Szurdi Miklóst, a musical rendezőjét kérdeztük arról, miért érdemes annak is újra jegyet váltania a Magyar Színház előadására, aki már a Syma Csarnokban, vagy az országos turné másik állomásán látta a szuperprodukciót.

Mennyiben lesz más az előadás attól, hogy nem sportcsarnokban vagy fesztiválközpontban, hanem egy színházépületben mutatjátok be?

Egy színházban nem annyira csak a show jellege fog kidomborodni az előadásnak. Sokkal jobban megél majd a prózai része, a történet maga, a színészi játék finomságai, a darab humora. Fontos látni, ahogy egyre jobban összeérik az előadás, és kicsit át is hangolódik. Persze azért a show legalább olyan élvezetes lesz, mint a csarnokban volt, ebből a színházban sem engedünk!

Van kedvenc jelenet, dal vagy koreográfia a darabban, amelyet különösen figyelmébe ajánlanál a Magyar Színház közönségének?

Kedvenc jelenetem az első felvonás utolsó jelenete, több dallal és sok konfliktussal, humorral. A tömeges táncoknál – Együtt a banda, Kend a hajadra, Belehalok – különösen érdemes odafigyelni Bakó Gábor igényes, kiváló koreográfiáira, melyek Szakál Attila akrobatikus elemeivel fűszerezettek.

Milyen érzés volt újra belépni a Magyar Színház kapuján?

Mivel 1983 és 1987 között a Nemzeti Színház – a mai Pesti Magyar színház – rendezője voltam, kicsit olyan, mintha hazamennék.