A focipálya mellett örülnek az új, korszerű stadionnak.

Ők 150-en lehetnek. Ha bemegyünk Kisvárdára, örömből egyre kevesebb lesz. Kritizálnak, és Stadler-sorstól tartanak.

Sokáig úgy tűnt: 120 millió forintból fejlesztik a kisvárdai stadiont (már épül is az öltöző, tavaszra lesz kész), majd Seszták Miklós fejlesztési miniszter némileg váratlanul, tavaly szeptemberben maga jelentette be, hogy a kabinet jóváhagyta a nagy tervet, miszerint 2016-ig új futballstadion épül a nyírségi városban. A 2500 férőhelyes, UEFA III-as kategóriájú, fedett nézőteres, fűtött talajú és villanyvilágítással ellátott létesítmény 920 millió forintból valósul meg. Utánpótláskorú válogatott, NB I-es mérkőzések és akár Európa-liga-selejtezők megrendezésére is alkalmas lesz a létesítmény – erről először a Friss Rádiónak nyilatkozott a miniszter. (A „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű” beruházásról itt olvashat többet.)

Miután a miniszter mindent lerendezett, a helyiek véleménytét a helyszínen derítettük ki.

A focipályán

Edzőmeccset játszott január végén a várkerti pályán a Kisvárda Tiszavasvári ellen. Az NB II-ből tavaly kiesett, jelenleg az NB III-ban tanyázó csapat (a fociklubról keretes írásunkban olvashat többet) Putnok mögött a 2. helyről várja a tavaszi fordulót a keleti csoportban.

Alig fél órával a kezdés előtt már benépesült a lelátó. A metsző szél ellenére vagy 150-en látogattak ki a meccsre. A várkerti vitézek – ahogy itt a B-középet nevezik – felkészültek a hidegre: laposüvegből jóféle házi pálinkával, flakonból forralt borral kínálgatják egymást.

„Persze hogy örülünk neki! Buta, aki nem” – vágja ki egyikük, amikor a stadionfejlesztésről kérdezzük. „Meg hogy másra is lehetne költeni ennyi pénzt! Ugyan már! Ha nem itt építik meg a stadiont, akkor a Dunántúlon. Na? Az jobb lenne?” – kérdezi a másik. „Innen bármerre indulunk, a román határig, Miskolcig, Nyíregyházáig nincs egy rendes stadion. Legalább ez a vidék is fejlődik. Sokan mondják, hogy nincs elég néző. Majd lesz, ha elkészül a stadion!” – vélekednek a vitézek.

Míg NB II-es volt a Kisvárda, 1200-1500-an is kijöttek egy-egy meccsre – állítják az idősebbek. Most, hogy egy osztállyal lejjebb játszik – remélik, nem sokáig –, jó időben 800-1000 ember figyeli a játékot. „Tudja, hányan voltak itt 1920-ban a Debrecen elleni meccsen? Kétezren!”  
Ki szokott jönni a meccsre Seszták Miklós is, de mióta miniszter, ritkábban találkoznak vele, állítólag kevesebbet jár haza.

A várkertiek szerint most már ideje, hogy Kisvárdán is történjen valami. Úgy elmerülünk a beszélgetésben, hogy észre sem vesszük: elkezdődött a meccs. Pár perc múlva rezeg is a vendégek hálója – az első gólt egy apró, próbajátékon lévő afrikai fiú lövi a vendégek kapujába. A 22-es mezben játszó afrikai játékos még egy gólt lő a meccsen, és valószínűleg már a beceneve is megvan: „Abi” – nehezen megtanulható neve három első betűje. A második félidőben pályára lép Üveges Szabolcs is, aki egy évig erősítette a Salgótarjánt, de állítólag átverték, így visszatért régi csapatához.

A harmadik félidő már a Várkerti sörözőben zajlik. Szép számban gyűlnek össze a drukkerek, a játékot elemzik. Egy társuk nem látta a meccset, megosztják vele a látottakat. „Volt ott egy kis alacsony bantu. Az penge volt! Rúgott két gólt” – mondja az egyik, mire a másik hozzáteszi: „Dél-Afrikából jött.” „A fenét!” – így a harmadik. – „Innen, Tuzsérról.”

„Ez a pálya pazar!” – lelkendezik egy másik. (Tudniillik ősszel adták át a műfüves pályát.) „Nem rugdosták ki a füvet, nem taposták ki a kapu előtt, nem állt rajta a víz, a sár! És hogy pattog rajta a labda! De Tiszavasvári nagyon kikapott. Pedig a 60-as években milyen jó csapata volt!”

A kisvárdai foci

Bajnokesélyes a Kisvárda: a tavaszi fordulót Putnok mögött a második helyről várja a csapat a harmadosztály keleti csoportjában. Szakértők azt mondják, hogy a Putnok az átigazolások miatt gyengébb pozícióba került, a Kisvárdának így sansza van, hogy idén visszajusson az NB II-be. Egyébként a város hosszú távú célja is az, hogy a csapat az NB II-ben szerepeljen, ennek feltétele az MLSZ-előírások szerint a tervezett stadion. A közel egymilliárdos stadionfejlesztési támogatás valósíthatja meg ezt a célkitűzést.

A város futballklubját 1911. november 8-án alapította Kisvárda Sport Egylet (KSE) néven a helyi állomásfőnök, községi tisztviselő, táblabíró, elemi iskolai tanító és telekkönyvvezető. Az akkori község (1970 óta város Kisvárda) vezetői a vásártér melletti pályát térítésmentesen a klubnak adományozták, míg a település kereskedői jelentős anyagi támogatást nyújtottak. A Spartacus SE segítségével 1953-ban megépült a Várkerti Sporttelep is. A 2003–2004-es szezonban az addigi orosi labdarúgócsapatot átköltöztették Kisvárdára, kezdetben OSE-Várda néven szerepelt, később Várda SE-ként. A csapat a 2011–12-es idényben bajnok lett, de a magasabb osztályban való szereplést akkor még nem vállalták, csak 2012–13-ban, és sikerült ismét kivívni a másodosztályba jutást. Aztán ki is estek.

A Kisvárda SE-t kft. üzemelteti, a klubnak három szakosztálya van, a foci mellett még egy NB-II-es női és férfi kézilabdacsapata. Hogy mennyi a kft. költségvetése, azt nem tudni, azt viszont igen, hogy a foci 2014/15-re közel 100 millió forint támogatást kapott az MLSZ-től.

A csapatot támogatja a Master Good, a Háda, a Nike, a Bacsó Beton, a városi önkormányzat és a City Hotel. A klubigazgató dr. Sipos István (aki egyben a városháza jogi képviselője is), az ügyvezető igazgató Major Attila, a szakmai igazgató Révész Attila, a vezető edző Kocsis János. „Ugyan az NB III amatőr bajnokság, tudtommal nem korlátozzák a profi szerződést. Profi, félprofi Kisvárdán is játszik” – mondta egy neve elhallgatását kérő sportvezető. Szerinte ez általános jelenség Magyarországon. „Az északkeleti régióban nem, de a megyében mindenképpen patinás csapatnak lehet mondani a Kisvárdát. Révész Attila szerepvállalása óta ismét felfelé ível a várdai foci. Nagyon akarnok, jó szervezőképességgel megáldott, bátor, már-már vakmerő edző. Ő mer nagyot álmodni. Most pedig Seszták miniszter úr színre lépett, és ez már rögtön jelent valamit – nagyobb terveket, bátrabb igazolásokat” – tette hozzá a sportember.

Belvárosi csillogás

A városközpontba érve újra megállapítjuk: szép az új sétálóutca, két éve adtak át. Elegáns üzletek, ízléses kirakatok sorjáznak a két oldalán – csak éppenséggel vásárló nincs. A kereskedők panaszkodnak: mióta elzárták a forgalom elől az útszakaszt, érezhetően egyre kevesebb a vásárló. Az emberek kényelmesek, szeretnek ingyen és minél közelebb leparkolni az üzlethez, ezért inkább a bevásárlóközpontokat választják. A belvárosban viszont még szombaton is fizetni kell a parkolásért. Itt munkanapon öt óra után már nincs ember, szombat délután háromkor pedig már csak egy zöldségest és egy kínai éttermet találtunk nyitva, na meg a sarki süteményest.

Elegáns az új városháza, mellette a konferenciaközpont, megújult a könyvtár, viszont építőmesterekért kiált a Rétközi Múzeum. A hajdani zsinagóga homlokzatán felirat figyelmeztet az omlásveszélyre.

Nem nyilatkoznak

Szerettük volna megszólaltatni a beruházással kapcsolatban Kisvárda polgármesterét, Leleszi Tibort, illetve a szakosztályvezetést, edzőt, játékosokat, szertárost. A polgármesternek szánt kérdéseinket Mikó Adrienn, az önkormányzati hivatal kabinetvezetője kérésére el is küldtük e-mailben, ám válasz helyett ügyvédet kaptunk. Sipos István arra hivatkozva, hogy ő az önkormányzat és a szakosztály jogi képviselője, közölte: nem kívánnak nyilatkozni. Másnap úgy tűnt, talán sikerül meggyőzni, két nap gondolkodási időt kért, majd közölte, hogy nem változott az álláspont. Közölte: nem nyilatkoznak a Magyar Narancsnak. Kértük, adja írásba, és indokolja meg. Erre nem volt hajlandó, inkább helyesbített, nem a Magyar Narancsnak nem nyilatkoznak, hanem a tudósítójának. „És nem kell megindokolni!” – közölte. „Polgármester úr annak a közlésével bízott meg, hogy a Cservenyák Katalintól érkezett megkeresésre, melyben gyakorlatilag értelmezésünk szerint interjút kért a polgármester úrtól, nem kívánunk interjút adni.” A kérdésre, hogy másnak adnak-e interjút, azt felelte: „Ahhoz önnek semmi köze.” 

Örülni kéne?

A Fidesz–KDNP-nek nyolc, az MSZP-nek két, a Jobbiknak egy képviselője van a kisvárdai önkormányzatban. Ha már a többséget hiába kerestük, megkérdeztük az ellenzéket. „Örülnöm kell, hogy épül, szépül a város. Én is támogatom a stadionépítést, mint minden olyan beruházást, amely a város fejlődését szolgálja” – vélekedik Csonka Bertalan, a képviselő-testület szocialista képviselője. „De 2015-ben nem biztos, hogy a focistadionoknak van prioritásuk.A munkanélküliség meghaladja a 10 százalékot. Miért nem munkahelyteremtés elősegítésére vagy szociális bérlakások építésére fordítjuk ezt a pénzt? Tudom, hogy ezek pántlikázott pénzek, és azt is, hogy fontos az egészséges életmód, ráadásul én is futballszerető ember vagyok. Ráció is van az elképzelésben, hisz a vár környéke, a várkert, a strand a stadionnal egy olyan komplexum lehet, amely vonzó az idegenforgalom számára. De felveti a kérdést: ki fogja fenntartani a létesítményt?” – teszi hozzá.

A városvezetés szerint kormányzati szándék ugyan van arra, hogy állami pénzek állnak majd rendelkezésre, de vajon meddig, és valóban így lesz-e? „Eddig – köszönhetően a görög katolikus egyház (mely most épp bölcsődét és óvodát épít) közreműködésének is, sikerült elkerülni az iskolabezárást. Elkerült a várostól a szakmunkásképző iskola, és van két egyházi középiskola: a Református Gimnázium és a Szent László Katolikus Szakközépiskola. A Bessenyei György Gimnázium városi fenntartásban maradt. Könnyebbség az egyházak szerepvállalása, ugyanakkor konkurenciát is jelent az állami szektornak. Befolyásuk, szerepvállalásuk folyamatosan nő a városban. A lehetőségekhez mérten az utakat, járdákat is sikerült felújítani, ám a legszükségesebb Szüret utcát továbbra sem tudta a város megépíteni” – teszi hozzá.

Arra a kérdésre, hogy mire fordítana a városban 920 milliót, úgy felel: a versenyhelyzet javítására. „Egyértelműen munkahelyteremtésre. Felújításra szorul többek között a zsinagóga (ebben van a Rétközi Múzeum) a Várszínház és Művészetek Háza, amely már nem felel meg a mai kor színházi követelményeinek. A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának (korábban Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja) is évről évre csökken a költségvetési támogatása.”

Kevesebb jut szociális célra

Tavaly 6 milliárd 927 millió forint volt Kisvárda büdzséje. A városkassza idei, pontos számait még nem ismerik, mondja a képviselő, de azt már tudják, hogy több mint 100 millióval kevesebb jut szociális célokra, vagyis önerőből kell hozzátenni, hogy az ellátó rendszert működtetni tudják.
„Persze, fejlődik a város” – ismeri el a képviselő. Pályázati pénzből végezték el a városközpont rehabilitációját, amit még a korábbi városvezetés (Oláh Albert polgármestersége idején) készített elő. „Szép a városháza, a sétálóutca. Felújították a könyvtárat, a bölcsődét, és megépült a fogyatékkal élők és idősek nappali ellátója is, amit ugyancsak a korábbi városvezetéshez köthető.”

Az emberek a változást Seszták Miklós minisztertől várják. „Nyírbátor példáját mi is szívesen követnénk” – mondja a szocialista képviselő. Véleménye szerint a hangsúlyok vannak rossz helyen, a fontossági sorrenddel van baj. Szerinte stadiont akkor kell építeni, „ha már annyira gazdagok leszünk, hogy megtehetjük”.

Perdiák János, a Jobbik képviselője szerint 100-150 fanatikus szurkoló miatt még nem indokolt fedett stadiont építeni. Jobb helye lenne ennyi pénznek valódi munkahelyteremtő beruházáshoz. „Most elköltenek egymilliárdot az építésre. De mi lesz két-három év múlva, ki fogja ezt fenntartani? Higgye el, sok embernek ez a véleménye” – mondja. „Ha feljut a csapat az NB II-be, lehet, a környező falvakból is jönnek majd drukkerek, és lesz 500-600 néző. Nem ebbe kellene invesztálni.”

Elsősorban szerinte is munkahelyeket kellene teremteni, mert ha munka van, pénz is van. Nagyon sok fiatal keresi a megélhetést külföldön erről a környékről is. „Csak az ismeretségi körömben öt olyan fiatal orvosról tudok, aki a diploma megszerzése után Németországba ment rezidensnek. Kitaníttatjuk, aztán kiengedjük őket.”

Megkerestük a korábbi, független polgármestert, Oláh Albertet is, aki 2010-ig, húsz éven át volt Kisvárda első embere. „A kisvárdai stadion építése tökéletes tükörképe a mai magyar valóságnak. Valóban épül és gazdagodik egy csodálatos létesítménnyel a város. Mindez így örömhír lenne, ha történetesen a településünk a Rajna partján feküdne!” – mondta a korábbi városvezető, aki az előző ciklusban még önkormányzati képviselő volt. „Csakhogy Magyarországon, hazánk egyik legszegényebb vidékén élünk! Miközben a harsogó propaganda hozsannázik, azt elfelejtik megemlíteni, hogy az önkormányzat jelentősen csökkent feladatainak ellátásához az elmúlt év végén is több százmilliós munkabér- és folyószámla-hitelfelvételről döntött. Az orvosi rendelő felújítása állítólag anyagi gondok miatt elhúzódik, bedeszkázva, fóliával takarva várja a szebb napokat. A szegénység ugrásszerűen megnőtt, de fűtött játéktér lesz! Nos, joggal vetődik fel a kérdés: kinek? Régen mindig az volt a szurkolók kívánsága, hogy minél több helyi tehetség szerepeljen a csapatban! Ma már brazil, szerb és mindenféle náció trükkös megoldásainak tapsol a nagyérdemű. És bizony a fiatalok innen is elvándorolnak, így az nem valószínű, hogy a telt házas rendezvényekből fogják biztosítani a stadion fenntartását. A mostani felkért és önkéntes szponzorok támogatásában én nem bízom. A mi időnkben is voltak. Ők addig maradnak, míg érdekük fűződik a támogatáshoz. De legalább a jövő nemzedéke majd el tudja mondani: Kisvárda is csapdájába esett napjaink oly sokat vitatott politikai döntésének, megalomániás álmának! Aki kételkedik, annak javaslom, menjen el Akasztóra, és nézzen szét a Stadler-stadionban!”

Helyi vélemények

Egy utcán sétáló hölgytől megtudom: volt osztálytársai mind elköltöztek a városból, a fővárosban, a Dunántúlon, de legtöbben Londonban kerestek és találtak megélhetést. „Azért nem mindegy, hogy itt hetvenezer forintot keresnek, külföldön meg annak többszörösét!” – teszi hozzá.

A buszmegállóban néhány asszony beszélget. „Minek ide stadion?!” – kérdezi egyikük. Inkább a nyugdíjakat emelték volna, meg munkahelyet teremtenének. Ismerőse bólogat: az ő nyugdíja is alig több, pedig nem ezt ígérték! „Szakmunkás-bizonyítvánnyal 46 ezer forint a havi keresetem – kesereg egy másik asszony. – És ezért a pénzért a tüdőnket is kihajtják nyolc órában. Ez a kis pénz is három hónapig van csak, utána jön a segély, havi 23 ezer forint, de most azt is csökkenteni akarják 17 ezerre. Hogy lehet abból megélni? És akkor csodálkoznak, hogy ennyi ember el van maradva a rezsivel? Ha nem fizetem a rezsit, jön a felszólítás. Egyre többen kerülnek az utcára, mert nem tudnak lakbért fizetni. Gyógyszert vegyek, együnk, vagy fűtsünk? – ez itt a kérdés. Lassan minden második család éhezik. Ezt kellene a figyelmébe ajánlani Orbán Viktornak” – sorolja egy szuszra. „Nincs itt szükség stadionra! – jelenti ki. – Abba belegondoltak, hogy ezt fenn is kell tartani? Mennyi terhet rónak még ránk? Mennyi adót? Majd még ettől is kevesebbet kapunk, hogy a stadiont fenntartsák? A szegény emberről a rongyot is lehúzzák. Nagyon rossz élet van. Míg gyesen voltam, eladták a munkahelyemet. 15 éve vagyok munkanélküli. Nem örülök a stadionnak. Cirkusz pár tucat embernek.”

magyarnarancs.hu