A Portfolio megnézte, hogy valójában miként alakulnak a leépítések és a foglalkoztatás.

Tömeges elbocsátás a Dunaferrnél, több száz dolgozó kirúgása az Electroluxnál, hatalmas létszámcsökkentés az Audinál. Ez csak néhány példa az elmúlt hónapokban bejelentett nagyobb leépítési tervekből, amelyeket különböző okokból tesznek meg a vállalatok, de kétségtelen, hogy megszaporodtak az elbocsátásokról szóló hírek. Valóban megfordult volna a széljárás, és a munkaerőhiány után új trendre kell felkészülni, amely a dolgozók tömeges elbocsátásával jár?

Lássuk, miért szaporodhattak meg az elbocsátások!

1. A legnagyobb probléma, ami a munkahelyeket érinti, hogy a globális gazdaság növekedése lassulni kezdett, az idei évben olyan lassan nőhet a világgazdaság, amire a válság óta nem volt példa. Magyarország főbb exportpiacain súlyos problémák vannak, a német gazdaság a recesszió szélén táncon, de Európa több országa is kifejezetten gyenge teljesítményt mutat, így a csökkenő külső kereslet (kevesebb megrendelés és bizonytalan kilátások) miatt a hazai, exportra termelő vállalatok is bajba kerülhetnek. A helyzetet természetesen rontja a kereskedelmi háború éleződése és a Brexittel kapcsolatos bizonytalanság is. A leépítéseket azonban fékezi, hogy a magyar gazdaság növekedése a leggyorsabbak között van Európában, a belső kereslet kifejezetten erős, valamint a vállalatok és a lakosság jövőbe vetett bizalma magas szinten stabilizálódott.
2. A munkaerő egyre drágábbá válik Magyarországon, de fontos hangsúlyozni, hogy európai összevetésben még mindig nagyon olcsó. Az elmúlt években soha nem látott mértékűvé váló munkaerőhiány kifejezetten gyors béremelkedést okozott, miközben a minimálbér és a garantált bérminimum is a historikus átlagnál nagyobb mértékben nőtt. A gyorsan emelkedő munkaerőköltségek (a járulékok csökkenése ellenére) miatt egyre több vállalat gondolkozik el azon, hogy jobban megéri nagyobb tőkeigényű gépesítési, automatizálási beruházásokat végrehajtani, ezzel pedig a dráguló munkaerő egy részét kiválthatja. Ráadásul alacsony hozzáadott értékű termékeket gyártani (összeszerelni) nem igazén éri meg folyamatosan és jelentősen növekvő bérköltségek közepette. Nem meglepő, hogy az Electrolux a leépítés közepette pl. arról írt, hogy beruházásokat is végrehajt Magyarországon, az Ipar 4.0 szabványoknak megfelelő digitális, ipari automatizációs és robot technológiák beszerzését valósítják meg. Ezen a trenden nem annyira lepődhetünk meg: a McKinsey tanulmánya szerint Magyarországon 1 millió munkahelyet érinthet az automatizálás 2030-ig, az új technológiák pedig egészen más képességeket követelnek meg a munkavállalóktól, mint a korábbiak. Mindeközben a vállalatok számára számos, korábban soha nem látott kedvező konstrukció áll rendelkezésre, hogy beruházásokat valósítsanak meg, amelyet igyekeznek is kihasználni.
3. Szektorspecifikus problémák is jelentkeztek az elmúlt hónapokban, illetve egy-két évben, amelynek a legjobb példája az autóipar. A dízelbotrányt követően bevezetett WLTP-szabvány komoly kihívás elé állította az autógyártókat, miközben a hagyományos, belsőégésű motorral szerelt járműveket fokozatosan szorítják ki a világ útjairól a jóval egyszerűbb műszaki tartalommal bíró elektromos autók . Mindez a Magyarországon működő autógyárakat sem kerüli el, miközben számukra egyre nagyobb kérdés a (régiós szinten) emelkedő munkaerőköltség is. Egyelőre nem kell tartani attól, hogy a hazai üzemek összecsomagolnának, és elköltöznének olyan országokba, ahol jóval olcsóbb a munkaerő, de a BMW-beruházással kapcsolatos kérdőjelek, az év eleji győri Audi-sztrájk, valamint a cég legutóbbi létszámcsökkenésről szóló bejelentése mind figyelmeztető jelnek tekinthető.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy több tényező okozza a cégek létszámcsökkentésről szóló döntéseit, azonban egyelőre nem beszélhetünk tömeges jelenségről, ezt támasztják alá a hazai foglalkoztatási és munkanélküliségi adatok.

A foglalkoztatás továbbra is a rendszerváltás óta nem látott rekordon van, igaz, a növekedés nagyon lelassult az elmúlt hónapokban, miközben a munkanélküliségi ráta jelenleg is történelmi mélypont közelében mozog.

A csoportos leépítésben érintettek viszonylag alacsony száma is azt támasztja alá, hogy nincsenek rendszerszintű problémák a hazai munkaerőpiacon. Az alábbi grafikon azt mutatja, hogy a csoportos leépítésben érintettek száma az elmúlt években még magasabb is volt, mint idén, azonban a következő hónapokban valószínűleg már kissé magasabb számokat láthatunk a világgazdaság begyűrűző problémái és az automatizáció miatt is.

Fontos kiemelni, hogy a vállalatok úgy is tudják csökkenteni a dolgozói létszámot, hogy azt nem látjuk a leépítési statisztikákban. Először ugyanis a kölcsönzött munkaerőtől válnak meg, ezt követően pedig nem hosszabbítják meg azokat a határozott idejű szerződéseket, amelyeket korábban időről-időre meghosszabbítottak. A kölcsönzött munkaerőtől való megválás és a határozott munkaidejű szerződések felmondása az első lépés, ha egy vállalat létszámot szeretne csökkenteni, azonban a foglalkoztatási statisztikákból úgy tűnik, hogy egyelőre

1. vagy nem számít tömegesnek ez a jelenség,
2. vagy a jelenleg is tapasztalható munkaerőhiány miatt más vállalatok szinte azonnal felszívják a szabaddá váló munkaerőt.

További részletek a Portfolio cikkében >>