Elgondolkodtató az a tény, hogy a Fülöp-szigetek diktátorával parolázó magyar külügyminiszter gesztusán már fel sem háborodik a világ, pedig aki csak egy kicsit is ad a demokratikus alapelvekre, némileg tiszteli az emberi jogokat, egy csipetnyit is zavarja, ha embereket lincselnek meg az utcán egyetlen szavára, az messze elkerüli Rodrigo Duterte elnököt. Talán már teljesen beáraztak bennünket a nyugati világban, és így a reménytelen kategóriában szorítottak helyet nekünk. Szijjártó Pétert ugyanis nem igazán zavarták a fent említett tények, belecsapott Dutere tenyerébe, csak azért, hogy három magyar cég húst exportálhasson az ázsiai országba.

Ennél keletibb nyitást már aligha lehetne elképzelni, hiszen a Fülöp-szigeteki diktátornál nehezen talált volna elfogadhatatlanabb partnert a magyar külügyminiszter, aki jobbára üzletelni jár világ keleti felébe. Nagy diplomáciai jövője nem is igen lehetne a magyar-filippínó közeledésnek, hiszen teljesen más régióban, más gazdasági, katonai és politikai szövetségi rendszerekben vagyunk érdekeltek, így nem marad más, mint magyar hússal etetni a dél-kelet ázsiai ország lakóit. A hosszas előkészítés után megszületett kereskedelmi megállapodás aláírása után Szijjártó Péter kissé kényszeredett mosollyal fogott kezet vendéglátójával, és mintha a mindig peckesen álló haja is kissé lekonyult volna ettől a történelmi pillanattól.

Értjük mi, hogy a pénznek nincs szaga, de azért ebben az esetben nem egy egyszerű Türkménbasiról, egy azeri kiskirályról, esetleg az emberi jogokat handabandának tekintő orosz elnökről van szó, hanem egy olyan figuráról, aki nyíltan vállalta, hogy embereket öletett meg, mert nem értettek egyet a politikájával. Arturo Lascanas nyugalmazott  Fülöp-szigeteki rendőrtiszt ugyanis nemrég elismerte, hogy az általa csak "davaói halálosztagként" elhíresült gyilkoló brigád tagjaként ő személyesen legalább 300 emberrel végzett, amikor Duterte a város polgármestere volt. Két olyan esetre is emlékezett, amikor Duterte bírálóival kellett végeznie a mostani elnök testőrének utasítására.    

Van egy másik módszere is a Fülöp-szigeteki diktátornak az ellenségei eltakarítására. Duterte a korrupciót úgy akarja megszüntetni, hogy aki lop az államtól, azt ő felviszi a helikopterén Manila fölé, és kilöki a gépből. Nem is merünk belegondolni, mit szólna Rogán Antal ahhoz, ha Szijjártó Péternek megtetszene ez a módszer, és javasolná a magyar parlamentben ezt a közélettisztító eljárást. Ha átvennénk Dutere módszereit, a magyar drogfogyasztók és drogárusok is retteghetnének, mert a kíméletlen elnök kábítószer ellen hirdetett háborújának eddig közel 6000 áldozata van, ám többnyire nem drogbárókat, hanem fogyasztókat és utcai dílereket öltek meg önbíráskodó polgárok. A regnáló ember korábban zsebtolvajokra, és más piti bűnözőkre is ráengedte szabadcsapatát, és volt olyan eset is, amikor krokodilokkal etette meg az áldozatokat. Néha az az érzésünk, hogy a magyar kormány szíve szerint ugyanezt tenné a "sorosbérenc" civilek némelyikével is, ha nem Európában élnénk.

Van azonban egy másik közös pont is a magyar kormány és Duterte politikája között. A Fülöp-szigeteki diktátor ugyanis ugyanúgy szabadságharcot vív Brüsszellel, mint mi, aminek kiváltó oka, hogy az Európai Parlament illetékesei nem nézik jó szemmel, hogy az elnök szeretné ismét bevezetni a halálbüntetést az országban. Az Európai Parlamentnek tavaly nemes egyszerűséggel csak annyit üzent a filippínó elnök, hogy: Basszátok meg! Nos, Orbán Viktor még nem ért el erre a pontra a Brüsszellel vívott kemény csatájában, de azért már kiállt egyszer a halálbüntetés mellett, mert jobban érdekelte pártja népszerűségének fenntartása, mint az EU közös alapelvei.

Egyébként Duterte küzdelmét az Európai Parlamenttel körülbelül olyan komolyan kell vennünk, mintha Orbán Viktor folyamatosan harcban állna Szingapúrral. Az egész csak a kardcsörtetésről szól, és tulajdonképpen azt az alapelvet érvényesíti a politikában, hogy minél nagyobb hülyeséget mondasz, annál jobban odafigyelnek rád. Ez a Trump-Orbán-Putyin vonal, melynek meghosszabbításában ott található a baromság csimborasszójaként tündöklő Rodrigo Duterte, akinek kezét lelkesen rázogatta néhány napja Szijjártó Péter.

A magyar külügyminisztert persze csak az a cél vezérli, hogy minél több marha- és disznóhúst tudjon eladni, hogy ezzel is elősegítse Csányi Sándor és Mészáros Lőrincüzleti sikereit, akik az ország legnagyobb hizlaldáit és vágóhídjait birtokolják. A Fülöp-szigeteki elnöknek megéri a világ másik végéből húst vásárolni, de nyilván nem azért, mert nálunk olcsóbb ez az áru, mint mondjuk Vietnamban, cserében azonban elmondhatja, hogy korrekt kapcsolatokat ápol egy európai uniós tagországgal, amelynek külügyminisztere nem fogja be az orrát, ha kezet ráz vele.  Ahogy egy dakota mondás tartja: „A bölényt nem csak azért kell megölnöd, mert szereted a húsát, hanem mert jól esik olykor legyilkolni egy olyan állatott amelyik nagyobbnak és erősebbnek tűnik nálad.”

szeka.blog.hu