Azt is látható, hogy ezek nem újszerű politikai elemek, hanem már korábban látott politikai minták ismétlődése, folytatása. Van azonban eltérés a mostani időszak és a 2014-es választások előtti egy év között. Egyelőre nincsen kommunikációs célú osztogatás.

A Policy Agenda azt vizsgálta meg, hogy mire lehet ennek kapcsán számítani. Választások előtt hagyományosan felmerül, hogy mennyire kell választási költségvetésre számítani, milyen osztogatásokba kezd a kormány.

Ugyanakkor önmagában néhány jóléti kiadás megemelése (nyugdíj, szociális támogatások) nem jelentenek egyértelmű győzelmet egy párt számára. Egyrészt a hatásuk is nehezen mérhető, hiszen kérdéses, hogy a választó egy családi pótlék emelést mennyire köt össze pár hónap múlva is a kormánnyal, vagy válik természetes, és neki járó dologgá. Másrészt ha egyszeri lépés, amelyet nem ágyaz meg a politikai kommunikáció, akkor értéktelen lesz politikai szempontból.

A 2014-es választások előtt a Fidesz a rezsicsökkentéssel alkotott egy önálló műfajt, ez a kommunikációs célú osztogatás volt. Nem is az összeg nagysága volt a jelentős, hanem a folyamatos tálalása. A konfliktustól kezdve a rendszeres időközönként bejelentett árcsökkentésen át, a havi számlában olvasható „politikai üzenetekig” minden megtalálható volt a termék mögött.

Fontos eleme volt tehát a multikkal (extraprofit elleni harc) szembeni küzdelem, az EU támadásainak a visszaverése, és az ellenzék támadása. De ezek csak részei voltak ennek az egész csomagnak. A legjava az az érzés volt, hogy pénzt ad az embereknek (miközben valójában csak otthagyta a pénzt, mivel lenyomta a havi fizetendő díj nagyságát).

Mai konfliktusok

A Fidesz most is megépítette a maga konfliktuspontjait hasonlóan 2013-hoz. Egyértelmű, hogy ő választotta ki az ellenfeleket (Soros, civilek, CEU, Brüsszel), a „fegyvernemet”, és a küzdelem tétjét, terepét. Ugyanakkor egyelőre ez maga a politikai termék. Bár egy olyan eszköz van a kezében, ami jól kommunikálható, sokszor elővehető, politikai akciók fűzhetőek rá (pl. nemzeti konzultáció), de nincsen benne az osztogatás, mint kulcselem.

Azaz a kommunikációs célú osztogatás várat magára. Ennek két oka lehet. Egyrészt a politikai innováció hiánya, mert azért nem terem minden bokorban egy rezsicsökkentés 2.0, ami bevethető lenne. A másik ok, hogy más a párttámogatottság most, mint négy évvel ezelőtt.

2013 első három hónapjában azért dolgozott a Fidesz, hogy elrugaszkodjon az előző év második felének mélypontjáról. Az összes közvélemény-kutatás átlaga szerint 2012 második felében a teljes lakosság körében 23,3 százalékon álltak, a rezsicsökkentés bejelentése, majd „működésbe” lépése 2013-ban 25,4 százalékra vitte fel az első negyedévben a támogatottságot, és ez folyamatosan növekedve elérte a választási győzelmet jelentő 28,6 százalékot. Ezzel szemben a mostani kutatások átlaga alapján 2017 első három hónapjában 29,5 százalékon áll a kormánypárt. Az ellenzék helyzete semmivel sem kedvezőbb most, mint négy évvel ezelőtt, azaz a Fideszben gondolhatják az, hogy semmi nem indokolja az osztogatás megkezdését.

Mi jöhet még?

Jelen helyzetben a Fidesz érdeke a 26-29 százalékos sávban tartani saját támogatottságát a teljes lakosság körében. Ehhez nem kellenek új szavazatok, csak a szavazótábor éberségének fenntartása. Azaz nincsen szükség kommunikációs célú osztogatásra. Ugyanakkor a költségvetésben lehetőséget hagytak egy olyan lépésre, amely a bevételek visszaosztásával ad, vagy hagy pénzt a választóknál.

Az egyik a novemberben szinte biztosan bekövetkező (magasabb infláció lesz a vártnál) nyugdíjkompenzáció. Ennek összege számításaink szerint egy átlagnyugdíj esetében 18 ezer forint egyszeri összeget is jelenthet. Ezt, ha akarja, ismét kiegészítheti a kormány egyszeri pénzösszeggel (tavalyi Erzsébet-utalványhoz hasonlóan). Ez egy kommunikációban és technológiában már kipróbált politikai eszköz, márpedig a kormánypárt kedveli a politikai minták ismételgetését.

A másik ennél nagyobb szabású lépés a szja 9 százalékra való csökkentése lenne. Ez kommunikációs célú osztogatásnak nehezebb eladni, mint a rezsicsökkentést, mivel a havi bérben jelenik meg (hasonlóan a mostani minimálbér-emeléshez). Ez nem direkt módon kötődik össze a választók fejében a kormánnyal, amely problémát erős „tudta-e” kampánnyal valamilyen szinten orvosolni tudnak. Ugyanakkor a költségvetés jelenlegi helyzete nem biztosít lehetőséget erre.

A harmadik terület a megélhetési költségek lefaragása lenne. Ezen a területen a lakhatás esetében már léptek (rezsicsökkentés), a másik nagy terület az étkezés. Az egyetlen látványos eszköz a kormány kezében az áfa lenne. Az EU-ban a legmagasabb, 27 százalékos általános áfakulcs csökkentése lehetséges, de a kormány eddigi politikai mintáit elnézve meglepetésnek számító eszköz lenne. Ugyan láttunk egyes termékeket érintő áfa-csökkentést az elmúlt két évben, de  ennek hatékonyságával kapcsolatban a Fidesznek érezhetően kétségei vannak. Egyrészt könnyen párhuzamot lehetne vonni a 2005-2006-os áfacsökkentéssel az Gyurcsány-kormány idején, másrészt a fogyasztói árakban való megjelenése sem egyértelmű.

A fentieken kívül más univerzális, azaz a választók nagycsoportja számára biztosítható jóléti lépés már nincsen. Maradhatnak kisebb osztogatások, mint az adminisztráció könnyítése, illetékek eltörlése, de ezek minimális kommunikációs hatással bírnak.

De ha a kormánypárt nem érzi fenyegetve magát az ellenzék által (ahogy nem), akkor gondolhatják azt, hogy elég a konfliktusvezérelt politizálás, nem lesz szükség látványos osztogatásra. Tartalékolhatnak a következő négy évre.

168ora.hu