A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) eddig nem tartotta fontosnak, hogy részleteket áruljon el a mintegy 450 ezer vállalkozás életét érintő jogszabályváltozások következményeiről, de most részletes adatokat küldtek a 24.hu-nak, melyekből nagyjából felvázolható, hogyan reagáltak a vállalkozók a megváltozó működési környezetre, és miért volt szükség a törvény átírására.

Az átállásra megszabott határidő napján, augusztus végén 444 041 egyéni és társas vállalkozás adózott a kata szerint – derül ki a NAV válaszából. Közéjük 411 718 egyéni vállalkozó tartozott. Ehhez képest 2023. január 1-jén 144 729 katás vállalkozást tartott nyilván az adóhatóság. Vagyis 266 989 vállalkozás volt kénytelen más megoldást találni az elmúlt hónapokban arra, hogy gondoskodjon a megélhetéséről.

180 610 vállalkozás bement az átalányadózás alá. További 49 572 vállalkozás az általános szabályok szerinti adózást választotta, míg 36 807 vállalkozás megszűnt augusztus 31-én (közülük 11 424 vállalkozásnak eleve szünetelt a tevékenysége ebben az időpontban).

A szigorítás következményeként tehát a katázó egyéni vállalkozók 64,8 százaléka szorult ki a kedvező adminisztrációs és adózási lehetőséget kínáló rendszerből, a többiek meg tudtak felelni a változó feltételeknek (a NAV tájékoztatása szerint 17 194 vállalkozás szüneteltette január 1-jén a tevékenységét azok közül, akik az új kata alá tartoznak).

Ezek az adatok arról nem árulkodnak, hogy a kata alól kikerülők alkalmazottként is el tudtak-e helyezkedni, bár az őszi hónapok foglalkoztatáshoz kapcsolódó költségvetési adóbevételeiben nem látszott ugrásszerű növekedés. A kormány egyik érve a kata átalakítása mellett pedig az volt, hogy sok helyen valójában a munkaviszonynak megfelelő körülmények és feltételek szerint foglalkoztatják az embereket, ezért kell felszámolni a nem valódi vállalkozási jogviszonyt. Tekintettel arra, hogy a korábbi teljes kata-kör kevesebb mint 9 százaléka döntött a vállalkozása megszüntetése mellett, feltételezhető, hogy a katától búcsúzni kénytelen emberek többsége továbbra is megbízás szerint szerez jövedelmet, vagyis a cégek nem a foglalkoztatás munkaviszonnyá minősítésével reagáltak a módosított törvényre – holott a kormány (és a kamara) állítólag ennek érdekében indított támadást a katások ellen.

A katásokat érintő adóellenőrzések sem számukban, sem megállapításaikban nem tükrözik azt a hivatalos álláspontot, hogy tömegével csalták volna el a költségvetést megillető jogos adót (hiszen mindössze havi 50 ezer forintot fizettek a büdzsébe, miközben alkalmazottként ennél jóval többet kellett volna utalniuk utánuk a munkaadójuknak). A NAV 2022-ben 438 kata-adóalanyt vizsgált meg, ebből 35 adóellenőrzés volt, amelyből „27 esetben a vizsgálat számszaki megállapítással zárult”. Úgynevezett jogkövetési vizsgálatra 403 esetben került sor, melyek közül 22 zárult megállapítással. Vagyis a régi kata-tábor töredékéhez jutott el ebben a formában a NAV.

Nem sokkal meggyőzőbb a kép, ha a kifizetőknél indított vizsgálatokat nézzük (amelyek a vállalkozási szerződés mögé bújtatott munkaviszony leleplezését célozták): az adóhatóság tavaly 18 227 katás szerződéses jogviszonyt ellenőrzött, és 45 szerződést minősített munkaviszonnyá. Ezek az ellenőrzések 1711 kifizetőnél (foglalkoztatónál) folytak. A NAV ehhez hozzátette, hogy „az adózók 24 szerződés viszonylatában változtatták meg a kapcsolatot a katás adózású partnerükkel”. Végül még azt is elárulták, hogy tavaly szeptember óta 108 katás jogviszonya szűnt meg az ellenőrzések következtében.

Ezek a számok sem támasztják alá a kormányzati indoklás megalapozottságát, de a NAV reagálásának van egy érdekes része, ami más megvilágításba helyezi a tavaly nyári törvénymódosítást. Mint írták: „A kata bevezetése, majd módosítása után tendenciózusan megfigyelhető volt, hogy korábban a legkülönbözőbb munkakörökben munkaviszonyban – ideértve a részmunkaidős munkavégzést is – foglalkoztatott magánszemélyek a jogviszony megszüntetése után kata-alanyként dolgoztak a korábbi munkáltatónak. Ez megmutatkozott a kata-alanyok számának dinamikus növekedésében is. A NAV felismerve a tendencia mögött húzódó folyamatokat, számos ellenőrzést végzett az érintett körben, de a munkaviszony és a vállalkozói szerződés szerinti jogviszony közötti különbség megállapítása egyes munkakörökben és ágazatokban olyan jogértelmezési, objektív alapokon nyugvó bizonyítási nehézségeket hordozott, amelyek nem tették lehetővé, hogy a NAV megalapozottan tegyen megállapításokat a jogviszonyok átminősítésére.

A fentiekre tekintettel az új kata bevezetését megelőzően számos olyan jogviszony maradt a rendszerben, amely nem feltétlenül felelt meg a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének, azonban azokkal szemben nem lehetett hatósági eszközökkel fellépni.

Amiből az következik, hogy a hatóság számára zsákutcának bizonyult az ellenőrzéseken keresztül visszaterelni a munkaviszony szerinti adózás alá a vállalkozások jelentős részét, ezért a kormány a törvényhozás útján újraszabta az adózási feltételeket, amelyek immár igazodnak a hivatalos – és több költségvetési bevétellel kecsegtető – elvárásokhoz.

Van még egy kiemelésre érdeke része a válasznak. A kormányzati kommunikáció – szokás szerint meglovagolva a közhangulatot – ugyanis azt igyekezett hangsúlyozni, hogy a visszaélések főleg a multikra jellemzők. Ehhez képest a lap erre vonatkozó kérdésére azt írta a NAV, hogy „ellenőrzési tapasztalatok alapján a kedvezményes adózási formát jogszerűtlenül kihasználó adózók a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózóktól az egyéni vállalkozókig – vagyis cégméretre tekintet nélkül – és a gazdaság szinte minden ágazatában előfordultak, kiemelni egyetlen vállalkozási formát és egyetlen ágazatot sem lehet.”

Vagyis az illetékes hatóság vizsgálatai nem támasztják alá, amit a kormány állított, hogy alapvetően a legnagyobb cégeknél fordult elő bújtatott munkaviszony, a csekély számú, megállapítással zárult esetben nem tapasztaltak ilyen koncentrációt a NAV ellenőrei. (24.hu)