A matematikusok szerint mindig van megoldás, csak néha sokáig tart a megoldóképlet felfedezése. Velük értek egyet. Sokan nem hiszik el, de politikai szempontból már csak egy párat kell aludni, és a köztársasági elnök kiírja a parlamenti választásokat. Előtte kell megoldást találni kire, mire, miért szavazzunk. Fogadni előre illik, nem a meccs után.

Pártszimpátiája majdnem mindenkinek van, a döntés akár könnyű is lehetne, de a jelenlegi választási törvényünk, valamint az életképes pártok felhozatala, a közhangulat, és a kommunikáció színvonala komoly dilemma elé állítja a gondolkodó embert.

Minden szavazáson, így 2022-ben sem Szalma Botond megélhetése a tét, hanem a magyar nemzet jövője. Ebbe a nemzetbe pedig beletartozik minden magyar, ha szavaz, ha nem, ha rokonszenves, ha nem.

Politikai elitünk jelenleg azon ügyködik, hogy évtizedekre bebetonozza a „kétoldal” rendszert. Ennek az „elitnek” egyik fele – tisztelet a kivételnek - nyerni szeretne, alkotni nem. A másik fele csak újra be szeretne kerülni az Országgyűlésbe. Fűtenek, fizetés, apanázs adott, felelősség a zérushoz konvergál. Adott 106 hely a patkóban amiért – a Fideszben csak papíron - egyénileg kell harcolni, és 93 listás hely. Na erre a 93-ra fáj a foga sokaknak.

Ma két táborra szavaz a szavazni hajlandó polgárok 97%-a. Fidesz vs. ellenzék. A szavazóképesek 40-45%-a viszont inkább telekre megy az ominózus vasárnapon, vagy ha esik az eső, fotelből nézi a celebeket, majd utána szidja az anyját mindenkinek, aki szerinte rosszul szavazott.  Általában „mindenki” csak drukkol, kritizál, de a csapatba beállni nem akar.

Számunkra, akik nem így gondoljuk, a bólogatás és jajveszékelés ideje elmúlt. Választani kell, milyen taktikával, milyen listákkal és milyen csapattal indulunk neki. Véleményem szerint az az út nem járható, hogy vesszen a Fidesz. A „bárki csak ne a OV” primitív és zsenge alternatíva, ráadásul unja minden értelmes ember. Először is senki se vesszen, csak van akikre nem szavazunk, mert megismertük és nem tetszik a politikája.

Vegyük a két oldalt. A Fidesz-„KDNP”-Mi Hazánk egy pártként alkotja az egyik oldalt.

"Illetve ez sem igaz, mert Fidesz már nincs. Egy ennél erősebb alakulat állt fel. A NER."

Ennél a csapatnál van minden: erő, szervezettség, pénz, paripa, fegyver. Adott a vezére is: Orbán Viktor. Tapasztalt, ravasz, ügyes, ráadásul minden gyeplő és az ostor is a kezében.

A másik oldalon adott a 2019 októberére felébredő 6 ellenzéki párt (Jobbik, DK, MSZP, LMP, Párbeszéd, Momentum) és a szerintem hadra fogható MMM (Mindenki Magyarországa Mozgalom – Márki-Zay Péter mozgalma) és az ÚK (Új Kezdet). Na ez a társulat kicsit színesebb a kelleténél.

A fenti 2 „oldal” szavazókat egymástól nem vesz már el, ezzel kár számolni. Az ellenzéki oldalon belül az összefogás pártjai kizárólag egymástól lopkodnak szavazókat, a NER-től egyet sem. Ha Jakab Péter keményebb a Fidesszel, akkor a DK-tól vagy az MSZP-től vesz át szimpatizánsokat, ha Gyurcsány alkot valamit, akkor az MSZP és a Párbeszéd izgul az 5% miatt. A Momentum jön fel, mint a talajvíz, aztán ha Fekete-Győr András rossz hetet fog ki, akkor kicsit megállnak, de jövőjük mindenképpen van. Ezen a térfélen még egyelőre megy a küzdelem a „primus inter pares” (jelentése: első az egyenlők között – a szerk.) címért. A Jobbik – egyik esélyesként - egy 20%-os pártból küzdötte le magát egyszámjegyűre, amire most Dr. Brenner Koloman kell, hogy megoldást találjon a régi tagság és az értelmiség visszacsábításával.  A DK - másik kandidálóként - taktikusan elfoglalta a teljes baloldalt és ezt Gyurcsány Ferenc nem is engedi el. Nem akar ő miniszterelnök lenni, bőven elég, ha 5-6 tárcát irányít a hegyről. Az MMM terjeszkedik, az ÚK kivár, de lassan lépnie kell.

Ez az ellenzéki koalíció, ha tetszik, ha nem. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk! Hibás felfogás, hogy a DK vagy a Jobbik kihagyható, mert nem kompatibilisek a bázisai. Arra viszont figyelnie kell a feleknek, hogy senkinek ne legyen nagyobb súlya a tényleges értékénél. Gyurcsány Ferenc például alkalmas arra, hogy ilyennek mutatkozzon. Neki is meg kell értenie: A répameséből tudjuk, hogy a kisegér is kellett ahhoz, hogy a répa kijöjjön a földből. 

Mi a megoldás? Az otthon maradók egy részét, és a Fidesz-, KDNP-, MDF-, kisgazda- és szocdem árvákat, valamint a pártokkal nem szimpatizáló réteget kell megmozgatni.

Azzal, hogy szidunk valakiket, nem fogjuk. Tettekre, értelmesen és érthetően előadott tervekre, határozott tenni akarásra van szükség, nem pedig ujjal mutogatásra. Ezzel az emberek bizalmát soha nem nyerjük el. 

Az 51%-hoz a jelenlegi hat pártnál több kell. Ma azt mondanám, hogy kell egy „szűz” jobboldali csapat (MMM vagy ÚK), mert az utoljára a Závecz Research által mért 30 százaléknyi tartózkodó így nem megy el szavazni. A kiábrándult Fidesz-, KDNP-, MDF- és kisgazda árva pedig inkább nem szavaz, mert balra nehezen, vagy sehogyan sem kacsingat. Baloldali és liberális, zöld tartalék nincs.

Egy vagy két ellenzéki lista? Érvek vannak pro és kontra is. A leglogikusabb az egy lista lenne, de a szavazók jelentős része ettől idegenkedik („nem szavazok kommunistára, nácira, liberálisra…”). Viszont ami a listákat illeti, alap, hogy a listán szavazatot nem kap, csak az, akinek egyéni jelöltjei is vannak. Tehát a 106 jelölt kiválasztása után a lista (listák) állítása nehezebb, mint a jelöltek kiválasztása, mert egy csomó „potentát” ezen a listán szeretne minél előbbi helyen szerepelni. A két lista megnyugtatóbb a párszimpátiával rendelkezőknek, de ők adott tömeg, nem változik a nagyságuk, tehát nincs sok értelme.

Arról is el kell gondolkodni, hogy a választási törvény megváltoztatható. És a NER az utolsó pillanatig ki fog várni, mert addigra világos lesz az ellenzéki felállás. Rutinosan ehhez alakítják majd a törvényt is.

Arra is fel kell készülni, hogy a tánc Isten igazából a választások után kezdődik. Ha nyer az ellenzék, vagy ha koalíciós kényszer lép fel, akkor látszik majd, ki mit kér, és mi a tényleges szándéka. Addig csak annyit lát majd mindenki, hogy ha eszünk van, összefogunk. A sót viszont el kell majd ténylegesen osztani. 

Kell egy eladható arc is. Miniszterelnök-jelöltnek hívják. Kérdés: van-e férfi (nő) a gáton? Mindig van, Pelikán is ott volt, ha éppen nem ült sitten.

A miniszterelnök-jelölt legyen jól kommunikáló és az eddigi politikában nem megvett, valamint az árnyékkormánya álljon többségében szakemberekből. A politikai kormányzás egyelőre nem hagyható ki, csak szakértői kormányzás nem lehetséges, bármilyen vonzó alternatíva is. Igen, és lesznek potyautasok is, mint minden vonaton. Aki viszont nem száll fel időben a vonatra, annak fel fog tűnni, hogy nincs több megálló. Egyértelmű, hogy egyenes és értelmes programmal a normalitásra váró, és az állandó harcot megunó emberek megszólíthatóak.

A fent elemzett politikai környezetben hiteles emberek által felvázolt, hihető jövőképre várnak a bizonytalanok. Nem azt kell kiabálni, hogy előre, hanem azt, amit a jó katonatiszt kiált: Utánam! Erre kellene sürgősen megoldást találni.

Szalma Botond véleménycikke / alfahir.hu