A Korán értelmezésében két világ létezik, de inkább két „világcsoport”, a láthatatlan, ’Alem al-Gheib ( الغيب عالم ,( fel nem fedezett világ, melyet titkok öveznek és a látható, ’Alem al-Shihada ( الشهادة عالم ), melyet az emberi agy befogni képes. Ebben a felfogásban a világ szó mindig többesszámban szerepel, így Allah (SWT) nem a világ, hanem a Világok Ura. Ura annak, ami Látható és annak, ami Láthatatlan. Ez a mai ember számára a racionális és az irracionális teret jelenti. Azt, amit emberi aggyal fel lehet fogni és azt, amit nem.

Fejlett civilizációnk egyik gyenge pontja a sok közül az, hogy mindent meg akar magyarázni. Rosszul fogalmaztam. Addig nem baj, hogy meg akar magyarázni mindent. Az a baj, hogy olyan dolgokat is meg akar magyarázni, melyekhez még nincs agya, azaz még nem áll készen! Kis agykapacitásába szorítja be az ismeretlen, irracionális világ dolgait, mi által egy zagyva, kusza valóságot fest arról, amit nem ismer, nem ismerhet. Saját apró kis racionális agykapacitásának, azaz racionális világának kereteit erőlteti rá az irracionális világra, saját törvényeinek szabályszerűségével képzeli annak működését, így az elfogadhatatlanná, nevetségessé válik számára, ezért végül egyszerűbb, ha nem létezőnek tekinti. Ezt a gondolkodási sablont aztán minden területre alkalmazza, így a jogban is. Szubjektív törvényeket hoz és e kreált jogszabályokba próbálja beletuszkolni a valóság sokkal nagyobb dimenziójának eseményeit. Az eredmény legjobb esetben is nevetséges.Amint a fizikai tér is tágul, megismeréssel az ismeretlen világ is tágul. Aki valóban felfedez, nem azt fedezi fel, hogy fogy a felfedezetlen terület, hanem ellenkezőleg, egyre több lesz.

Feltételezésekben hinni is más és bizonyságokban hinni is más. Majd a feltételezésekre utólag bizonyságot gyártani „tudomány” címszó alatt, ez valójában az, amit a ma embere tesz. Tudatunk még nem jutott túl az inkvizíciók korszakán. Ugyanabban a megrögzött kishitűségben élünk, ahol magunkon belül eretneknek tituláljuk azt, amit nem értünk, amire nincs agyunk. Képtelenek vagyunk széttárni karunkat és azt mondani, hogy itt a határ, innen Isten az úr, kérjük Őt, hogy nyissa meg a megismerés útját, oszlassa el a homályt, vonja félre a leplet az ismeretlen egy részletéről.

A hit történelmében Salamonnak (Szulejmán) adatott meg az, hogy a lepel egy darabja lehullt. Ő két dolgot kért Allahtól: bölcsességet és természetfeletti hatalmat. De belegondolva kérésébe azzal folytatta, hogy halálával ez a bölcsesség és hatalom ne szálljon másra! Ő Urának alázatos szolgája volt, tehát muszlim. Tudta, hogy ha más kezébe is ilyen hatalom kerül, az vissza fog élni vele.

Próbára tettük Salamont. Egy élettelen testet vetettünk trónjára, majd ő (Hozzánk) fordult. (Korán 38:34)

Az élettelen testet a trónján különbözőféleképpen értelmezik a kommentátorok. Ami a legjobban idevág, az ő földi hatalma, ami roppant nagy, de élettelen test volt mindaddig, míg Allah éltre nem keltette saját lelkével. Salamon teljes odaadással fordult Allahhoz és teljes hatalmát szolgálatába ajánlotta. Mindent elkövetett a bálványimádás gyökeres kiirtására. Salamon a Jeruzsálemi Templomot az Egy Igaz Isten imádatára emelte.

Mondta: Uram! Bocsájts meg nekem és ajándékozz meg egy olyan királysággal, mi senkire nem illik utánam. Mert bizony, Te vagy az Adakozó.

Egy olyan hatalmat két Urától, melyet nem használ érdemtelenül, de más utána biztos érdemtelenül használna, ezért azokra utána már ne legyen jó. Ilyen a természetfeletti erők feletti hatalom.

Allah olyan halatommal és kiváltsággal ruházta fel Salamont, melyet számba venni képtelenség lenne. Szabadon dönthetett, hogy ezt továbbadja, vagy visszatartja másoktól. Egy más ember számára hatalmas kísértést jelenthetett volna. Salamon Próféta volt, aki megállta, hogy nem él vissza természetfeletti hatalmával, de ezt már nem merte felelősséggel másra átruházni. Halála után földi királysága darabokra hullott, de neve örökre fennmaradt. Ami ennél is több, egy helyet kapott Allah közelében az idők végezetéig.

Salamonnak volt egy harmadik kérése is. Ez arról szólt, ha Allah hatalmából megépül a Templom (i.e. 960) és abba egy hívő őszintén imádkozik, ez annyira tisztítsa meg, mintha ma szülte volna őt az anyja. Nos, ez az idő nem jött még el. Nem csak azért, mert az ő templomát kétszer is földig rombolták (Nebukadnezár i.e. 587, Titusz i.sz. 70), hanem talán még nem született meg az a hívő, akinek erre igénye lenne.