Mikor Szekeres Imre előlépett a választási vereség után a párt megújítójaként, azonnal revideálnom kellett minden, a politikáról eddig gondolt alapvetésemet.

vAz MSZP legelutasítottabb politikusainak egyike, a múltból semmit sem tanulva, előálljon azzal, hogy az MSZP-t alulról újjá kell szervezni, átalakítani és belevinni az olasz olajfa szervezethez hasonló rendszerbe, csak egy dolgot juttatott eszembe, az SZDSZ-t. Szekeres szereti a pártot, politikai csődje, hogy nem veszi észre, hogy nem az MSZP-nek engedték le a függönyt a politika színpadán, hanem neki. Saját politikai karrierjének végét keveri, az MSZP, mint párt történetének végével.

Szekeresnek eddig volt szava a pártban, befolyása azonban már kevés, hatalma semmi. Ezzel kapcsolatban nincs kérdés, hogy mi hogyan lesz, csak annyi, hogy ezt a közösség érdekeit nem szolgáló szándékát meddig tudja fenntartani a médiában, meddig próbálja defenzívára kényszeríteni az MSZP vezetését.

Neki ezzel a lépésével vége, már a szavára sem lesznek kíváncsiak, úgy szakad meg a története, mint a gázolaj lángja a tábortűzön, még a leejtett üres marmonkanna, csinálhat némi zörejt, aztán nem lesz más, csak csönd és csönd. Kár érte.

A többieket, más viszi Harkányba. A társaság nagy része szereti és tiszteli egymást és tényleg a barátságért és szeretetből mennek, egyéni szerencsétlenségük, hogy ezáltal, egy ilyen, szándékaiktól távolálló, politikai kalamajkába keveredtek. Nagy többségüknek fontosabb az MSZP támogatása, mint a fent vázolt buta kísérlet következménye.