A jelenlegi magyarországi alkotmányos válság, - a kormányváltás, de főként a könyörtelenül nehéznek ígérkező koalíciós kormányzás sikere érdekében alkotmányozási kényszerré vált. 

Ebből tehát az következik, hogy a Demokratikus Ellenzék Szövetsége (DESZ) a 2020. decemberben nyilvánosságra hozott szövetségi programjuk 13 pontjából hangsúlyosan emeljék fel a sorok között szerényen meghúzódó 7. pontot, ami az új Alkotmány megalkotásának és egy azt követő népszavazás ígéretéről szól.

Az új Alkotmány megalkotása nem egy feladat a 13-ból, hanem maga a feladat, amit haladéktalanul a választási felkészülés menetének szervezeti, személyi kérdései mellett központi tartalmi elemeként kell kezelni! Ennek révén a szakszervezetek helyzete és tevékenysége számára is új lehetőségek nyílhatnak meg.

Bekapcsolódva a DESZ választási felkészülési munkájába el kell érni, hogy:

• a választásokat követő legrövidebb időn belül Alkotmányozó Nemzetgyűlés alkossa meg az új Alkotmányt és kerüljön kikiáltásra a 4. Magyar Köztársaság!
• az új Alkotmányban fokozottabb védelemben részesüljenek a dolgozói érdekek és érdekképviseleteik.

Ismert tény, hogy mára Magyarország több millió elégedetlen tanuló, dolgozó és nyugdíjas, önállóságában megcsonkított, forrásaitól megfosztott önkormányzat, önzetlenül segítő civilszervezet, egyre nehezebb sorsú, nyomorgó család, nem ritkán éhező gyermek hazája.

Sokan sokféleképpen keresnek kiutat, olyan fórumokat, ahol az égető problémáknak hangot adhatnának. Vannak, akik pályázati úton jutnak szinte könyöradományként forrásokhoz, mások a kiskapukat kutatják – belesüllyedve a korrupció mocsarába - kollaborálnak, vagy közadakozásból, adományokból tartják fenn magukat stb. Ezek a megoldások, túl azon, hogy kétes értékűek, többnyire csak szűkösen elegendők, valójában csak a növekvő függőséget, a megosztottságot, a különállást erősítik.

Voltak és lesznek tűntetések, melyek után – gyakran már előtte és alatta is - elhangzik: országos méretű, általános sztrájk, polgári engedetlenség nélkül nem győzhetünk!

Ugyanakkor az orbáni Alaptörvényben gyökerező sztrájktörvény – természetesen nem véletlenül – nem, hogy általános, országos, de még az egyes szakterületek szervezkedéseit is szinte teljesen ellehetetleníti.
A Orbán kormány lesújtó cinizmussal szemléli a többnyire elkeseredett érdektörekvéseket legyen az tüntetés, petíció, nyílt levél, - elintézi azzal, hogy „majdcsak elfáradnak, hazamennek!”, vagy: „nem tetszik?  – megépítjük Bicskéig - oszt jó napot!”

Gyalázat! - a lenézés és megalázás tetőfoka! Elrettentő az is, amit az FSZE és a Klubrádió, az Iványi Gábor vezette karitatív tevékenységgel szemben művel a „keresztény” kormány!

Hasonlóan bicskanyitogató Orbán Viktor utóbbi napokban tett nyilatkozata, miszerint a kormánynak nincs dolga a munkáltatók és a munkavállalók közötti évenkénti béralku dolgában! Ebben még akár igaza is lehetne, (persze nincs!), ha az állam/kormány, – az adókból és járulékokból és további bevételeiből – mint szolgáltató eleget tenne a társadalmi munkamegosztásból a reá eső feladatok teljesítésének!

Orbán Viktor

• kiválasztottai közreműködésével - egyszemélyes párttá süllyesztette, még az általa elnökölt Fideszt is - kisajátította, az állam feletti irányítást, a saját céljainak megfelelő Alaptörvénnyel és annak tizenegyszeri módosításával egyeduralkodóvá, korlátozhatatlanná és ellenőrizhetetlenné tette önmagát!
• Törvényesítette a törvénytelenséget.
• Az állam a társadalomtól végképp elkülönült, párbeszédet nem folytat, ezért a választók bizalmára, támogatására érdemtelen.
• Félrevezető propaganda gépezetével tart fenn egy látszatvilágot, félrevezeti a közvéleményt.
• Rendre megszegi saját maga által hozott törvényeket, nem tartja be ígéreteit.
• Lerombolta hazánk tiszteletre méltó 1956 óta elért diplomáciai sikereit, nemzetközi megítélését, jó hírét!

A nagy múltú hazai szakszervezeti mozgalom ezt nem tűrheti, nem lehet az események puszta szemlélője!
A Magyarországon dolgozók érdekképviselete, a szakszervezeti mozgalom szervezetileg ugyancsak – miként a társadalom maga is - töredezett, megosztott (egyes, akár azonos ágazaton belüli szervezetek egymással is éles ellentétben állnak) de az alaphelyzet azonos! A dolgozók élet és munkakörülményeiben, - a munkaterhekben, az érdekérvényesítés alapfeltételeinek változtatásában csak az Alkotmányosság, a jogállamiság helyreállítása útján és csakis általa garantálható.

Kétségtelen tény, hogy az új Alkotmány megalkotásához a kormányváltáson keresztül vezet az út! 

A szakszervezetek részvétele a tehát nem egyik, vagy másik párt ideológiájának, általános politikai céljainak, illetve jelöltjének a népszerűsítését jelenti! A pártpropaganda egyébként sem szakszervezeti feladat!

De abban igenis kitüntetett szerepe és lehetősége van, hogy olyan politikai formáció, vagy általa indított személy megválasztása érdekében mozgósítsa tagságát, akivel el tudja fogadtatni, hogy a dolgozói érdekek érvényesülése, szakszervezeteik szerepe és munkafeltételei Alkotmányban rögzített kemény garanciákat kapjanak. Hogy melyek ezek azt most kell a szakszervezeteknek és tagságuknak megvitatunk és megharcolniuk a jelöltállítókkal! Ehhez a munkához hívja fel a szakszervezetek, a civilszervezetek és mozgalmak szorosabb átütőerejű összefogását.

A "Felkelő NAP" Mozgalom a szakszervezetek ez irányú tevékenységéhez minden lehetséges eszközével támogatást nyújt.

Hirdessünk közös fellépést az új Alkotmányért, a 4. Magyar Köztársaságért!

¹Felhivás