Takarodj a konyhába, vagy dögölj meg!
Noha kifejezetten károsnak tartom a Papp Réka Kinga-féle warrior-feminizmust, a lassan politikai szintre emelt nőalázás ellen minden olyan férfinak fel kell emelnie a hangját, akikben nem a feudalizmus meg "az asszony verve jó" torz gondolatvilága él.
Az utóbbi évek kormánypárti politikusainak nyilatkozatai – sőt, olykor kifejezetten tahó megnyilvánulásai – pontosan kijelölték a nők helyét az általuk elképzelt ideális világban.Nagyjából a konyha és a fakanál, illetve a szaros budi pucolásának háromszögét jelenti ez.Ehhez persze hozzá kell venni a gyermekáldás futószalagon való érkezését is.
A Fidesz-KDNP előszeretettel akarja megmondani a társadalomnak évek óta, hogy szerinte hogyan kellene élnie az embereknek. Kivel és hogyan alkossanak családot, mi az ideális család, abban hány gyereknek kell lennie. A valamikori SZDSZ társadalommérnökei gyakornokok ezekhez képest.
Először is, szerintem a család és a gyerek a legfontosabb dolog az ember életében, olyan többletet ad az élethez, amit semmilyen fekete péntek idején megvett lapos – bocs, hajlított – tévével és egyéb kacattal nem lehet pótolni. Az is kétségtelen, hogy bőven tízmillió alatt van a népesség, s a családtámogatási rendszer átalakítása szükséges volt, de nem elégséges. Nem történt áttörés, hiszen a gyermekvállalás elmaradásának nem csupán anyagi, hanem mentalitásbéli okai is vannak. De nem is ez a lényeg, a demográfiai folyamatok és annak okai ismertek, nem mondanám fel a leckét.
Viszont egyre rémisztőbb, ahogy a múlt századot idéző nőellenes megnyilvánulások mind nagyobb nyilvánosságot kapnak a különböző politikai vagy kulturális világ képviselőitől.
Meg sem lepődnék azon, ha egyszer törvény születne az első házasság és gyermekszületés "helyes" időpontjáról.
Az, hogy kinek hol a helye a társadalomban, mennyit és hogyan dolgozzon – noha valóban össztársadalmi hatásai lehetnek – mégis csak egyéni döntés kérdése. Ugyan komolyan kell foglalkozni a tudatos gyermektelenséggel, a tényleg csak az egoizmus vezérelte gondolkodással, úgy összességében a demográfiai válsággal, annak nem az a módja, hogy egy bajszos ember vagy éppen egy műhipszter megmondja a tutit.
A társadalmi folyamatok megváltoztatásához nem csak idő kell, hanem a problémák megértése is. Jelen esetben egyikről sem beszélhetünk.