h i r d e t é s

Szekularizáció

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

Szekularizáció

2020. április 03. - 17:28

 

A szekularizáció a folyamat, amelynek során a világban lejátszódó folyamatokról adott természetfeletti magyarázatba vetett hit eltűnésével az emberek szakítanak vallási elgondolásaikkal és gyakorlataikkal, tágabb értelemben az a folyamat, amely során megszűnik a vallás társadalomra gyakorolt hatása.

Leginkább a vallástól és az egyháztól való tömeges elfordulás, de jelentheti az egyházi javaknak "világi", magán vagy állami célokra való lefoglalását is. (wikipedia)

A szekularizáció mai olvasatban az állam és egyház elválasztását jelenti. Az állam nem szól bele az egyház, az egyház pedig az állam dolgaiba. De valójában beleszól. Kivédhetetlen, hogy az egyháznak ne legyen politikát, államot érintő mondanivalója és az állam rendszeresen használja az egyház emberekre gyakorolt hatását a maga javára és ha ez nem megy, gátolja működését.

De mondanivalóm lényege nem ez, hanem a következő: sosem vált külön az állam az egyháztól, bármennyire is hirdeti azt. Az a tény, hogy létezik lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény, alárendeltséget mutat, tehát nem működhet az egyház az államtól függetlenül. Csak az hoz törvényt a másik felett, aki maga alá rendeli azt. Viszont ez soha nem történhetne meg fordítva. Tehát egy egyház soha nem hirdethetne ki szabályozást az állammal való viselkedésével kapcsolatosan. De eszem ágában sincs kritizálni ezt az állapotot, mert Isten őrizzen attól, hogy egyházaink, az abban dolgozók jelenlegi állománya hatalommal rendelkezzen, mert világégés lenne belőle. Jócskán rájuk fér a korlátozás. Célom csupán a tények rögzítése: szekularizáció a fenti definíció alapján nincs. Egyfajta érdekszövetség van állam és egyház között, ahol az állam az egyházakon keresztül szavazatokat gyűjt, az egyház pedig az államtól javakat, jogokat kap. Eközben azt hirdetik, hogy egymástól függetlenül működnek. Ez az üzleti viszony gyakorlatilag az egyházat a materializálódás felé vezette és az halt ki belőle, amiért létrejött: a hit.

Most, amikor vészhelyzetben tengődik a világ, ezen is el lehet gondolkodni. A hívők zöme hitre, Isten szólítására vágyik. A szobánk sarkában is éppúgy áthat minket a hit mélységet feltáró ereje, teljesen fölösleges volt ehhez kifosztani az inkákat, majákat aztékokat, hogy bearanyozzuk vele templomaink ornamentikáit. Szintúgy fölösleges volt rabszolgákkal kereskedni, olajbevételek milliárdjaiból mecseteket építeni, balfasz hitszónokokat kinevelni, akik az emír, vagy király igazságát voltak hivatottak igazolni a Korán szavaival. Rájövünk, hogy ilyen helyzetben ki az élet és halál igazi ura? Kié az igazi törvény és hatalom? Rájövünk, hogy a földi hatalmat gyakorlóknak csak olyan eszközök vannak kezeikben, melyekkel minket, halandókat szorítanak sarokba, irányítanak kényük kedvük szerint, de a teremtésben semmi hatalmuk nincs. Az első szél elfújja őket. Egy hazug világot építenek körénk, ami csak akkor áll fent, ha minden nap egy további hazugsággal támasztják alá, melyet egyre több erő bevonásával döngölnek belénk.

A gondolkodásnak, véleményformálásnak szintjei vannak. Vannak, akik saját falujuk határán nem látnak tovább. Vannak, akik városuk szintjén élnek, gondolkodnak. Vannak, akik országuk határain belül próbálnak látni, véleményt nyilvánítani és vannak, akik kilépnek a nemzetközi térbe, ott mutatják tájékozottságukat. Ezeket a fokozatokat azért említem, mert ezekbe és ezeknél specifikusabb a terekbe zárkózunk be, képzünk oda valós és valótlan törvényszerűségeket, majd létrehozzuk saját depressziónkat, melynek eredménye torzult énünk, mesterséges életünk. Ha nem lépünk ki a Teremtés egészének dimenziójába és nem próbáljuk abból a szintből is látni saját sérülékenységeinket, hibáinkat, semmisségünket, akkor sosem leszünk képesek korrigálni szándékainkat, tetteinket.

Vedd észre, hogy most is csak saját magaddal foglalkozol! Semmi mással nem törődsz, mint túléléseddel, anyagi helyzeteddel. Pedig, ha 7 milliárd ember csak ebben gondolkodik, a katasztrófa sokkal magasabb szinten termelődik újra. Tudom, szenvedsz, pánikolsz, félted magad. De ha nem vagy képes a jelenlegi csapást emberi közösség szintjén kezelni úgy, hogy ez az emberi közösség saját beilleszkedését segítse elő egy sokkal magasabb szintű rendbe, akkor magának az emberi közösségnek kérdőjeleződik meg létjogosultsága. Ebben Te is benne vagy az Egóddal, ami a folyamatot elindította! Miért? Nem látod, hogy faludnak bele kell illeszkedni egy közeli város infrastruktúrájába? A városnak pedig az országéba, az országnak pedig a nemzetközi trendekbe? Itt nem áll le az élet! A nemzetközi trend is be kell, hogy illeszkedjen valahova!

Hajrá szekularizáció! Kössétek gúzsba áruló papjainkat, sejkjeinket, tegyetek béklyókat vallásokra, egyházakra. Hozzátok földi törvények ezreit! Ha a gondolat szabad, arra törvény nem hozható. A gondolattal pedig irány a Teremtés egésze! Hajrá felismerés! Ez innen nem vallás, hanem hit, felismerése a Teremtőnek, a Teremtés valós összefüggéseinek. Ez működik szekularizációval és anélkül is.

A történelem ismétli önmagát. Döntsük el, hogy az itt ismertetett történések végkimenetelére volt-e hattással bármiféle ember alkotta törvény, ellenállás? Íme:

Nem jött el tán híre azoknak, kik előttetek voltak? Népe Noénak, Aádnak, Thamudnak és azoknak, kik utánuk jöttek? Nem ismeri őket más, csak Allah. Elhozták hozzájuk Prófétáik a bizonyságokat, de kezeikkel betapasztották szájaikat és mondták: „Mert bizony, mi megtagadjuk azt, mivel titeket küldtek és ködös kételynek tartjuk azt, mire hívtok minket.” (Korán 14:9)

Az emberek nem ismerik minden Próféta nevét, történeteiket pedig még kevésbé. Akiknek híre elérkezik, azokat spirituális tanulságnak és intésnek kell vennünk, hiszen példaadó életük erre ad instrukciót.

„Kezeikkel betapasztották szájaikat”, jelentheti azt, hogy a hitetlenek a Próféták szájait akarták kezeikkel betapasztani, de azt is, hogy csöndre akarták kezeikkel inteni őket. Mindkét variációban az a lényeg, hogy a Próféták népei, így Quraish sem tolerálták az Üzenet eljövetelét, mindenben gátolták Isten Igazságának érvényre jutását.

Prófétáik mondták: „Kétségetek van-e Allahban, Ki az Egek és a Föld elindítója? Hív titeket, hogy megbocsájthassa nektek bűneiteket és visszatartson titeket egy meghatározott ideig!” Mondták: „Ti csupán emberek vagytok, mint mi! Le akartok minket téríteni arról, mihez atyáink imádkoztak. Hozzátok el nekünk a valóságos hatalmat!” (Korán 14:10)

A Próféták eloszlatják a kétségeket. 1. Nem vonhatjátok kétségbe Allah létezését. Elég csak körbenézni! 2. Mi nem magunktól mondjuk azt, amit mondunk, hogy becsapjunk titeket. Az inspirációval Allahtól érkezett Üzenetet továbbítjuk.

A kételkedők így szóltak a Prófétákhoz: Ti hívtok minket? A válasz: Nem. Allah hív titeket és Ő óv meg kegyelmével.

A „meghatározott ideig” való visszatartás, hátha az emberiség megbánja bűneit, a Koránban gyakran visszatérő gondolat. Az evvel egybecsengő és sorsunkhoz kötődő hasonló idézeteket itt találhatjuk:

2:282, 4:77, 5:32, 6:60, 7:34, 10:39, 11:3, 13:38, 14:10, 14:44, 16:61, 22:5, 22:33, 29:5, 29:53, 31:29, 35:45, 39:42, 42:14, 63:10, 71:4.

Címkék: 

 

h i r d e t é s