h i r d e t é s

Tamás bátyó

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Tamás bátyó

2020. november 05. - 15:45

Bár e pillanatban még nem tudjuk, hogy ki lesz a következő amerikai elnök, néhány tanulság azonban, legalábbis az utca embere számára máris levonható:

Az íróasztali (profi) bölcselők, a világhírű (profi) politikai elemzők és a hatalmas költségvetéssel dolgozó, képleteikkel, (majdnem logarlécet írtam), kimutatásaikkal hadonászó (profi) közvélemény-kutatók – és nem először, gondoljunk a 2016-os elnökválasztásra, a brexit-népszavazásra, a tavalyi ausztrál parlamenti választásra) – egytől egyig pofára estek.

Ennek a népségnek a szimbóluma számomra Fukuyama, aki az őt világhírűvé tett fő művében megjósolta a demokrácia világméretű győzelmét, aztán, huszonöt év múlva, amikor sajnos nagyjából az ellenkezője látszik bekövetkezni, egyszerűen letagadta, hogy ilyesmit állított volna. Félreértették! És ezt a közepes képességű alakot azóta is ajnározzák, a tenyerükön hordozzák, ájult figyelemmel illetik, mint a frissen púderezett seggű csecsemőt. De hazai példa is felhozható: Kis János 14-ben a választások előtt azt írta, hogy, ha Orbán győz, százezrek fognak az utcára menni. És azóta is írt/mondott ilyen jókat.

(És, hogy mitől profik? Hivatásszerű jövendőmodók ők, akik elég jól megélnek mindabból, amit összehordanak. Mellesleg Delphoiban már elcsapták volna őket.)

A tanulság tehát az, hogy a választási- és egyéb politikai előéneklőkre hallgatni kell! Szinte bizonyos, hogy mindannak az ellenkezője fog történni, mint amit megtippelnek.

Azon kívül, hogy Hilary Clinton, a no brexit, az ausztrál Labor Party, és most Joe Biden sima, fölényes győzelmét jósolták (ha már a sok közül e négynél kötünk ki), néhány egyéb, figyelemre méltó, általuk el
sem képzelt fejleményre derült fény:
A voksukat leadó afroamerikaiak nagy számban Trumpra szavaztak, holott ez a népesség hagyományosan demokrata szavazó. Ezen magam is meglepődtem. Mi történt? Azon kívül, hogy az amerikai gazdaság (függetlenül Trumptól sőt inkább ellenére) viszonylag jól teljesít, egy sajátos reakció tanúi lehetünk. A tavasszal-nyáron kirobbant „faji” zavargások a várakozásokkal ellentétben nem Biden kampányát erősítették. A zavargók jelentős része feltehetően nem megy/jár szavazni, ellenben a felső- és középosztályba feljutott afroamerikaiak számára a Trump által képviselt „Rend” hívó szó, történjék bármi, bárkivel (rajtuk kívül) az utcán, a rendőrségen és a törvényhozásban. (Olyan ez, mintha a zsidók Hitlerre szavaztak volna.) Tán úgy érzik, hogy rájuk nem vonatkozik Trump felhívása, hogy térjenek vissza Afrikába.

A másik, számomra kevésbé, a profi elemzők számára nagyon is meglepő fejlemény, hogy a latinók is zömmel Trumpra szavaztak. Biden helyett, aki a bevándorlás megkönnyítését ígérte, arra a Trumpra, aki folyamatosan a latinók kitoloncolásáról handabandázott. Na, jó! Nem a szavazóképes állampolgárokéról! Vagyis nem rólunk! A többiek meg húzzanak el, illetve meg se próbáljanak bejutni az Ígéret Földjére! Maradjanak otthon! Már elegen vagyunk itt! Csak elveszik a munkánkat!

És, hogy miért nem vagyok meglepve? Emlékezzünk (emlékezni kellett volna, kedves Delphoi kollégák!), hogy a Németországban (évtizedek óta) demokráciában élő, annak politikai, gazdasági jótéteményeit élvező törökök nagy számban Erdoganra szavaztak.

A szituáció részben, a motiváció tökéletesen azonos: én, köszönettel, elvagyok! A többiek, akik pechükre otthon élnek, dögöljenek meg!

Bárki nyeri (nem könnyedén, nagy fölénnyel, hanem fogcsikorgatva) az elnökválasztást (nagyon nem mindegy!), e reakciók szívszorítóan igazolják a tételt: a kollektív fellépés eszméjének vége, a „kaparj kurta magadnak” nevű kapitalizmus hazavágta.
A rabszolga pedig mindig és mindenhol rabszolga marad. A jobbágy meg jobbágy! Lassan ideje lenne számolni ezzel! Itthon is! Itthon pláne!


 

Kommentelne? Kattinson ide!

h i r d e t é s