Sándor Mária a megfélemlített dolgozókról
Szabó Tímea: Van, aki harminckét év ápolói munka után száznegyvenezer forintot visz haza - írja a Magyar Nemzet.
Elbocsátással fenyegetik azokat a nővéreket, ápolókat, akik jelzik, hogy részt vennének azokon a fórumokon, ahol Sándor Mária szólal fel – ezt maga a fekete ruhás ápoló nyilatkozta a Magyar Nemzetnek. Az egészségügyi tiltakozások egyik vezéralakja kifejtette, még egyszer megpróbálja cselekvésre bírni az ágazat szereplőit, ha nem sikerül, nem küzd tovább. Úgy véli, azonnali béremelés kellene, különben csak az kap majd megfelelő ellátást, aki fizet érte.
Sándor Mária a napokban bejelentette, hogy a továbbiakban képtelen az egészségügyi rendszer javításáért dolgozni, mert belefáradt, hogy egyedül küzdjön. A fekete ruhás ápoló lapunknak ennek kapcsán arról beszélt, hogy meglepték a blogbejegyzésére érkezett reakciók, de nagyon örül neki, hogy például az 1001 orvos hálapénz nélkül csoport orvosai is kiállnak mellette, és hangsúlyozták: tovább kell menni.
– Elsőként a március 15-i pedagógustüntetésen fogalmazódott meg bennem, hogy ideje abbahagyni. Akkor hihetetlen tömeg gyűlt össze a Kossuth téren, az Emmi Mostohagyermekei néven létrehozott akciószövetség tagjai is képviseltették magukat, de hiányoztak az orvosok, a nővérek, a felelős vezetők, az egészségügy hiteles képviselői, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara és a Magyar Orvosi Kamara távol maradt. Álltam a színpadon több tízezer ember előtt, és azt kérdeztem: hol vannak a kollégák, miért nem látom őket? Mi értelme, hogy elöl megyek, ha a szakmám nem követ? – nyilatkozta Sándor Mária.
Megjegyezte: a pedagógusok tüntetésén bebizonyította az értelmiségi réteg, hogy képes az összefogásra, hiszen hatalmas tömeg gyűlt össze a Kossuth téren, Orbán Viktor mégis viccnek titulálta az egészet. – Ilyenkor az emberben átalakulnak a dolgok, úgy érzi, lesöpörnek minden kezdeményezést, minden megmozdulást. Egy éve az utcán vagyunk, mindent megtettem, az egész ország tisztában van az igazammal, de már nem tudom, hogy meddig küzdjek egymagam, a saját egészségem rovására. Már rég cselekedni kellett volna, de egyetlen nővérként nem tudok mit tenni, ha mögöttem nem áll ott a szakma, a kórházigazgatók – jelentette ki az ápolónő.
Emberségre volna szükség
Arra a kérdésre, hogy mi kellene ahhoz, hogy az orvosok és a kórházigazgatók felemeljék szavukat, arccal, névvel kiálljanak, és beismerjék, hogy nem működik a rendszer, Sándor Mária úgy válaszolt, a vezetők emberségére volna szükség, mert a korrupciót egymaga nem tudja legyőzni. Úgy véli, vállalniuk kellene, hogy tarthatatlan állapotok uralkodnak az egészségügyben. – Szomorú, hogy jelenleg a vezetőség nem a dolgozók érdekeit képviseli, hanem fölfelé, a kormánynak bizonygatja, hogy igenis működik a rendszer. A legjobb példa erre, mikor a Péterfy Sándor Utcai Kórházban két orvos kiírta a betegeknek, hogy az ellátás beláthatatlan ideig szünetel orvoshiány miatt, majd a kórházigazgató feljelentette a két orvost. Le kellene váltani azokat a vezetőket, akik nem állnak ki az alkalmazottakért – említette.
Elmondta: ha a felhívására reagálva április 15-én az egészségügyi dolgozók fekete ruhát húznak, hogy ezzel demonstrálják az egészségügy gyászos helyzetét, és hajlandók a tanárok mellett sztrájkolni, csatlakoznak a polgári engedetlenséghez, akkor az már jelenthet akkora erőt, a politikával szembeni összefogást, ami változtatásra kényszeríti a vezetőket. Kitért arra is: a dolgozók az elbocsátás terhe mellett mehetnek el azokra a fórumokra, amelyeken ő beszél, sokakat nem engednek a közelébe. – Ha nem lesz érdemi változás, akkor csupán annak lesz megfelelő ellátása, aki meg tudja fizetni, aki a szegényebb rétegekhez tartozik, annak esélye sem lesz. Ezen kellene elgondolkodni. Ideje, hogy az ellenzéki politikusok is összefogjanak, és egyként álljanak mögénk, hiszen azonnali béremelésre van szükség, semmi más nem fogja a pályán tartani a nővéreket – mondta Sándor Mária.
Havi 140 ezer forint
A nővérek gyászos helyzetéről Szabó Tímea, a PM társelnöke is beszámolt, a képviselő ugyanis egy hónapja önkéntes segédápolóként dolgozik egy belgyógyászati osztályon. Tapasztalatai szerint a dolgozók siralmas körülmények között kénytelenek helytállni, miközben megalázó fizetést kapnak. – Elhivatottságuk és emberségük miatt a 12 órás műszakban mégis lelkiismeretesen dolgoznak, pedig van, aki 32 év ápolói munka után 140 ezer forintot keres – írta. Kitért arra is: szabadidejükben a nővéreknek saját költségen, szakmai előadásokon kell részt venniük, különben nem dolgozhatnak.