFŐNÖK

Ami azonban kiemeli Qászem Szolejmánít a modern közel-keleti legendás titkosszolgálati vezetők, az egyiptomi Khaled Fawzy, az izraeli Meir Dagan köréből, az a Jeruzsálem Hadtest vezetésén túlnövő politikai befolyása volt. Szolejmání az általa felállított és működtetett szervezeti hálóval ugyanis akarva-akaratlanul politikai tényezővé vált Iránban, és az országon kívül is. Nem tudjuk, hogy ezt mennyire ambicionálta személyesen, mivel visszaemlékezéseket nem írt, interjúkat fényévente adott, ezáltal sikeresen fenntartva az őt körbeölelő misztikumot. Hírlik, hogy mindenhova bejárása volt az iráni politikai életben, egyszerre volt jóban Khámeneí iráni legfelsőbb vallási vezetővel és Zaríf külügyminiszterrel is, meg úgy általában Iránban mindenkivel, miközben ismert volt az is, hogy mélyen lenézi a politikusokat. Arra is volt példa, hogy meghekkelte a hivatalos iráni politikát, amikor 2019 elején Zaríf iráni külügyminisztert megkerülve ő intézte el az általa a hatalomba visszasegített Bassár al-Aszad teheráni látogatását, amelyért az eseményből kihagyott iráni külügyminiszter, Zaríf első lendületből lemondott (aztán persze visszakozott). 2016-ben arról pletykáltak az iráni sajtóban és blogokon, hogy Szolejmání konzervatív jelöltként indul a 2017-es iráni elnökválasztásokon, de a politikusokról lesújtó véleménnyel bíró Szolejmání gyorsan lehűtötte lelkes híveit. 

Szolejmání nemzetközi befolyása szerintem 2006 után emelkedett meredeken, amikor Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnöksége alatt ismét kiéleződött Irán és a Nyugat viszonyrendszere. 2003 óta Szolejmání folyamatosan jelen volt az iraki politikai életben, Núrí al-Malikí korábbi iraki miniszterelnök hírek szerint Szolejmání kiválasztottja volt, de általában az iraki politikai erők Irán-barát síitái rendszeresen Szolejmánítól kaptak instrukciókat. 2006-ban Szolejmání koordinálta Libanonban a Hezbollah hadműveleteit az izraeliekkel szemben, 2014 után Szolejmání kiemelkedő – és húzzuk alá, pozitív – szerepet játszott az ISIS elleni iraki hadjáratokban. Némiképp ironikus, de például Tikrit, Szaddám Huszein szűkebb pátriájának ISIS alóli felszabadításában különösen jelentős érdemei voltak Szolejmánínak.

Ugyanakkor Szolejmání kulcsszerepet játszott Bassár al-Aszad megmentésében a szíriai polgárháborúban, kezdve a 2013-as általa vezényelt, ún. Quszajr offenzívától, el egészen a 2017–2018-as, Aleppó környéki hadműveletek személyes irányításáig. Az is ismert történet, hogy Szolejmánínak kulcsszerepe volt Moszkvában az oroszok és személyesen Putyin elnök meggyőzésében 2015 nyarán, hogy al-Aszad oldalán lépjenek be a szíriai háborúba.

Másfelől azonban Szíriában Szolejmání rengeteg ellenfelet is gyűjtött magának, és az utóbbi években a Golán-fennsík körüli iráni jelenléttel feltüzelte Izraelt, amely légicsapások százait hajtotta végre az Iráni Forradalmi Gárda Damaszkusztól délre fekvő állásai ellen. 2019 február elején, nagyjából az iráni iszlám forradalom évfordulójával egybeesve megjelent egy vélhetően iráni drón a Golán-fennsík izraeli része felett, melynek puszta jelenléte komoly indulatokat váltott ki izraeli oldalon. Szolejmání Szíriában túlbecsülte befolyását, túl sokat akart, s ez erősen visszaütött Iránra is, mint ahogy a Forradalmi Gárda ballisztikus rakétaprogramjának mohó és agresszív fejlesztése a 2015-ös JCPOA (The Joint Comprehensive Plan of Action, Irán és az „ötök” nukleáris megállapodása) után sem segített megteremteni a jóindulatot a nemzetközi térbe visszatérni kívánó Iránnal szemben. 

Szolejmánít az USA már 2007 óta folyamatosan szankciókkal sújtotta, terroristának tartotta. Elvileg jó évtizede el sem hagyhatta volna következmények nélkül Iránt, ám befolyása olyan komoly volt, hogy eddig senki sem kockáztatta a megölését, tartva a következményektől. Eddig.

Hogy 2020. január 3-án éjszaka a Damaszkuszból Bagdadba érkező Szolejmání pontosan mire készült, nem tudni. Van olyan változat, hogy egy iraki közvetítéssel zajló szaúdi–iráni alkudozásban vett volna részt iráni oldalról. Figyelemreméltó, hogy Szaúd-Arábia legalábbis nem éljenzett nyilvánosan Szolejmání megölése után. Hogy miért kellett meghalnia akkor most Szolejmánínak? Talán az amerikai követség elleni iraki síita milicisták minapi akciójáért (ne feledjük, amerikai republikánus körökben az 1979-es teheráni amerikai követség elfoglalása máig tartó heveny Irán-ellenességet vált ki), talán másért. Lesz egy amerikai elnökválasztás is idén, az éppen impeachment alatt álló Donald Trumpnak pedig egy ilyen kapitális trófea, mint Szolejmání – és általában a kardcsörtetés – jól jön amerikai törzsszavazói rétegében, amely szavazók – fogalmazzunk úgy – nem túl bonyolultak, és meglehetősen egyszerűen gondolkodnak az iszlám világról, Iránról és a Közel-Keletről.

Forrás: transindex.ro.

A SÍRON TÚL

Szolejmání halála után nem lehet megjósolni semmit sem – én nem spekulálnék semmiképpen. Hogy lesz valamilyen iráni válasz, hogy várhatók utórengések, afelől nincs kétség. De állami szinten Irán aligha vághat vissza egy kalandor akcióval, és e téren Oroszország, Kína és a nemzetközi közösség még józanabbik fele is óva inti, bármekkora is a düh az iráni állam és társadalom egyes köreiben. Ezzel együtt a Szolejmání-féle közel-keleti síita félhold területein most kétségtelenül magasabb a pulzusszáma mind Szolejmání híveinek, mind pedig az őt háborús bűnösnek tartóknak.

Szolejmání ikonikus figura volt hívei körében, ahogy egy nyugati forrás fogalmaz: Szolejmání a síitáknak egyszerre volt James Bond, Erwin Rommel és Lady Gaga keveréke, akiben az archaikus síita karizmatikus vezető szinte vallásos rajongása sajátosan keveredett a modern popkultúra és vizuális kommunikáció elemeivel.

Fontos tudni, hogy a modern tizenkettes síita iszlámban a mártír, a sahíd teóriája központi szerepet játszik. Sahídnak lenni nem azt jelenti, hogy meghalunk, hanem a legnemesebb dolog, amely egy tisztalelkű férfit érhet, hiszen eggyé válik a 680-as kerbelai csata igazságért elesett mártírjaival, Hoszein imámmal, Abo’l-Fazl Abbásszal és rokonaikkal. A kortárs tizenkettes síita iszlám igazságkeresésében, zsarnokölési vallási-politikai krédójában különösen fontos szerepet játszanak az olyan síiták körében népszerű személyek, mint Qászem Szolejmání, akik a – síiták szerint – egyfajta síita Dávidként harcoltak a nyugati Góliáttal szemben. Másfelől a tizenkettes síita iszlámban a karizmatikus vezető, a csalhatatlan vallási-politikai irányadó személy és lojális hívei máig újratermelődő mítoszának is tökéletesen megfelel Szolejmání alakja. Szolejmání inspirációs forrás, akinek a neve és portréja még sokáig ott lesz iráni és iraki utcákon, mecsetekben. Szunnita és nyugati ellenfelei szemében viszont veszélyes terrorista, a mai iráni politikai rendszer rossz szelleme volt, aki magas intelligenciáját rossz célokra kamatoztatta.

Nem is kérdés, hogy Szolejmání halálával az iráni vezetés kulcsembert veszített el a közel-keleti játszmákban. Az általa felépített Irán-barát milíciák mennyire tudják a jövőben betölteni mostanáig játszott szerepüket? – ezt még korai megmondani.

Ami Szolejmání kortárs örökségét illeti: Iránon kívül Szolejmání imázsa a sikeres nyugatellenes, egyben ISIS-ellenes síita vallási brandépítésről, a létező és megvalósítható síita közel-keleti egységről szólt eddig az Iránon kívül élő síiták szemében. Iránban pedig a népet védelmező honvédő iráni tábornok ő, akinek a virtuális térben is rengeteg rajongója akadt az iráni fiatalok között. Mindennek az alapját a „te is lehetsz hős, ahogy Szolejmání tábornok” -elv vagy „hogyan lehetünk USA-ellenes sikeres mastermindokká egy egyszerű kermáni pisztáciafarmról indulva”-gondolatfüzér adta a mai Iránban. Szolejmání saját egyéni katonai kiválóságán túl jól eladható termék is volt az olykor legitimációs nehézségekkel küzdő Forradalmi Gárda számára. Joviális, okos, nem korrupt! Puritán, jóképű katona (rengeteg női iráni rajongója volt a Mesternek – persze csak virtuálisan). Ez a termék áthajlik majd a nagy mártír kultuszába, amelyből még lehet építkezni – a következő hónapok, évek történései döntik el, hogy meddig. Szolejmání halálát Iránban remekül lehet az iráni nemzet elleni támadásnak bemutatni, amelyre Trump agresszív tweetjei szolgáltatják a muníciót, Irakban és a síita Félhold más területein pedig sikeresen lehet ismét USA-ellenes irányba terelni az utóbbi hónapokban egyre inkább Irán-kritikus közvéleményt.

Szolejmánít január 4-én és 5-én végighordozták élete és a tizenkettes síita iszlám főbb helyszínein: Bagdad, Nadzsaf, Kerbela, Ahváz, Mashad, Kermán és Teherán jelzik a forradalmár mártír útját, mindenhol hatalmas tömegek kísérik koporsóját, és Teheránban Irán első számú vallási-politikai vezetője, Alí Khámeneí prédikál a gyászszertartáson. A síita hagyományban a mártírtokról a negyvenedik napon (arba’ín) illik méltóképpen megemlékezni. Szolejmání halálának negyvenedik napja egybeesik az 1979-es iráni iszlám forradalom évfordulójával.

A szerző iranista, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem bölcsészkarának egyetemi docense. A cikkben szereplő fotókat a szerző készítette/ plakatmagany.transindex.ro