Miután Korózs videója nyilvánosságra került, az Országos Mentőszolgálat azonnal elhatárolódott a riportalanytól. Állításuk szerint Németh Athina nevű munkatárs soha nem dolgozott náluk, nem is ismerik. Mások a különböző nyilvántartások ellenőrzését ajánlották, mint olyan lehetőséget, ahol Korózs Lajosnak lehetősége lett volna riportalanyát ellenőrizni. Rögtön látta volna, hogy mennyire hiteltelen az általa megszólaltatott személy. Azonnal kész volt a verdikt: Korózs anélkül hozott nyilvánosságra a jelen járványügyi helyzetben érzékeny információkat, hogy előzetesen ellenőrizte volna azok valóságtartalmát, illetve azt, hogy a forrása egyáltalán az-e, akinek mondta magát. Az MSZP vizsgálatot indított az ügyben, amelyről annyit közöltek, hogy Korózst nem terheli felelősség, bár nem járt el kellő körültekintéssel. A vizsgálat eredményei nem érintik Korózs pártbeli munkáját, amelyet évek óta nagy hozzáértéssel végez.

Németh Athina is megszólalt az ügyben, így derült ki, hogy valójában ő soha nem állította, hogy az OMSZ-nél dolgozott volna, azt viszont egy fejléces papírral igazolta, hogy a Szamaritánus magánmentő szolgálatnál dolgozott ápolói beosztásban. A mentőszolgálat illetékese, Dávid Ferenc nem csak azt tagadta, hogy ilyen nevű munkatársuk lett volna, hanem azt is állította: „Annyi információm van róla, hogy egyik volt kollégánknak volt az ismerőse vagy barátnője. Ennek okán valamikor 2009-2012 környékén többször is járt a mentőállomásunkon. Szeretett volna nálunk munkát vállalni – az ismerőse révén –, de végül nem alkalmaztuk őt, mert nem volt olyan munkaterületünk, amire alkalmazni tudtuk volna.” (24.hu)

Dávid Ferenc azt viszont nem tagadta, hogy a hölgy évekig lakott a munkásszállóként használt átmeneti szállón.

Itt lépett a képbe Ábri Zoltán, aki a Facebookon nyilvánosságra hozott nyilatkozatában kiállt Németh Athina mellett.

Megkerestük Ábri Zoltánt, aki kérdéseinkre az alábbi válaszokat adta.

„2005 -ben kerültem a Szamaritánus Mentőszolgálathoz, akkor Athina már ott volt mint mentőápoló. Engem ugyancsak mentőápolóként alkalmaztak. Ha jól emlékszem, márpedig jól, akkor 3 darab szolgálati férőhely volt az állomáson ezek egyikében lakott Athina. Azt nem tudom, miért lakott ott, talán családi okokból, vagy vidékről kellett volna bejárnia. Úgy emlékszem vidéki volt. Jómagam nagyon sokat hallottam a kollégák köréből azt, hogy milyen kevés fizetést kaptak mindenféle elszámolás nélkül, és sokan azt mondták, utánanéznek már annak a dolognak, hogy egyáltalán be vannak-e jelentve, mert sokan kételkedtek ebben.

Azt nem tudom, ki mit tett ezügyben de én nem voltam rest, és utánanéztem a különböző szerveknél.

Kiderült, hogy nem voltam bejelentve sehol, miközben belépésemkor leadtam az irataimat, szerződést viszont csak szóban kötöttünk. Én kértem, hogy ezt foglaljuk írásba is. Azt mondták, intézkednek, a türelmemet kérték. Megértettem, vártam. Amikor már egyre gyakrabban kértem a munkaviszonyom rendezését akkor jöttek részükről a fenyegetések és kifogások. Emiatt úgy éreztem, hogy a munkaügyi főfelügyelőséghez kell fordulnom, és kérnem kell a segítségüket, intézkedésüket a helyzet rendezéséhez, a hiányosságok megszüntetéséhez. Meg is állapították a hibákat és a mentőszolgálatot elmarasztalták, megbüntették.

Amikor erről a felügyelőség értesítette a céget, megszüntették a munkaviszonyomat, ami odáig váltakozó jogállású volt, ahogy épp a kényük-kedvük diktálta. Ezt követően fordultam a munkaügyi bírósághoz a munkaviszonyom megállapítása ügyében és az elmaradt munkabérem miatt. A pert megnyertem, azonban újabb, immár polgári perbe kényszerítettek bele. Szerződésszegés címén pereltek be azzal az indokkal, hogy harmadik, „kívül álló fél” tudomására hoztam “üzleti titkokat”. Az általuk kifogásolt „harmadik fél” amúgy a munkaügyi bíróság volt. Ezt a pert is elvesztették. A (2010-ben született – a szerző) jogerős ítélet a rendelkezésemre áll. Az volt a helyzet, hogy nagyon sokan dolgoztak náluk bejelentés nélkül, de valószínű, hogy csak én pereskedtem egyedül. Mindenki féltette a megélhetését.”

Ábri Zoltán a Facbook posztján azt is leírta, hogy „… ismerem nagyon jól Athina önfeláldozó tevékenységét, amely a szakma iránt, és az emberek iránt érzett szeretetéből fakad. Szűkebb családom környezetéből is sajnos találkoztam ilyen jelenséggel, hogy a hazaküldött hozzátartozó sajnos elhunyt. Mennyi ilyen van országos méretben is. Ez a felelősség azonban sem a kórházi dolgozókat sem pedig Németh Athinát vagy a magamfajta önkéntes áldozatvállalókat nem terheli. … Ahogy az idők folyamatában kiderülnek az esetek, mint ahogy most is, a kormány inkább támadja Németh Athinát, mintsem. hogy beismerje ezt a nemtelen és embertelen eljárást.”

Ábri Zoltán az állításait kész felelősséggel vállalni és dokumentumokkal igazolni.

Hangsúlyozni kívánjuk, hogy nincsenek arra vonatkozó ismereteink, hogy Németh Athina hány, kórházból indokolatlanul hazakényszerített beteg gondozását vállalta, sem arról, hogy kik voltak ezek és mi lett a sorsuk. Az egyes esetekről szóló sajtótudósítások és híradások azonban mindennél ékesebben támasztják alá állításait. Az egészségügyi kormányzat és a hivatalos propaganda szócsövei ezt az esetet kívánják felhasználni arra, hogy a férőhelyek indokolatlan kiürítéséért, az emiatt bekövetkezett tragédiákért felelősök megállapítása és megnevezése helyett Németh Athinát állítsák pellengérre. Ebben látják a lehetőséget arra, hogy a lényegről eltereljék a figyelmet.

Mint hírlik, nyomozás is indul az ügyben. Németh Athina is jogi lépéseket kíván tenni. Az Ábri Zoltán által leírtak alapján nem lennénk meglepve, ha a nyomozás azt állapítaná meg, hogy a Szamaritánus Mentőszolgálat ez esetben is elmulasztotta a dolgozó bejelentését, vagyis a mentőápoló nem is állíthatta felelősséggel azt, hogy szerződése volt a mentőszolgálattal. A munkaadó becsületében és hitelében feltehetőleg lejáratta Németh Athinát, és hiteltelenné tette Korózs Lajost a riportjában elhangzott tanúvallomással együtt. Napok óta egymást követik a mindkettőjük személyét negatív színben feltüntető, sértő nyilatkozatok és cikkek.

A következtetéseket mindenki vonja le maga. Az teljesen világos, hogy nekünk nem kötelességünk kritikátlanul elfogadni a kormányzat felelősségét eltussoló magyarázkodást, az ügy lényegének elhallgatását és elleplezését. Emberek életéről beszélünk, és arról a felelősségről, amelyet maguk a felelősök, a nyilvánvaló tények ellenére nem akarnak, nem mernek felvállalni. Deutsch Tamás szavait idézzük szó szerint: „hallgatnak, mint szar a fűben”. Tagadnak és módszeresen tönkreteszik egy ártatlan, áldozatkész ember életét.

Fábián András / Újnépszabadság