Magyarország - Vegyen nekik ásványvizet a boltban, mert őket nem szolgálják ki - erre kérték a Tisza-töltésen futó olvasónkat az erdőből előjött menekültek. 

Pénzt is adtak volna. Azt a vizet vagy százan várták. A menekültektől sokan félnek, mások paprikás krumplit főznek nekik, szállást adnak kallódó gyerekeiknek, vagy elintézik, hogy ne küldjék ki őket az állomásról éjjel az esőbe.

A menekülteknek ételt osztó fiatalok rendőri segítséggel kijárták, hogy 50 szír, afgán és kongói a szegedi nagyállomás épületében tölthesse a csütörtökről péntekre virradó éjjelt. A biztonsági őr először kiküldte őket az esőbe. Hajnalban továbbutaztak vonattal a befogadó táborba – számolt be a hvg.hu.

Arabul szólni hozzájuk

Szintén fiatal civilek, a Foods not Bombs nevű szervezet tagjai paprikás krumplit főztek és osztottak a budapesti Nyugati pályaudvaron az ott időző menekülteknek. Segíteni próbált szegedi olvasónk, Fejes Sándor is.

Lapunknak küldött levele arról szól, hogy a minap, miközben a Tisza-töltésen futott, egy 10-15 fős, férfiakból álló csoport azt kérte tőle, vegyen nekik és az erdőben pihenő családjuknak ásványvizet a boltban, mert őket nem szolgálják ki. Adták volna a pénzt is. Közben futva közeledett a töltésen egy másik csoport, mögöttük egy rendőrautó, száguldva.

A menekültek visszafutottak az erdőbe, fölhallatszott a töltésre a megrémült gyerekek sírása. Fejes Sándor kifogásolta a rendőrök intézkedését, amely szerinte inkább gyalogosok autós üldözése volt. Végül felszólították: hagyja őket dolgozni, különben megbüntetik 50 ezer forintra – mert a kutya, amellyel futott, nem volt megkötve... Fejes Sándor szerint inkább segíteni kellene. Például lajtos kocsit tenni oda, amelynél inni, mosakodni lehet. Konténereket tehetne ki a Szegedi Környezetgazdálkodási Nkft., így talán kevesebb szemetet hagynának az erdőben.

Arab nyelvű tájékoztató feliratra is gondolt, és arra, a segítség egészen más reakciókat vált ki egy ismeretlen országba érkező, elcsigázott emberből, mint az, ha bűnözőnek tekintik.

A lajtos kocsi kihelyezésével, töltésével az a baj, hogy pénzbe kerül, a Környezetgazdálkodási Nkft.-nek pedig erre nincs kerete.

A menekültek ellátása nem önkormányzati, hanem állami, idegenrendészeti feladat. Ha a cég ilyen megrendelést kap – ahogy erre máshol, konténerek esetében volt példa –, akkor teljesíti – reagált lapunknak Makrai László ügyvezető igazgató.

Gyerekek a háborúból

Aki az átjutott embereknek enni- és innivalót ad, nem követ el bűnt, ám aki szállást ad, vagy viszi őket, az már hivatalosan „a jogosulatlan itt tartózkodást" segíti elő. Az állam nem a zöldhatáron készül a menekültekre, de ha kapcsolatban kerülnek, biztosan segítséget is kapnak. Ebből a munkából a Szeged–Csanádi Egyházmegye is évek óta kiveszi a részét. 2013-tól Hódmezővásárhelyen befogadó otthont működtet, hogy – mint a kérdésünkre küldött válasz fogalmaz – „a menekült, külföldről érkező kísérő nélküli kiskorúak számára, a gyermekvédelmi törvényben is előírt módon befogadást biztosítsunk".

Itt évente átlagosan 400 főről gondoskodnak. A legtöbben háború sújtotta országokból jönnek, komoly traumákkal. Az egyházmegye országszerte működő intézményeivel együtt közel 4000 férőhelyen nyújt gyermekvédelmi szakellátást, köztük menekült gyerekeknek, fiataloknak is. Az egyházmegye Karitász-szervezete a Szegedi Határrendészeti Kirendeltség befogadó állomására visz ágyakat, matracokat, egyéb bútorokat, textíliákat, ruhákat, bármit, ami a mindennapi élethez szükséges, ez több ezer embert érint. A hozzánk vezényelt határrendészeknek, rendőröknek is szállást ad ingyen, régi kempingjében az egyházmegye. Közleménye szerint méltányos, igazságos európai összefogásra van szükség a megoldás érdekében, és a keresztény ember kötelessége, hogy segítsen a bajba jutott menekülőknek.

Rabszolga Szudánból

– Az átlagember nehezen igazodik el: érti a kormány plakátkampányát, de Ferenc pápa egészen mást mond – mondja Viz Péter, a Christian Solidarity International (CSI), magyarul Krisztusi Szolidaritás nevű szervezet magyarországi képviselője. – A magyar ember csak azt látja, hogy kinézetre arab, mindenesetre idegen nyelvű emberek érkeznek ide, és amit elmondanak, semmivel sem tudják bizonyítani.

Félelmet, gyanakvást keltenek az átlagemberben, aki nem igazán tudja, mi a különbség menekült és bevándorló között. A napi politika rájátszik erre. Politikusok mellett néhány magyar egyházvezető megnyilatkozott, de mit mondanak a reformátusok vagy a katolikus püspöki kar? Sokaknak sántít ez az egész, csak nehezen találnak magyarázatot. Végül is kinek higgyenek? Sokuknak vannak külföldre szakadt családtagjaik, rokonaik, és nem szeretnék, ha őket is elutasítanák.

A CSI évek óta figyeli a közel-keleti eseményeket, az ottani keresztény és kisebbségi közösségek pusztulását, próbál rajtuk segíteni, elsősorban a hazájukban. Tapasztalatuk szerint az iraki, 1,5 milliós keresztény kisebbség pár év alatt 200 ezresre olvadt. A többiek elmenekültek.

– A hozzánk érkezők között a muzulmánok mellett vannak káld katolikusok, szírek, arámok, vagyis a katolikus egyházhoz tartoznak, elismerik a pápát. Viszont ők is arabnak néznek ki... A fekete afrikaiakat, „négereket" még nagyobb gyanakvás övezi. De 2009-ben, amikor egy volt szudáni rabszolgával körbejártuk az országot, a kezdeti idegenkedés elmúlt, amint megismerték a sorsát. 8 éve Szabadkán előadást tartottam a tevékenységünkről, és azt tapasztaltam, hogy a vajdasági magyarok gondjaik ellenére sokat segítettek az akkori menekülteken. Nem tudom, mit éreznek majd, amikor ők is a kerítés túloldalán találják magukat.

delmagyar.hu (Címlap: Vagy a kormánynak hiszünk, vagy a pápának. Fotó: Segesvári Csaba)